Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

Az országgyűlés képviselőházának 191. ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. 213 juk! — Nagy zaj. — Felkiáltások jobbfelől: Menjenek haza, ha nem akarják meghallgatni! — Rothenstein Mór: Hová menjünk? — Élénk felkiáltások jobbfelől: Móric! Móric! — Megújuló nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem! (Nagy zaj.) (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó Gál Jenő képviselő urat illeti. Gál Jenő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor a vitában Gaal Gaston t. képviselőtársam íkimeritő, nagyszabású fejtegetései után a ministerelnök ur kért szót, mindenki abban a meggyőződésben lehetett, hogy a kormány nevében érdemleges argumentáció fog elhangzani. Ehelyett azonban a mélyen t. ministerelnök ur, aki a vita érveinek az általánosságát vetette az ellenzék részéről felszólalókkal szemben, megengedete magá.nak azt, hogy általánosságban azt az érvelést és azoikat a ^kitételeket, melyeket erőről az oldalról hasz,náltak, aljasságnak minősitse. A magam igénytelen személye mindig súlyt helyezett arra, hogy a témák, amelyekkel foglalkozom, kimerítő tanulmány tárgyává legyenek téve. Azt azonban nem voltaim képes feltételezni, hogy épen az, akinek kötelessége irányítani a Képviselőház tanácskozási rendjét, aki munikaprogrammot ad, egy nyílt parlamenti ülésen ilyen kifejezéssel illesse azokat, akik támadják a javaslatot. Elnök: Meg kell állapítanom, hogy a ministerelncik ur az ellenzékkel szemben semmiféle sértő kifejezést nem használt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy nem!) A képviselő urak talán a zajban nem hallották^ én azonban hallottam ,a ministerelnölk ur kijelentését és amint máskor megtettem, tudtam volna kötelességemet vele szemben ma is. Én azonban megállapitottaim, hogy igenis, a ministerelnök ur egyetlen egy képiviselővel szemben sem használt sértő kifejezést. (Nagy zaj a bál- és a szélsőbaloldalon. — Pakots József: De sérti a parlamentet magát! — Bródy Ernő: Lecsúszott üzletemberek! — Meshó Zoltán ''közbeszól.) Meskó Zoltán képviselő urat kérem, szíveskedjék a nyugalmát megtalálni és csendben maradini. Gál Jenő: Az elnöki felhívást olybá veszem, amint azt joggal elvárhattuk volna, hogy szavait maga a ministerelnök ur magyarázta volna meg. Mert itt sokan vagyunk, akik aképen értelmeztük a ministerelnök ur kijelentését, mint ide adresszált Ikijelentést. (Bródy Ernő: Lehetetlen házszabályok, ezek!) Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy most, amikor ez a szerződés a kezemben van, mit szólna a t. túloldal ahhoz, ha azt mondanám, hogy a szerződéskötés ilyen módja aljasság a nemzettel szemben. (Ugy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Mozgás a jobboldalon és a középen.) Én az érvelésnek nem ilyen módját óhajtom választani. Most, amikor a szerződés kezemben van, nem tehetek mást, minthogy a magam nevében kijelentem, hogy azokkal a kitételeikkel, amelyek itt az ellenzék részéről elhangzoittaiki, magunkat valamennyien szolidárisaknak érezzük és egyek vagyunk abban a kijelentésben, hogy mi ezt a szerződést és ezt a törvényjavaslatot a nemzetre károsnak, a nemzet vagyoni érdekeivel és politikai érdekeivel ellentétben állónak ismerjük. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a sz'élsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Ebben a szerződésben vannak burkolt: ságok! — Friedrich István: Ez egy öreg javas! lat! Május 16-án kelt! — Bródy Ernő: Idáig I nyomták ?) j Elnök: Csendet kérek. Friedrich István j képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. A szó Gál Jenő képviselő urat illeti. Gál Jenő: T. Ház! Ennek a törvényjavaslatnaik a kritikája során, senki, de senki nem tudta magát kivonni az alól, hogy ne beszéljen bizonyos titkolt és meg nem engedett lehetőségekről. Ha olyan képviselő ajkáról, mint Gaal Gaston t. képviselőtársunk, elhangzik itt az, hogy köztudat és közbeszéd tárgya a nagyközönségnél, hogy itt panamákat sejtenek, akkor nem elegendő a kormányelnök részéről ezt visszautasítani, hanem bizonyítani kell az ellenkezőt a parlament előtt. (Élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen — Herczegh Béla: Jogászember nem mondhat ilyet! — Zaj. — Meskó Zoltán: Ilyet jogászember nem mond!) Szerencsémre a képviselő ur juthatna abba a helyzetbe, hogy én vizsgáztatom, de én sohase juthatoik abba a helyzetbe, hogy a képviselő ur előtt tegyek vizsgát. (Derültség.) Ha én azt mondom, hogy a bizonyítás terére kell lépni, ezt a^ magam számára is kötelezőnek ismerem el, és ha a kormány részéről nem történt bizonyítás, engedjék meg, hogy I egy más adattal szolgáljak. (Halljuk!) Mielőtt I ezt tenném, engedjék meg, hogy néhány szó! yal magyarázatát adjam annak, hogy az ujabb : jogfejlődés, valamint a politikai öntudat o s sag I hová termelte és hogyan termelte ki azt a fo| galmat, amelyről itt beszélnek. Én például I Csontos Imre t. képviselőtársamról, aki vezéri szónoka volt a mélyen t. kormánypártnak köz| gazdasági finomságok és szubtilitások elemzésében, meg vagyok győződve, hogy azt a fogalmat, amelyet a panamáról illetékes tényezők, birói és politikai tényezők adtak, nem is ismeri és nem is olvasta. Hiszen tudni kell, hogy a panama fogalma nem abba az egyéni becsületbe vág, amelyet pönalizálnak a törvények, a panama fogalma az a sikamlós politikai meghatározás, melynél csak az erkölcs nevében és a közerlkölcsiség védelmében kell fellépni azokkal szemben, akik az államról alkotott fogalomzavarban, az államról alkotott fogalmak tisztázásában eltérnek attól az úttól, amely az egyenességet és a homályt nem téveszti össze. Az, az államrendszer, amelyet demokrációnak neveznek, nem ismer titkos tárgyalásokat, (Earkasi Gyula: A csehek!) nem ismer titkos célokat, nem ismer kedvezményezetteket. Ez tehát nem tür el olyan szerződést, mint amilyet most kezünkbe adták és amelyből majd leszek bátor részleteket felolvasni annak kimutatására, mennyire jogos az az, aggodalom, hogy itt titkolt célok és magánérdekek ápolása forog szóban. Ezt én anélkül, hogy egyéneket a maguk becsületében támadni akarnék, a szó politikai értelmébeni igenis ide sorozom s azt mondom, hogy ez azt a magas erkölcsi értéket, amelyet mindnyájunknak ápolnunk kell. nem birja el. Azt a kritikát és azt a napfényes erőt, amelyet itt a Ház előtt minden javaslatnak képviselnie kell, ennek a törvényjavaslatnak szövegezése megcáfolja, mert ez a szöveg tele van fentartásokkal, tele van kedvezményekkel az állammal szemben, egy magántársaság, egy magánérdekeltség javára. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalóldalon.) Legyen szabad emlékezetbe hoznom, hogy amikor Európában az első panamavád elhangzott, ennek áldozatul esett egy nagy francia tudós, aki a maga intaktságában és személyi érintetlenségében szerepelt később is akkor,