Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-185

Az országgyűlés képviselőházának 185. ülése 1928 június 13-án, szerdán. nek, tehát a munkásságnak is költségenyhülését fogja mutatni. Mindamellett, hogy egészen természetes, hogy a járulékkulcsnak megváltoztatása csak törvényhozási utón lehetséges, én a magam részéről inkább el tudom fogadni Propper t. képviselőtársamnak — bár szerintem teljesen felesleges — beszúrását, hogy az törvényhozási utoii változtattassék meg, (Propper Sándor: Nem világos a szöveg!) mert ezzel tényleg világosabb lesz a szöveg, mint Györki képviselőtársamnak azt a gondolatát, hogy aranypengőről és aranyfillérről beszéljünk a javaslatban. Elvégre nekünk van törvényünk a magyar pénzről, (Propper Sándor: Volt a koronáról is.) ennek következtében törvényhozási utón nem fejezhetünk ki a saját pénzünkkel szemben bizalmatlanságot. (Györki Imre: Ez nem bizalmatlanság!) Különben is semmiféle törvényhozási intézkedés nem elég hatályos arra, hogyha az állani és az ország valami nagy veszedelembe kerül, meg tudja védeni akármiféle alapnak vagy alapítványnak a pénzét. A magam részéről tehát tisztelettel kérem, hogy a paragrafust méltóztassék elfogadni r a bizottság szövegezése szerint Propper t. képviselőtársamnak betoldásával, amely ugy szól, hogy a járulékkulcs csak törvényhozási utón változtatható meg. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. A szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Kérdem már most, méltóztatnak-e Propper Sándor képviselőtársunk pótlását is elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a pótlást elfogadta. Következik a 22. §. Griger Miklós jegyző (olvassa a 22. §-t). Elnök: Szólásra következik'? Griger Miklós jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Ház, Ez a 22. §., amely hét bekezdést tartalmaz, egy kissé komplikált, ha az egészhez egyszerre kell valakinek hozzászólni. Elsősorban mindenesetre fel fogom olvasni azokat a módosításokat amelyeket a mi pártunk a 22. §-hoz benyújt. Az első módosítás igy szól (olvassa): A 22. §. első bekezdésében »A járulékok kulcsát, számitásának módját és mértékét a m. kir. népjóléti és munkaügyi minister rendelettel állapítja meg« szöveg helyett: »A járulékok kulcsát, számitásának módját és mértékét w az Országos Társadalombiztosító Intézet, illetőleg a Magánalkalmazottak BiztositÓ Intézetének igazgatósága állapítja meg« szöveg tétessék.« A második módosítás a következőkép hangzik (olvassa): »A 22. §. 2. bekezdése után uj bekezdésként a következők iktattassanak be: »Az előbbi bekezdés rendelkezései alól kivétetnek: 1. a 3. §-ban megjelölt munkavállalók közül azok, akiknek javadalmazása nem éri el a havi 80 pengőt, akik után havi 80 pengő, 2. a 4. §-ban megjelölt munkavállalók közül azok, akiknek javadalmazása nem éri el a havi 120 pengőt, akik után havi 120 pengő javadalmazás alapulvételével fizetendő járulék«. A harmadik módosítás a következő (olvassa): »A 22. § 5. bekezdésében az »önkéntesén magasabb szolgáltatásra is biztosithatja« szavak helyett »önkéntesen magasabb szolgáltatásra, vagy az elérési idő megrövidítésére is biztosithatja« szavak iktattassanak be«. A negyedik módosítás így szól (olvassa): »A 4. bekezdés utolsóelőtti és utolsó sorában »a m. kir. népjóléti és munkaügyi minister rendelettel szabályozza« szöveg helyébe tétessék a következő szöveg: »az Országos Társadalombiztosító Intézet, illetőleg a Magánalkalmazottak Biztositó Intézetének igazgatósáíga határozza meg«. T. Képviselőház! Ha mi az igazgatóságnak alkarunk hatáskört juttatni, akkor ezt azért tesszük, mert a múlt tapasztalata alapján azt mondhatjuk, hogy az igazgatóságot foglalkoztatni kell. AB igazgatóságot nem lehet autonómiának elnevezni akkor, amikor semmiféle hatáskört nem biztosítunk részére. Az igazgatóság hatásköre a törvénytervezet alapján — azt lehet mondani — egészen formális. Tényleges hatáskörrel nem rendelkezik se>m a tisztviselők felett, sem más vonatkozásban, ugy, mint ahogy egy teljes autonómiával rendelkező igazgatóság tevékenységet fejthetne ki. Ez ebben a törvénytervezetben sehol sem található. Amikor például arról van szó, hogy az igazgatóság azt tapasztalja, hogy az eddigi járulékkulcs megállapításával az intézet már nem boldogulhat, az igazgatók jelentése alapján az igazgatóság elsősorban az. amely meglátja, hogy nem elég a megállapított járulék és hogy mikép lehetne ezqn segíteni. Azt hiszem, ha a minister maga rendelettel intézkednék, még akkor is csak az igazgatóság jelentése alapján volna abban a helyzetben, hogy egy magasabb kulcs alkalmazását — mint amilyen a vonatkozó bekezdésben van —• elrendelje. Épen ezért, ha amúgy is az igazgatóság hivatott erre nézve javaslattal előállani, nem tudom megérteni, miért nem lehet ezt az igazgatóságra bízni, hiszen az igazgatóság ambicióját, munkakedvét emeljük akkor, ha neki valami hatáskört nyújtunk. Ha ezt nem tesszük, akkor nem igen fognak igyekezni, nem igen fogják ambícióval vállalni azt a munkát, amely az igazgatóságban azokra vár, akiket oda ki fognak küldeni, vagy be fognak választani. Ebben a szakaszban is van szó az önkéntes biztosítottakra vonatkozólag az 50. életévről épen ama módosítás révén, amelyet a 16. § 7. bekezdéséhez terjesztettünk be és amelyet a t. Képviselőház el is fogadott. Csak most veszem észre, hogy ennél a pontnál ne feledkezzünk meg arról, hogy az 50 évet itt is fel kell majd emelni 55 évre. A magam részéről a beterjesztett javaslatokhoz főként ezt kívántam megjegyezni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: T. Ház! A Rothenstein t. képviselőtársam által benyújtott javaslatok közül különösen az első szoros összefüggésben levőnek látszik az autonómia kérdésével. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A minister ur már többször nyilatkozott olyan irányban, hogy a megalkotandó intézetnek autonómiát nem szándékozik adni s ebből következik az, hogy belekerült a törvényjavaslat 22. §-ába az az intézkedés is, hogy a járulékok kulcsát, kiszámításának módját és mértékét a népjóléti minister rendelettel állapítja meg. Megítélésem szerint az autonómiát semmilyen irányban sem befolyásolja az a körülmény, hogy az igazgatóságnak adjuk-e meg a jogot ahhoz, hogy a járulékok kulcsát megállapíthassa, vagy pedig a ministernek. Végeredményben, hogy a járulékok kulcsa milyen legyen, azt megítélésem szerint mégis csak az igazgatóság fogja megállapítani, amely az ügyeket intézi, nem látom be tehát annak szükségességét, hogy mig ebben az adminisztratív kérdésben is, amely egyáltalán nem nevezhető hatalmi