Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-186
r Az országgyűlés képviselőházának 186. Elnölk: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Esztergályos János ! Esztergályos János: Elállók a szótól. Gubicza Ferenc jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Ennél a 105. §-nál, amely szakaszhoz a mi részünkről négy módosítást nyújtottunk be, az autonómiának kérdése tárul elénk. Itt mutatkozik az a nagy elvi ellentét, amely a mostani kormányzati rendszer és a mi felfogásunk között fennáll. Mi azt mondjuk, hogy ilyen szociális intézmény a külföldi példák szem előtt tartásával csak akkor fejlődhetik egészségesen, természetesen, ha ennek az intézetnek ügyeit a kormány felügyelete mellett az érdekelt felek maguk igazgatják. Ezt nevezzük autonómiának: ha azok, akik az intézetet fentartják, a munkáltatók és a munkások maguk igazgatják ezt az intézetet egyrészt azért, mert anyagjaikban főkép ők tartják fenn, másrészt, mert az állam hozzájárulása igazán elenyészően csekély. Az állam azért, mert hozzájárul valamivel, gyakorolhatná az ellenőrzés jogát, de több joga az államnak nem volna. Látjuk, hogy külföldön ezek az intézetek mind nagyszerűen fejlődnek és pedig mindenütt ott, ahol teljes autonómia van. A nálunk fennálló betegsegélyző és balesetbiztosító intézet a múltban, a háború előtt szintén nagyszerűen fejlődött és külföldről — különösen a szomszéd államokból — idejöttek megnézni ezt az intézetet, hogy miképen rendezkedett be, milyen fejlődést ért el és az itteni intézetet mintául véve dolgoztak odahaza az ő intézeteikben. Jött azután a rendszerváltozás, A háború után többször változtak a kormányzati rendszerek és a végén az ellenforradalom győzött és berendezkedett és berendezkedik ugy, ahogyan ezt a maga részéről jónak látta és látja. Ugy látta jónak a munkásbiztositóban is, hogy az ő embereit — akikhez nagyobb bizalma volt — helyezte ott el és ezek vezetik most az intézetet autonómia nélkül. Igaz, azt mondják, hogy ők is autonómia mellett dolgoznak, mert ihszen, hogy egyáltalán ne legyen autonómia, azt ők maguk sem akarják, nem akarják pedig azért, mert a külföld előtt egy kicsit mégis furcsán nézne ki, ha igazgatóság, vagy választmány ós ehhez hasonló szervek egyáltalán nem volnának ebben az intézetben Felállítottak tehát egy látszatautonómiát, A 103-ik §., amelyet a többség már elfogadott, az autonómiához számítja például az elnökséget is, és egy további szakasz intézkedik arról, hogyan intézkedjék a mindenkori elnök, aki kinevezés utján jut erre a pozícióra. Az elnök vétőjoggal rendelkezik, és ha a munkások és a munkáltatók az igazgatóságban 1 vagy a választmányban bármilyen ügyben egyet is értenének, az elnöknek akkor is joga van ezt a határozatot, amely egyébként egyhangú volna, megdönteni. Ilyen körülmények között természetes, hogy mi bizalmatlansággal viseltetünk az ilyen szakaszok iránt, ha még bármilyen t kedvező szolgáltatásokat nyújtana is egyébként a törvényjavaslat. (Esztergályos János: Amint ahogyan nem nyújt!) Az egész munkásérdekeltség és a munkáltatóérdekeltség túlnyomó része bizalmatlansággal viseltetik az intézmény iránt, mert nem látja benne helyet foglalni azokat az embereket, akiknél f meg van győződve arról, hogy értenek a kérdésekhez. (Propper Sándor: Ezért kell 240%-os kamatot fizetni! Azelőtt csak 6%-ot kellett!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIV. ülése 1928 június 14-én, csütörtökön. 79 Tisztelettel viseltetem a diploma iránt, de egyedül a diploma azoknak az embereknek, akik azzal rendelkeznek, észt vagy hozzáértést nem nyújt mindenhez. Lehetséges, hogy valamelyik igazgató vagy vezérigazgató bizonyos irányban nagy tudással és műveltséggel bir, de ez még nem jelenti azt, hogy univerzális zseni, aki mindenhez ért és épen ezért igazgató vagy pedig elnök lehet. A 105. §. szerint a közgyűlés hatásköre nagyon szűkre van megszabva, mert az e szakaszban foglalt rendelkezéssel a közgyűlésnek tényleg csak látszathatáskört nyújtunk. Ezért akarjuk ezt a szakaszt kibővíteni olyan rendelkezéseklkel, amelyek azután a közgyűlésnek nagyobb munkakört biztositanának, hogy ezáltal a közgyűlést érdekessé tegyük, vagyis azoknak^ a tagoknak, akiknek joguk lesz a közgyűlésen, mint küldötteknek résztvenni, érdeklődését felébresszük, hogy ezáltal ambícióval vegyenek részt a közgyűléseken. De ha ugy áll a helyzet, hogy a közgyűlésnek semmiféle hatásköre nem lesz, ha ez mind csak forma lesz, lényeg, tartalom ebben a hatáskörben semmi sem lesz, akkor az emberek természetesen húzódozni fognak, nem is fognak vállalni ilyen mandátumot és ha vállalják is, akkor nagy indolenciával fognak viseltetni az ilyen közgyűlés iránt. Épen ezért a magam részéről is elfogadásra ajánlom Bárdos Ferenc képviselő ur javaslatát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Nincs itt, töröltetik. Ki következik'? Gubicza Ferenc jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! Magam is csatlakozom ahhoz a módosításhoz, amelyet Bárdos t. képviselőtársam előterjesztett. Az önkormányzat hiánya egyike a legfájóbb és legsajgóbb pontoknak, amelyet ennél a javaslatnál épugy hibáztatnunk kell, mint ahogy hibáztattuk akkor, amikor a múlt évben a betegség és baleset esetére szóló kötelező biztosítást tárgyaltuk. Elmondottuk akkor — és én most csak megismételhetem e javaslat tárgyalásánál is — hogy Magyarországon a munkásbiztositó az önkormányzat alapján, a munkások saját erejéből létesített intézményből sarjadt ki és ebből épült ki a kötelező biztosítás először 1891-ben, majd pedig 1907-ben. Szomorúan kell látnunk, hogy ahogyan a törvény és a törvényhozó a munkásbiztositás terén valami fejlődéit hozott és ahogyan kiépítette a munkásbiztosi tást a szociális biztositásnak egy ujabb ágával, aszerint darabolták le mindig az önkormányzat hatáskörét, mig végre eljutottunk ahhoz a fasiszta alapon megkonstruált önkormányzathoz, amely csak papiroson önkormányzat, a valóságban azonban semmiféle jogot, semmiféle hatáskört magának az önkormányzatnak adni nem fog. Sokszor hivatkoztunk Itt ebben a Házban arra és egyébként a közvéleményben is sokszor történt utalás arra, hogy Magyarországon mindenki az államtól, a közülettől vár mindent, tehát a _kezdeményező lépés nem a társadalomból sarjad ki. Amikor tehát itt van egy olyan intézmény, amely magából a társadalomból sarjad ki, ezt ugy kellene tovább fejleszteni, hogy az önkormányzat fejlődésének lehetősége meglegyen, mert ha nem ez történik, akkor kiölik az önkormányzatban rejlő hatalmas erőt és ezt az intézményt olyan elvonatkoztatottá teszik, hogy teljesen kiszolgáltatják a bürokráciának és kizárják onnan az érdekelt munkásoknak és munkaadóknak bele12
