Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

200 Az országgyűlés képviselőházának 191. ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. túlságosan népszerűnek épen nem mondható törvényjavaslatot és annak függelékét, azt a bizonyos kölcsönt, amely adatok, mondom, csak tegnap jutottak tudomásomra. Lelkiismeretem megszólalt bennem és azt mondotta nekem: te, öreg Gábor ... (Esztergályos János: Ne szavazd meg ezt a javaslatot!) Hogy mit mondott nekem a lelkiismeretem, azt nem kérdezem Esztergályos képviselőtársamtól. (Krisztián Imre: Rossz választ kap! — Ugy van! a jobboldalon.) hanem a magam lelkiismeretétől. (Helyeslés a jobboldalon.) mert Esztergályos igen t. képviselőtársam lelkiismeretét nem óhajtom kölcsönvenni. (Taps a jobboldalon. — Esztergályos János: Nem is adjuk odal Az nem kormányozható lelkiismeret!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Jánossy Gábor: Kormányozható lelkiismeretet nem ismerek, t. barátom; még odáig a tudományokban nem jutottam. Gratulálok az ön tudományos készültségéhez. Mondom, azt mondotta a lelkiismeretem, mégpedig egy régi latin, nem német közmondással, tehát citálhatom: »Quidquid agis, prudenter ágas et respice finem«. Akármit csinálsz, okosan cselekedj és mindig a célt, az eredményt vedd figyelembe. (Rothenstein Mór: A cél szentesíti az eszközt!) Azt méltóztatott mondani? (Pakots József: Rákosi Jenőt citáljuk! Loyola Ignác nagy történelmi férfiúnak... — Gr. Hunyady Ferenc: Ugy látszik, megint fel akarja ujitani a jezsuita-pört. — Zaj.) Ha t. barátom itt bennmaradt volna, akkor tudnék rá válaszolni, bár eltérnék vele a tárgytól. Njap-nap után halljuk mindnyájan ezeket a szavakat, ezeket a frázisokat, (Bródy Ernő: Milyen frázist?) hogy panama, panama, panama. (Bródy Ernő: Mi van a szerződéssel?) Nap-nap után halljuk azokat a szavakat, hogy mi eláruljuk, eladjuk a hazát a svédeknek, meg az amerikaiaknak. (Esztergályos János: Zálogba csapják! — Bródy Ernő: Hol van a szerződés? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Jánossy Gábor: T. képviselőtársaim, ha egyszerre négy közbeszólás dördül felém, nem tudok mind a négy közbeszóló képviselő urnák válaszolni, méltóztassanak tehát paktumot kötni, hogy sorrendben kik és mit fognak közbeszólani. (Bródy Ernő: Látta már a szerződést? — Esztergályos János: Az első számút!) Majd megfelelek erre abban a pillanatban, abban a minutumban, amikor a szerződés tartalmára nézve mondom el igénytelen nézeteimet. (Kun Béla: Milyen jogokat adnak 50 éven keresztül?) Nap-nap után halljuk, hogy itt egy panama, egy titokzatos valami van a levegőben. Nap-nap után halljuk a nemzeti presztizst kisebbiteni, nap-nap után halljuk a magyar közszellemet és azt a pártot, azt a felelősséggel kormányzó és nehéz feladatok előtt álló pártot a sárgaföldig lecsepülni. Nap-nap után hallunk gyanúsításokról, pletykákról, amelyek az úgyis beteg és csüggedt magyar közszellemet, a beteg magyar lelket még jobban elcsüggesztik, még jobban a kétségbeesés örvénye felé sodorják. Én ebbe nem tudok belenyugodni, nem tudok itt némán ülni és hallgatni, hanem lelkiismeretem hangjának meg kell szólalnia. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Először azt a kérdést állitom fel. hogy tulaj donképen mi okozza az úgynevezett gyufadrágulást, — majd ha drágulásról lesz szó, hiszen lesz szó (Kun Béla: Egészen biztosan! — Egy hang a jobboldalon: Az sem bizonyos!) egy fillér, vagy két fillér drágulásról. Ez sem bizonyos, igaza van igen t. barátomnak, mert a jövő Isten kezében van, nem pedig az amerikai-svéd tröszt, vagy érdektársaság kezében. Hát mi okozza ezt a gyufadrágulást? Majd megmondom, hogy kik okozták és mi I okozta. Nem ez a javaslat, nem ez a kölcsön, I nem a kormány, nem ez a párt okozta, hanem i azok okozták és okozzák, akik ezelőtt egy esz| tendővel megakadályozták azt, hogy az akkor | tárgyalás alatt lévő gyufatörvényjavaslat ide| kerüljön és a magyar Törvénytárba bejusson. | (Ugy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Hogy állott akkor a dolog, t. képviselőtárj saim? Ugy állott, hogy a magyar pénzügyi ! kormány meg akarta akadályozni, hogy a mai gyár gyufagyárak tönkremenjenek és a ma[ gyár gyufagyári munkások kenyér nélkül j maradjanak. Meg akarta akadályozni ezt az! zal, hogy megállapította, hogy az akkori gyu| fagyárakon kivül ujabb engedélyt senkinek ] nem lehet adni és akkor a szabad verseny szent nevében, ugy tudom, a t. túloldalnak egyik kiváló közgazdasági vezetőférfia, nem merem biztosan állitani, csak ugy emlékszem, hogy Sándor Pál igen t. képviselőtársam a pénzügyi bizottságban a szabad verseny és a szabad verseny által előidézhető olcsóság szent nevében pocskondiázta és dorongolta le a sárgaföldig azt az eredeti gyufatörvényjavaslatot és azt azután a kormány félre is tette. Most már persze könnyű szerintem eső után köpönyeget emliteni és kritikát gyakorolni. Akkor azután ennek az lett a következménye, hogy a pesterzsébeti gyufagyár ujabb gyufagyár fel; állitására kapott engedélyt. A pesterzsébeti 1 gyufagyár a felállítás jogát ugy tudom — a Î legkompetensebb pénzügyi szakember mondotta ezt nekem — 24 óra alatt eladta az enge! délyes svéd-amerikai gyufagyári érdekeltség; nek, (Gál Jenő: Annak tudtával kapta az en. gedélyt!t) vagyis, hogy közönséges nyelven bei szeljek, ennek a félelmetes trösztnek. Én trösztről, monopóliumról, meg kartellekről nem szeretek beszélni, mert ezek olyan gyűlöletes dolgok, hogy a magyar gyomor nem is veszi be őket. (Gál Jenő: Gyűlölettel megszavazza! — Nagy zaj a szélsőbaloldalion. — Kun Béla: De azért a többi gyufagyárakat nem volt szükséges a tröszt gyomrába kényszeríteni. — Zaj. — Elnök csenget.) Amikor egy évvel ezelőtt a pénzügyi bizottság elé terjesztett és a magyar gyufaipar védelmét célzó törvényjavaslat törvényerőre emelkedését a t. ellenzék lehetetlenné tette, akkor megkapta, az engedélyt ez a pesterzsébeti gyufagyár és ezt az engedélyt azon 24 óra alatt eladta az engedélyes ennek a svéd-amerikai érdekszövetkezetnek, amely ezt megvette és megvette ezután az összes magyar gyufagyárakat. (Usetty Béla: Ezt nem mondta Sándor Pál! — Kun Béla: Belekényszeritették a többieket is! — Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Jánossy Gábor: Azt hiszem, az ebből a pártból elhangzó felszólalások, beszédek, közbeszólásokkal való tarkitása és füszerezése inkább a t. túloldal privilégiuma, mintsem saját i pártunké. (Esztergályos János: Miért zavarI ják az előadót!) így állván a dolgok, ez az ér! dekszövetkezet rátette kezét az összes magyar ! gyufagyárakra. Ezzel betette a lábát ide Ma| gyarországba és megkezdte munkáját, azt ! tudniillik, hogyha a kormány idejében nem | ébred fel, nem áll résen és nem menti azt, ami 1 menthető, akkor teljesen felszippantja a magyar gyufagyártást (Kun Béla: Már felszippantotta!) s a magyar gyufagyári mnnkáso-