Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-186
Az országgyűlés képviselőházának 186. ülése 1928 június 14-én, csütörtökön. Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a szénmunkára vagy fütőmunkára bocsátható fiatalkorúak legkisebb életkorának megállapítása tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről és végül az 1921. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a hajakon alkalmazott gyermekek és fiatalkorúak kötelező orvosi vizsgálata tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló és az Országgyűlés két Háza, valamint a volt Nemzetgyűlés által alkotott törvények, mint az 1928. évi XII— XVII. törvénycikkek az Országos Töirvéinytárban kihirdettettek. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Bemutatom a t. Háznak a Nyugdíjas Magánalkalmazottak Országos Szövetségének Petrovácz Gyula képviselő ur által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét a rokkantak helyzetének megjavítása tárgyaiban. A kérvényt a házszabályok 226. §-a érteimében a Ház előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a kérvényi bizottságnak adja ki. Bemutatom a t. Háznak az Országos Vitézi Szék meghívóját, mellyel a folyó évi június hó 17-én, a Magyar Athlétikai Club margitszigeti sporttelepén tartandó vitézzé avatási ünnepélyre a Ház t. tagjait meghívja. Az ünnepélyen a Ház képviseletében magom fogok résztyenni. Egyben felkérem a résztvenni szándékozó képviselő urakat, hogy belépőjegyeik átvétele céljából a háznagyi hivatalban jelentkezni szíveskedj ének. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Napirend szerint következik az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatólagos tárgyalása. Soron van az 50. §. folytatólagos vitája. Szólásra következik 1 ? Szabó Zoltán jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Azok a módosítások, amelyeket a törvényjavaslat eddigi szakaszaihoz benyújtottunk, legnagyobb részt, leglényegesebb pontjaikban nem fogadtattak el. Ez végeredményben mégsem reparálhatatlan, mert a kiterjesztésre vonatkozó indítványok elvetését ellensúlyozza a népjóléti ministernek kiterjesztési joga, amelyet kedvezőbb atmoszférában igénybevéve, azokra a rétegekre is kiterjesztheti majd a minister ur a biztosítást, amelyeket eddig kizártak belőle. Az életkorhatár, az öregségi, elélési esemény megrövidítésének elvetése azért nem rep aráihatatlan, mert ha az intézménynek a törvényben biztosított gyógyeljárási módszere folytán az általános egészségügyi viszonyok javulni fognak, remélhető, hogy az általános életkor magasabb lesz, hiszen nem indulhatunk ki a törvényalkotásnál, — mint tegnap is mondottam — a jelenlegi igen szomorú állapotokból. Az ehhez a szakaszhoz benyújtott javaslataim, amelyek az állam hozzájárulásnak a járadékokban való kifejezését akarják és kívánják, esetleg szintén ellensúlyozhatok azzal, hogy egy -rendes, becsületes munkabérpolitika révén a munkabérekből nagyobb járulék lesz levonható és ezzel azután a későbbi járadék is magasabb lesz. Ismétlem, hogy az, elvetett módosítások nyomán előálló helyzet nem reparálhatatlan és mindegyiknél megvan a mód arra, hogy idővel, akár a politikai, akár a gazdasági viszonyok változásával ezen a téren javulás állhasson be. Az a kérdés azonban, amelyik most ebben az 50. §-ban vita tárgyát képezi, hogy vájjon a járadék kiszámítása a lerótt, vagy kirótt járadékok után történjék-e, a javaslatnak a minister ur által is elismerten legkardinálisabb pontja, mert itt, ennél a kérdésnél dől el, hogy ez valóban szociális biztositás-e, vagy pedig egészen egyszerűen egy állami kény szem magánbiztosítás, amely anynyiban különbözik a magánbiztositótársaságoktól, hogy a magánbiztositótársaságoknál esetleg az adminisztrációs költségek nagyobb részét veszik igénybe a befizetett járulékoknak, és ezek jutnak kifejezésre a járadéknak alacsonyságában. Ez az állami kényszerű magánbiztositás csak ott változik át valóban szociális biztosig tássá, ahol az állam azután a kényszer mellé szavatosságot is szolgáltat, mert valóban azt kell kutatnunk az állami kényszer mellett, hogy mi az, amit ezért az állam ellenértékül ad. Mert ahogy én vagy a biztosított az illető, aki egy biztosításra kötelezett vállalatnál van, nem bújhat ki a biztosítás kényszere alól, ugy az állam sem rázhatja le magáról a teljesítésnek a kényszerét, a teljesítésnek biztositását, tekintet nélkül a közbevetett jogi vagy tényleges személyekre. A minister ur tegnap még a 46. §-nál, amikor ezt a kérdést Propper képviselőtársam felvetette, azt mondotta, hogy az intézmény csak végrehajtója a törvénynek, ami természetesen ugy is van. Amikor tehát itt ennél a kérdésné reklamálni akarunk, nem várhatunk addig, míg az intézmény maga megalakul, hanem reklamációnkat ebben a kérdésben itt kell elintézni. És itt, bár a minister ur már fejelt a betegségi biztosítással kapcsolatban lévő érveinkre, mégis újból azt keli mondanunk, hogy a betegségi biztositásnál sem a lerótt, sem a kirótt járulékok a szolgáitatványokkal semmiféle összefüggésben nincsenek. A munkavállalás puszta ténye a jogalap a szolgáltatványokra. És ha ez igaz, el kell ismernünk, hogy egészen más a helyzet a betegségi biztosításoknál, mert ott valóban konzummáitatnak a járulékok formájában befolyt pénzek, valamint nem mindenki veszi igénybe az intézmény szolgáltatásait, mig az öregségi és rokkantsági biztosításnál valamelyik biztosítási esemény minden tagra okvetlenül bekövetkezik, kivéve talán a hozzátartozók és gyermekek nélkül elhalt biztosítottakat, akik tulajdonképen igen alacsony percentjét adják az egész felépítés nek. Mégis azt kell mondanunk, amikor az öregségi biztosításnak és a betegségi-biztosítás ilyen formán való összehasonlitásának lehetetlenségét elismerem, meg kell találni a megelőzésnek azt a módját, amelyik a járulékbefizetőnek annakidején biztositani tudja a járadékok megszerzését. Eszem ágában sincs, hogy a matematikai megalapozottsággal perbeszálljak, f elvégre, ahogy a grammatika törvényei a császárokat is kötelezik, ugy a matematika igazságai és mindenféle pártállással szemben igazságok maradinak, mégis ha a betegségi biztositásnál, ahol könyebb a mulasztásnak a kiderülése, ahol gyorsabb a mulasztónak az elérése, ahol, ha esetleg a munkavállaló pillanatnyi hátrányt szenvedhetne is a járulékok be nem fizetéséből, ez nem jelentené azt a súlyos terhet, amit az öregségi és rokkantsági járadéknak elvesztése jelent, szóval, ha ott könnyebb is a helyzet és mégis segítettek rajta valamilyen módon, azt hiszem, itt is módot kell találni ennek a szerencsétlenségnek a megiel őzésére, nehogy azután birtokon kívül jutva a biztosítási ese-
