Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-185

àô Az országgyűlés képviselőházának 186. ülése 1928 június Í3-án, szerdán. nagyon könnyű feltételek teljesítése révén összes igényeit vissza tudja szerezni a munkás, én semmiféle antiszociális, kíméletlen és nem tudom minő vonását nem látom ennek az intézkedésnek, kérném tehát, méltóztassanak a törvényjavaslatban a megfelelő szakaszt elfogadni. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 43. §-hoz beadatott két inditvány. Az első indítvány Rothenstein Mór t. képviselő uré, aki az egész szakasz törlését javasolja, a második Esztergályos János képviselő uré, aki az első bekezdésnél javasol egy pótlást. Az eredeti szöveget szembe fogom állítani mindkét módosító indítvánnyal. Amennyiben az eredeti szöveget nem méltóztatnak elfogadni, akkor a két indítványt fogom egymással szembeállítani. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e a 43. %-t eredeti szövegében, szemben a beadott két módosító indítvánnyal elfogadni, igen vagy nem % (Igen !) A Ház az eredeti szöveget fogadta el és igy a beadott két inditvány elesik. Következik a 44. ^, Gubicza Ferenc jegyző : (Olvassa a íi. §-t, amely észrevétel nélkül elfogadtatilc. Olvassa a 45. Î-Ï.) Elnök : Az előadó ur kivan szólni. Fitz Arthur előadó : T. Képviselőház! Van szerencsém a 45. §-hoz egy kétségtelenül stiláris hiba kijavítására javaslatot benyújtani. Indítványozom, hogy a hetedik sorban a »kirótták« szó helyett »lerótták« szót méltóztassék beiktatni. Elnök : Szólásra következik ? Gubicza Ferenc jegyző : Györki Imre ! Györki Imre : T. Képviselőház ! Ennek a paragrafusnak szövegezésével a bizottság nemhogy javitott volna a helyzeten, hanem ellenkezőleg, azt rosszabbá tette, mert mig ezelőtt 2

/

3 rész járulék befizetéséről volt szó, most e rendelkezés szerint már S

U részről van szó. Ezért határozati javaslatot terjesztek elő, amelyben az eredeti szöveg visszaállítását kérem. Elnök : Kiván-e még valaki szólni f (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister ' T. Képviselőház ! Azt hiszem, hogy t. képviselőtársam megelőző magatartására tett karakterizáló megjegyzésem alapján nagyon fog csodálkozni, amit most mondok. Én t. i. hozzájárulok javaslatához*. (Propper Sándor : Csodálkozom.) Én tehát a magam részéről hozzájárulok ehhez és kérem, hogy a szakaszt Györki Jiépviselő társam javaslatával módosítva méltóztassék elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Először a 45. §-t szembeállítom az előadó ur módosításával, azután felteszem a kérdést Györki képviselő ur módosítására vonatkozólag. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöv< get elfogadni, szemben az előadó ur módosításával, igen vagy nem? (Nem!) A Ház nem fogadta el az eredeti szöveget és igy az előadó ur módosítását jelentem ki elfogadottnak. Kérdem másodszor, méltóztatik-e Györki képviselő ur módosító indítványát elfogadni, igen vagy nem 1 (Igen t) A Ház a képviselő ur módosító indítványát elfogadta. Következik a 46. §. Gubicza Fertnc jegyző (olvassa a Í6 §-t.) Elnök : Az előadó ur kivan szólani. Fitz Arthur előadó : T. Képviselőház ! A 46. § ugyancsak a várzmányozási jog épségben maradására vonatkozik. Miként a 45. §-nál, itt is egy stiláris hiba helyreigazítására teszek javaslatot, amennyiben indítványozom, hogv a negyedik sorban a »kiróttak« szó helyett »leróttak« szót méltóztassék beiktatni. Elnök : Szólásra következik ? Gubicza Ferenc jegyző : Propper- Sándor ! Propper Sándor : T. Képviselőház ! Nem stiláris módosítás az, amelyet az igen t. előadó ur előterjesztett, hanem igen jelentékeny érdemi módosítás. Más a »kirótt« és más a »lerótt«. Itt prejudikálunk a későbbi szakasznak, ezért is fontossággal bír a dolog. A munkást tudnillik nem lehet felelőssé tenni azért, hogy a kirótt járulékot tényleg le is róják, a biztosítottól ez távol áll, neki ebbe beleszólása nincsen, ő passziv fél, hiszen a munkaadó a járulékot levonja béréből és hogy mit tesz vele, a munkás nem tudhatja, arra befolyást, ellenőrzést nem gyakorolhat. Vagy befizeti a munkaadó, vagy nem és ezért csak a befizetésre kötelest lehet felelőssé tenni, nem pedig a passziv szereplőt, ebben az esetben a biztosítottat, aki a legjobb szándékkal és a legjobb akarattal le akarja róni a maga járulékát. Mármost előáll az a furcsa helyzet, hogy a törvény sújtja a passziv felet, akinek levonják béréből a járulékot, annak hibájáért, aki levonta a járulékot, de nem rótta le. Itt tehát szerény felfogásom szerint ugy, mint a munkásbiztositásban és általában a szociális biztosításban nem lerótt járulékokról, hanem kirótt járulékokról beszélünk az igény jog megállapítása szempontjából. Ugy látom, hogy itt ez egy kisérlet, amellyel bele próbálják vinni a szociális törvényhozásba a lerótt járuléki elvet. Ha ezt esetleg egy novellával sikerül a munkásbiztositásban megcsinálni, akkor teljesen felfordul a munkásbiztosítás és teljesen ellenkező irányt vesz a szociális biztosítás menete. A munkásbiztositási törvény — már az 1894 évi XIV. tcikk, később az 1907. évi XIX. tcikk, azután a harmadik, az 1927. évi XXI. teikk, valamennyi egyformán — nagyon helyesen ugy rendelkezett, hogy a munkásnak igényjoga nem függ a járulékok befizetésétől. A szolgálati viszony megkezdése jelenti egyben a biztosítási kötelezettség megkezdését is. Ez a helyes szociálpolitikai elv és ettől eltérni nem szabad. Méltóztassék elgondolni, mi történnék a betegségi biztosítás terén, ha ezt az elvet ott is keresztülvinnék. Az történnék egyszerűen, hogy a munkás, noha a biztosításra kötelezett, noha a járulékokat a béréből levonják, de azokat nem róják le, hiába menne a pénztárhoz, mert a pénztár azt vizsgálná, hogy a járulékot nemcsak ki-, hanem le is rótták-e és ha nem rótták le, ha a mukaadó nem fizette be, akkor elesne az ő igény jogától, hiába volna szüksége orvosra, táppénzre, gyermekágyi segélyre, nem kapná meg, mert munkaadója nem rótta le a járulékokat. Ezt méltóztassanak figyelembe venni. A délelőtt folyamán hallottunk allúziót arra vonatkozólag, hogy a betegségi biztositásnál hány milliárdos hátralékok vannak. Most ennek a sok milliárdra menő hátraléknak kára és hátránya mind a biztosítottakra hárulna át. Ezt a gondolatot nem tudom elfogadni, nem tudom akceptálni, és ezt ne méltóztassék nemes egyszerűséggel stiláris változtatásnak minősíteni, mert ez meglehetősen komoly és érdemi változtatás a szakaszban. (Fitz Arthur előadó: A várományozási időről van szó !) Nem lehet szó arról, hogy »kirótt« szó helyett »lerótt«-at vegyünk, mert ez azt jelenti, hogy a biztosítottak igényjoga illozoriusá válik és tisztán attól függ, hogy a munkaadónak méltóztatott-e a kirótt járulékot befizetni. Ha befizette, meg van az igényjoga, ha nem fizette be, elvesz az igényjog. (Ugy van ! a szélsőbalóldalon.) Végtelenül sajnálom, hogy megint iskolapéldát kell adnom, hogy miképen nem szabad beszélni, de kénytelen vagyok vele és kénytelen