Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-198

412 Az országgyűlés képviselőházának ges rendelkezésekről szóló törvényjavaslat 11. §-ának kihagyása tárgyában. Minthogy a szóbanforgó törvényjavaslatota Ház most tárgyalj ti, ti kérvényt együttes tárgyalás céljából leteszem a Ház asztalára. Jelentem a t. Háznak, hogy az igazságügyminister ur holnap, a következő ülés napirendjének megállapítása után, Írásbeli választ fog adni Hegymegi-Kiss Pál képviselő urnák folyó évi június hó 2-án a debreceni ügyvédi kamara elnöksége tárgyában előterjesztett interpellációjára. A Ház a. bejelentést tudomásul veszi. Napirend szerint következik az önkormányzati igazgatás folytonosságának biztosításáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. (Esztergályos János: Már megint hol az egységespárti — Éhn Kálmán: Itt vagyunk!) Fitz Arthur jegyző (olvassa a törvényjavaslat szövegét.) Elnök: Vitának helye nincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat: méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori felolvasásban is elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. (Zaj ) Csendet kére'k, képviselő urak ! Következik a gyámságra és gondnokságra vonatkozó egyes kérdéseknek a Szerb-HorvátSzlovén királysággal való rendezésről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a törvényjavaslat szövegét). Elnök: Vitának helye nincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat: méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja s azt tárgyalás és 'hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Napirendünk szerint következik az Ausztriával 1922. évi^ február hó 8-án kötött kereskedelmi egyezmény, valamint az 1926. évi április hó 9-én kötött és az 1926 : XVIII. tcikkbe iktatott kereskedelmi pótegyezmény kiegészitésekép 1928. évi június hó 14-én aláirt második kereskedelmi pótegyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 558, 567.) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Görgey István előadó: T. Ház! Amig a háborút követő időkben úgyszólván az összes európai államok védvámos gazdaságpolitikát inauguráltak és különösen a mienket legközelebbről érdeklő utódállamok gazdaságpolitikája erősen védvámos és elzárkózó jellegű volt, addig köztudomásúlag egyedül Ausztria volt az, amely az első időben a szabadkereskedelem elvét hirdetve, uj vámtarifáját aránylag mérsékelt nivón állapította meg és az 1925. évi január hó 1-én életbeléptetett vámtarifája az összes környező államok vámtarifájánál tényleg lényegesen alacsonyabb volt. Ausztriát annak idején, amikor ezt a gazdaságpolitikát hirdette és követte, az az elgondolás vezette, hogy centrális fekvésénél fogv? ily módon egyrészt a nemzetközi tranzitó-kereskedelmet sikerülnie fog Ausztria felé irányítani, másrészt pedig ezen a módon sikerülnie fog a hatalmas osztrák iparnak megfe198. ülése 1928 Julius 4-én, szerdán. lelő exportlehetőségeket biztosítania. Az idők azonban rövidesen rácáfoltak az osztrák vezető köröknek erre a feltevésére, amennyiben az osztrák ipar exporteredményeit nem tudták ugy kihasználni, sőt miután az osztrák vámtarifa aránylag eléggé mérsékelt volt, a külföldi ver? seny folytán az osztrák ipar még a saját belső fogyasztói területén is erősen volt kénytelen küzdeni a külföldi versennyel. Ehhez hozzájárult az az, elgondolás is, amelyet — meg Ikell állapitanunk — ma úgyszólván Európa minden állama hirdet és követ, hogy minden állam igyekszik az önellátás gondolatát keresztülvinni és igy Ausztriát is az az elgondolás vezeti az utóbbi években már, hogy mezőgazdasági termelésének fokozása és megfelelő megvédése révén igyekszik mezőgazdasági termelését lehetőleg intenziven támogatni és ezáltal lehetőleg az ország önellátását mezőgazdasági terményekben és cikkekben is biztosítani. Ezt az elgondolást sorozatos vámemelések követték, úgyhogy eddig már három vámnovelláíban emelte Ausztria az ő vámtételeit és be kell vallanunk, miután mi, mint agrár állam mezőgazdasági exportunk szempontjából elsősorban az osztrák piacokra gravitálunk, hogy ezek a vámemelések elsősorban minket érintenek. Ha ugyanis ikülkereskedelmi forgalmi adatainkat vizsgáljuk, azt látjuk, hogy még ma is Ausztria az egyik legjelentékenyebb piaca mezőgazdasági exportunknak. Ez késztette a magyar koirmányt arra, hogy a háború, az öszszeomlás után, 1922 február- 8-án megkötött kereskedelmi egyezmény kiegészitóseképen még 1926 á,prilis 9-én megkötött egy pótegyezményt, amelyben a két állam egymásnak ikölcsönösen igen messzemenő, tarifáiig engedményeket adott. A magyar állam e tárgyalások során — miként azt annak idején e törvényjavaslat ismertetésekor bátor voltam itt a Házban is előadni — messzemenő előzékenységet tanúsított, mert tudatában volt annak, hogy a két államnak évszázados gazdasági egymásrautaltságra folytán továbbra is gazdaságilag igen élénk összeköttetésben kell állnia. Mi annak idején a magyar ipari termékeknek egész sorából adtunik igen lényeges, tariiális kedvezményeket az osztrák ipar részére, autonóm vámtételeinknek átlag 20—25—30%-os mérséklését adtuk és autonóm vámtarifánk 974 tétele közül 164 tételt érintett az osztrák szerződés. Ezzel szemben nekünk újból hangoztatnunk kell, hogy már annak idején is igen nagy nehézségekkel (kellett megküzdenünk, mert osztrák részről nagy mexevséggel találkoztunk a lisztkivitelre és azokra a mezőgazdasági terményekre vonatkozólag, amelyekre pedig Ausztriáinak is feltétlenül szüksége van, tehát Ausztria a saját lakosságának, fogyasztóközönségének ok nélkül drágítja meg ezeíket a cikkeket akkor, amikor magas vámmal védekezik azok behozatala ellen. A szerződési tárgyalások több, mint egy évig tartották és akkor nem tudtunk töibbet elérni, mint azt, hogy az aikkor érvényben levő autonóm állat vám okát szerződésileg lekötöttük, míg a gabona- és a lisztvánioknál ^sikerült aránylag kedvező, tarifális mérsékléseket biztositanunk mezőgazdasági exportunk részére. Közben azonban Ausztriában a mezőgazdasági köröknek nyomására és egyéb politikai okoknál fogva ujabb lényeges vámtarifaemelés lépett életbe, amelyet a múlt év őszén a törvényhozás el is fogadott és életbe is léptetett. Ez minket pillanatnyilag nem érintett, mert hiszen érvényben van az 1926. évi április