Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

Az országgyűlés képviselőházának 191. ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. 203 gam részéről nem osztom. Az ellenzéknek nem az az egyedüli és kizárólagos feladata, hogy a kormányt minden kérdésben megbuktatni iparkodjék, különösen akkor nem, ha megnyugtató utódokról gondoskodni képtelen, hanem az ellenzék sokkal nemesebb, sokkal előkelőbb feladatának tartom azt, hogy javítani igyekezzék ott, ahol meggyőződése szerint javitani lehet. Nagyon helytelennek tartom — ne vegye rossz néven Bródy t. képviselőtársam — azt a bizonyos uj taktikai jelenséget, amelyet különösen az ő részéről tapasztalok a legutóbbi időben, hogy bármely kérdésben szinte öt per cenkint sztereotip módon dobja bele a vitába az általános titkos választójog kérdését, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől 'és a középen. — Bródy Ernő: Magamra veszem! — Pakots József: Megtisztelő rá!) mert ez a metódus mindenkiben önkénytelenül felébreszti a gyanút, hogy itt valakik vannak a háttérben. (Rothenstein Mór: Éljen az általános titkos választójog! — Kun Béla: Zalaegerszegen Gaal Gaston is tapasztalhatta, hogy nyilt szavazással milyen terrort lehet kifejteni! Farkas Tiborral szemben! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Felkiáltások jobbfelől: Halljuk a szónokot! — Rothenstein Mór közbeszól.) Rothenstein képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Zaj jobb. felől. — Éhn Kálmán: Véleményszabadság!) Csendet kérek a jobboldalon is! (Kun Béla: Zalaegerszegen Farkas Tibor ellenfelét nyilt terrorral választották meg!) Kun Béla képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Gaal Gaston: Legyen róla meggyőződve t. képviselőtársam: ez a metódus csak kárt okoz; legfeljebb még azokat is megvaditja, akik a kérdéssel szemben különben szimpátiával viseltetnek. r (Ugy van! Ugy van! a középen. — Pakots József: Nem lehet olyan könnyen megvadulni az igazságtól!) A vitát elejétől fogva figyelemmel kisértem s egy különös jelenséget tapasztaltam: azt a jelenséget, hogy Rassay t. képviselőtársam felszólalását kivéve, magával^ az előttünk fekvő törvényjavaslattal tulajdonképen nagyon keveset foglalkoztak. (Ugy van! jobbfelől.) Pedig ez a törvényjavaslat^ és indokolása nagyon megérdemli, hogy a kérdéssel bővebben foglalkozzunk. Méltóztassanak a törvényjavaslatot megnézni — mert ma akadtam olyan kormánypárti képviselő úrra, aki őszintén bevallotta, hogy még nem is látta a törvényjavaslatot — (Pakots József: De szavazni fog! — Kun Béla: Mellette! — B. Podmaniczky Endre: Ugyan már kérem! Gyerekség! — Pakots József: Az a gyerekség, hogy ilyen komolytalanul fogják fel a törvényhozói hivatást! — Gáspárdy Eleurér: Mi azt mondjuk, hogy az ellenzék nem olvasta!) s méltóztatik látni, hogy a gyujtószeradóról szóló törvény egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat 1. §-a tilalmat foglal magában, amely a meglevő magyar gyufagyáraknak megtiltja, hogy kormányengedély nélkül üzemüket kibővítsék, másra átruházzák vagy máshová áthelyezzék; a 2. § megtiltja uj gyufagyári vállalatok létesítését, illetőleg üzembehelyezését és a már engedélyezett vagy esetleg engedélyezendő uj gyáraknak másra való átruházását; a 3. § pedig megállapítja a kormánynak azt a jogát, hogy a gyufa alapárát a gyufagyári érdekeltséggel egyetértésben mindenkor megállapítsa. A 4. § a kormány számára olyan jogot statuál, amely szerint az országban gyártandó összes gyufamennyiséget a gyárak között elossza, megállapitsa azt, hogy melyik gyárnak mennyit szabad termelnie; a további rendelkezések pedig megállapitják a kormánynak azt a jogát, hogy amennyiben valamelyik gyár a kormány tilalmát megszegné és a kontingentált mennyiségnél többet gyártana, óriási büntetésekkel, sőt elzárással is sújtandó. Mi ez a törvényjavaslat, mélyen t. Képviselőház? Azt kérdezem magamtól, hogy^ azzal az iparpártolási politikával, amely állítólag a kormány zászlójára van írva és amelynek keserves hatásait a kartellek stb. révén az egész magyar gazdatársadalom és általában az egész í'ogyasztóközönség érzi, összeegyeztethető-e az, hogy a meglevő gyárak számát nem engedi emelni. Hiszen amikor ezt a törvényjavaslatot benyújtották, összesen csak nyolc gyufagyári engedély volt kiadva az országban, ezek közül is — tudjuk — kettő nem működött, csak hat volt üzemben, négy kartellben volt, kettő pedig kartellen kivül. összeegyeztethető-e a kormány iparpártolási programmjával, hogy az állam megrögzíteni kívánja a termelést egyes kedvezményezett egyének gyárai érdekében és ne az legyen az állam célja, hogy minél több gyufagyár keletkezzék, minél erősebb szabadverseny alakuljon ki az országban és ennek következtében az állam gyufaadóbevétele is növekedjék, a szabadverseny növekedése következtében pedig leszállván az árak, az ország közönsége olcsón jusson ehhez az általános szükségleti cikkhez. (Ügy van! belfelől.) Amikor ezelőtt egy esztendővel ezt a törvényjavaslatot a bizottságban letárgyaltuk, annak is olyan különös mellékörülményei voltak. Akkor is közvetlenül a nyári szünet előtt, sebbel-lobbal kellett nekünk ezt a javaslatot tárgyalnunk. Délelőtt — ha nem csalódom — 9 órakor kaptuk meg itt a folyosón a kiosztott javaslatot s 11 órakor már a pénzügyi bizottságban kellett a dolgot tárgyalnunk. (Kun Béla: Gyorstalpalás!) Hogy miért volt akkor is, egy évvel ezelőtt, olyan borzasztóan sürgős ez a javaslat — amely azóta egy évig pihent — nem tudjuk magunknak megmagyarázni. (Pakots József: Csupa rejtély!) Azon a bizottsági tárgyaláson — ha nem csalódom — felszólalt Rassay t. képviselőtársam, felszólalt Sándor Pál képviselőtársam s felszólalt még

1 valaki, — reám nem került sor, mert valami okból ezt a javaslatot egyszercsak^ nem tárgyalta tovább az akkor összeült pénzügyi bizottság — sa felszólalt képviselő urak valamennyien a legsúlyosabb aggodalmuknak adtak kifejezést abban a tekintetben, hogy ez a javaslat igy, ahogy van, semmi egyéb, mint államilag adományozott monopólium annak a négy gyárnak, amely kartellbe tömörült, mert hiszen a gyártásra ők voltak legjobban berendezkedve és minthogy a múltban ők gyártották a legtöbb gyufát, a kontingentálás csak ugy eshetett volna meg, hogy a kontingensnek oroszlánrészét ők kapták volna, a kartellen kivüli gyárak pedig csak annyit gyárthattak volna a jövőben is, amennyit azelőtt gyártottak, illetőleg az annak megfelelő kontingenst, s minden továbbfejlesztést ez a javaslat már eleve kizárt. Akik fdszó'altak le1 messzebbmenő aggodalmaiknak adtak kifejezést, sőt, akik fel nem szólaltak, azok is; én is megmondottam magánbeszélgetés közben a pénzügyminister urnák, hogy abszolúte helytelenitek minden néven nevezendő kartellt, s annál inkább helytelemitem, ha a kartellalakulásnak és a monopóliumnak az állam megy törvényhozásilag a segítségére. Sándor Pál t. képviselőtársam felhozta