Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-185

42 Az országgyűlés képviselőházának Mit nevetnek ezen 1) — ismétlem — mint a magyar dolgozók nagy tömegének egyik vezére, szükségesnek tartottam a népjóléti minister urnák ezt a meghívását megforditani azzal a célzattal, hogy mondja el ezt a Biró Páloknak, mondja el ezt a magyar nemzetközi kapitalistáknak akik itt Biró Pál személyében vannak képviselve ; mondja el a magyar nemzetközi tőkének, a magyar rabszolgatartó kapitalistáknak (Éry Márton : [Olyan nincs ! Vagy nemzetközi, vagy magyar!), mondja el a népjóléti minister nr a nemzeti alapra való meghívást a magyar rabszolgatartók jelenlévő képviselőjének, Biró Pál urnák. A magyar dolgozó munkásságot nem szükséges a nemzeti alapra invitálni; a magyar dolgozó munkásság, a magyarországi szociáldemokrata párt, amióta ez az ország fennál, tudásával, munkájával, szorgalmával fizikai és szellemi képességével hozzájárult ennek az országnak a kultúrájához, gazdagságához, mindenéhez. (Fáy István: Amíg a maguk kezébe nem került!) Életet, vért r áldozott a magyarországi szociáldemokrata párt százezernyi és milliónyi tömege a harctéren. Ami tehát a nemzeti szempontból való meghívást illeti, azt, hogy nemzeti alapra helyezkedjék, a magyarországi szociáldemokrata pártot nem kell hívni. Az ő érzésének megfelelően tett és dolgozott mindig. Ezzel szemben azonban a magyar kapitalisták, — akiknek megtestesítője ebbe a a teremben, ismétlem, Biró Pál —, ha szabad igy kifejeznem magamat, a legnemzetietlenebb, a leghazafiatlanabb magatartást tanúsítják esztendőkön keresztül a magyar dolgozókkal szemben. (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat e sértő kifejezésért rendreutasítom. (Kabók Lajos: Éhbéren tartani a munkásságot hazafias dolog?) Esztergályos János: Amikor én ezt tegnap közbeszólás formájában kifejezésre juttattam, akkor Biró Pál képviselő ur, aki az elmúlt választási rendszer legjellegzetesebb eszközeivel jutott be a képviselőházba, felém, a magyar dolgozó munkások egyik képviselője felé, a következő durván sértő kifejezést használta (olvassa :) »Jöjjön ki a folyosóra a képviselő ur, akkor majd bókolni fog nekem. Odakint bókol !« — Esztergályos János : Biró Pál és Salgótarján ! — Biró Pál: »Ezt nevezem haszontalanságnak!« — Propper Sándor: Miért nem háborodnak most feli — Éry Márton : Bízza ezt reánk ! — (Zaj !) Amikor én a magyar dolgozó munkások szebb és jobb jövőjébe vetett hitem egészével és lelkesedésével tiltakozom egy közbeszólás formájában, hogy a minister egyik oldalon feldicsérje a magyar kíméletlen és lelketlen kapitalizmust, akkor a másik oldalon szó nélkül hagyatik az, amikor a magyar kapitalizmusnak egyik jelenlevő képviselője a legdurvább, sértő kifejezést használja velem szemben. Biró Pál igen t. képviselő urnák ez a közbeszólása valószínűleg a gonoszok és ostobák között félreértésre adhat alkalmat. Ezért, hogy ezt az alkalmat eloszlassam, szükségesnek tartom a következőket kijelenteni : Én Biró Pál úrral az életben egyszer beszéltem, itt a képviselőház folyosóján. Előtte való egy-két nappal Ózdon voltam. Ózdon a vasmunkások, az ózdi vasgyár rabszolgái gyűlést tartottak. (Zaj jobbfelőL) Politikai és gazdasági helyzetük megtárgyalása volt napirenden. A gyűlés után a munkások elmondották, bogy az ózdi vasgyár igazgatósága által épi tett uj lakásokban, uj épületekben bizonyos helytelenségek, meg nem engedhető szabálytalanságok történtek ; arra kértek az ózdi vasasok, hogy ha lehet, szóljak a gyár vezérigazgatójának, Biró Pál^ képviselő ur185. ülése 1928 június 13-án, szerdán. nak. Találkoztunk itt a folyosón s közöltem a képviselő úrral, hogy az elmúlt vasárnapon Ózdon voltam s a munkások ezt és ezt panaszolták nekem Ez az alkalom volt az, amelyet Biró Pál ur bókolásnak vett Én ugyanis az általam megszokott őszinteséggel megmondottam Biró Pál képviselő urnák, hogy azok az uj épületek, amelyek épültek azóta, amióta én nem voltam Ózdon, lényegesen szebbek, jobbak, emberi szempontból használhatóbbak, mint azok a régi épületek, L'ielyeket az ózdi vasgyár igazgatósága régebben építtetett. (DabasiHalász Móric : Ez Biró Pali bűne ? — Kabók Lajos : A munkások visszatartott béréből épültek ezek a házak ! Ki nem fizetett munkabérekből építették ezeket a házakat ! — Zaj jobbfelőL — Borbély-Maczky Emil : Ez nem áll ! Ezt éppen Ózdra nem lehet mondani ! Zaj.) Elnök : Borbély-Maczky Emil és Kabók képviselő urakat kérem, ne méltóztassanak közbeszólni. Esztergályos János : T. Képviselőház! Ez történt, még azzal a kibővítéssel, hogy a képviselő úrral beszéltünk az ottani lakosságról, s a képviselő ur akkor kijelentette, hogy ő azért építtetett olyan szép lakásokat, mert ő a munkásságból polgárokat akart csinálni, mi pedig a munkásságot le akarjuk rántani. (Gulácsy Dezső: Igaza van! — Zaj.) Megmondottam akkor már a képviselő urnák, hogy nincs igaza. Ez történt köztünk a képviselőház folyosóján körülbelül egy esztendővel ezelőtt. (Egy hang a jobbolbalon : Miért tartozik ez miránk ?) Tegnap a képviselőházban Biró Pál ur jónak találta ezt az alkalmat felhasználni arra, hogy a maga részére itt hazafias pecsenyét süssön (Mozgás a jobboldalon. — Propper Sándor: Közben csinálja a nemzetközi vaskartellt!) és olyan visszataszító sértésre használja fel, amely ebben a parlamentben, legalábbis az utóbbi hetekben nem szokás. (Zaj.) Nem akarok visszatérni arra «gondolat menetre, hogy Biró Pál képviselő ur, mint a magyar burzsoáziának egyik tipikus képviselője megjelenik mindig és mindenütt ott, ahol a hazafiság jelszava alatt valamit keresni lehet. Nem akarok ezzel a gondolattal foglalkozni, de rá kell mutatnom arra, hogy az, amit Biró Pál — ismétlem — a magyar nemzetközi kapitalizmusnak itteni képviselője itt csinál, mint az ózdi vasgyár vezérigazgatója, Femmi esetre sem jogosítja fel Biró Pál képviselő urat arra, hogy amikor visszautasítjuk azt, hogy bennünket invitáljanak magyar munkára, és kérjük, hogy a Biró Pálokat, a magyar Biró Pálokat utasítsák és kérjék fel magyar munkára, akkor ő ilyen súlyosan sértő kifejezést használhasson. Mélyen t. Képviselőház ! Ha Biró Pál képviselő ur lelkében igaz az, amit ő mond, hogy ő a jó magyar hazafi, az ő hazafiságát mindenütt tündököltetni iparkodik, akkor legyen szabad nekem megkérdeznem, miként egyeztetheti össze az igen t. képviselő ur ezzel azt, hogy a magyar dolgozó munkásoknak, azoknak a magyar munkásoknak, akik a vezetése alatt álló gyárban dolgoznak, olyan alacsony bért fizet és olyan hosszú munkaidőben tartja őket, amely egyenesen elitélendő. Már a multkorában szó volt arról, hogy az igen t. képviselő ur mint vezérigazgató mit fizet az ő rabszolgáinak. Már a múltkor szó volt arról, hogy a képviselő ur megfosztja a jogaitól a munkásságot. Akkor az igen t. képviselő ur iparkodott ezt az eljárást menteni és iparkodott kétségbevonni, meggyöngíteni a mi állításunkat. Most, hogy ez meg ne történhessék, elhoztam abból a gyárból, ahol az igen t. képviselő ur vezérigazgató, egy csomó fizetési szelvényt. Ezekből a fizetési szelvényekből megállapítható az, hogy Bíró Pál a magyar hazafias nemzeti alapon