Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-190

1Ô0 Äz országgyűlés képviselőházának 190. ülése Î92B június 20-án, szerdán. helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjam. Nem vagyok abban a helyzetben azért, mert ez a kölcsön nagyon hasonlít ;'•• ahhoz a zsebóra-kölcsönhöz, amikor a jogász régen megszorult, elvitte a zálogházba az édesapjtáól örökölt monogrammos arany zsebórát és zálogbavágta; és nagyon hasonlít egy olyan kölcsönhöz, amelynek kell, hogy legyenek titkos rugói. Ha a t. kormány eloszlatja azt a ködöt, amelyet én elég világosan megmondottam, ha a t. kormány megcáfolja azt, hogy ennek az ügyletnek hátterében volna egy melléküzlet, a Német-Magyar Mezőgazdasági Részvénytársaság üzlete, ha a t. kormány garanciát nyújt arra, hogy az árkérdésben tudja a maga befolyását hatályosan érvényesíteni, hogy meg tudja védelmezni ennek kapcsán a magyar munkásérdekeket: szóval, ha mindazt a ködöt eloszlatja, amely e javaslat felett van, akkor lehet arról beszélni, hogy ennek a javaslatnak vannak előnyei. De a jelen körülmények között a kormány tiltakozása csak arra alkalmas, hogy az ember a javaslattól a bizalmat megtagadja. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólani! Pesthy Pál igazságügyminister: T. Ház! Törvényjavaslatot nyújtok be a hatásköri biróság hatáskörének kiterjesztéséről és szervezetének módosításáról. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt kinyomatni, szétosztatni és az osztályok mellőzésével előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közjogi, igazságügyi és közigazgatási bizottsághoz utasítani. Elnök: A beterjesztett törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, szétosztatja és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közjogi, igazságügyi és közigazgatási bizottságnak adja ki. Visszatérve a napirendi vitára, szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Friedrich István! Friedrich István: T. Képviselőház! Azt gondoltam, hogy a mai napig eloszlik az a köd, amelyet Berki Gyula t. barátom többször emiitett. Támaszkodtam pedig a minister urnák tegnapi Ígéretére, amelyben itt nekünk kerek formában megígérte, hogy mai napon a szerződést leteszi a Ház asztalára, hogy abba betekinthessünk. Sajnos, ez nem következett be és igy rövid felszólalásom legnagyobb részt abban fog kimerülni, hogy én is próbálkozom megbirkózni azzal a köddel, amely ezt a javaslatot tagadhatatlanul körülveszi. Vissza kell térnem a genfi tárgyalásokra, azokra a genfi tárgyalásokra, amelyek, sajnos, kormányunkra és az egész országra nézve nagyon rossz mérleggel végződtek. Fájdalommal láttuk az optánsper kellemetlen befejezését, (Farkas Elemér: Még nincs befejezve!) és épen ilyen sajnálattal látjuk, hogy a szentgotthárdi eset sem végződött az igazság alapján. De egy örömhír jutott hozzánk akkor. A kormány sajtója publikálta, hogy a pénzügyminister ur az iparihitel és a földbirtokreform financirozását célzó hitel tárgyában tárgyalt a külföldi pénzcsoportok képviselőivel és tárgyalásai teljes sikerrel végződtek. Ez a hír az öszszes magyar lapokban és a külföldi lapok nagy részében megjelent. Tegnap, amikor megkérdeztük a minister urat, hogy államkölcsönnel állunk-e tulajdonképen szemben, — ami az alapkérdés, amelyet tisztáznunk kell, ha ezzel a kérdéssel egyáltalában foglalkozni óhajtunk — azt felelte, hogy néni államkölcsön. Nem is lehet államkölcsön, mert' hiszen a népszövetségi megállapodás, amely a népszövetségi kölcsön idejében köttetett, tiltja, illetőleg a Népszövetség és a jóvátételi bizottság hozzájárulásához köti ilyen uj hitel felvételét. Nem államkölcsön tehát. Ha nem államkölcsön, akkor miért vitte a minister ur a Népszövetség elél Ha pedig nem vitte, ahogyan az államtitkár ur felém int, akkor mire vonatkoztak azok a jelentések, hogy a minister ur ott ezekben a pénzügyi kérdésekben kedvezően végzett? Ez megint homály. Ez a homály is eloszlatásra vár és ezt a homályt eloszlatni csak ugy lett vjolna lehetséges, ha a szerződést ismertük volna. (Malasits Géza: Egy gyufa bevilágit a kérdésbe!) A népszövetségi tilalom ugy született, hogy a népszövetségi kölcsönre a t. túloldal szerint szükség volt. Én akkor nagyon kevés barátommal tagadtam ennek szükségességét és óva intettem a parlamentet, — akkor még a Nemzetgyűlést — hogy ezt a népszövetségi kölcsönt felvegyük. Egyik indokom akkor az volt, hogy ezzel elzárjuk magunk elöl mindazt az utat, amelynek révén egy tisztességes, becsületes kölcsönhöz fogunk juthatni. Természetesen az igazság mindig a többség oldalán van, azon az oldalon, ahol több a szavazat, és akkor is a túloldal győzött. Most mi a helyzet? Az a helyzet, hogy felvettünk akkor egy kjs népszövetségi kölcsönt; azóta a pénzügyminister ur zsenialitása folyamányaképen már 700 millió felesleget produkált az évek folyamán az állami budget, tehát háromszor annyi költségvetési feleslegünk volt, mint amennyi az egész hires népszövetségi kölcsön volt. (Simon András: Nem is ez annak lényege!) Engedelmet kérek, ez mutatja a legjobban, hogy nem volt szükségünk erre a népszövetségi kölcsönre. (Szabóky Alajos: A valuta stabilizálása érdekében volt rá szükség! — K

assay Károly: A gyámság alá helyezés volt a fontos!) Nem térhetek ki most a vitának arra az ágazatára, hogy valutánk stabilizálása érdekében volt-e erre szükség, mert az államtitkár ur sokkal jobban tudja, mint én, hogy annak a kölcsönnek legnagyobb részét nem a valuta stabilizálására használták fel, hanem most terjesztenek be még annak legutolsó részletére egy törvénytervezetet a beruházásokról. Mit használtak el az urak ebből a kölcsönből a valuta stabilizálására? (Simon András: Húsz esztendeig rendeztük a dolgot! — Felkiáltások a baloldalon: Micsoda dolgot? — Strausz István: A jóvátételt! — Simon András: El van halasztva!) Remélhetőleg egyszersmindenkorra. De menjünk tovább. Tény az, hogy 700millió költségvetési felesleget produkáltak. Emlékszem, hogy a kommunizmus után az akkori kormányt és később Kállay pénzügyminister urat is ostromolták ilyen kölcsönjavaslatokkai. Ha mi akkor monopóliumokat kezdtünk volna árulni, akkor lett volna bőven pénz^ és nem kellett volna a világon páratlanul álló földbirtokreformot csinálni finanszírozás nélkül. De megcsinálni egy földbirtokreformot, — amely lehet jó és lehet rossz — és nyolc év után 700 milliós produkált felesleg után rátérni egy monopóliumos kölcsönmanőverre: erre az igen t. kormány igazán büszke lehet. A Talbot-kölcsön volt az első, amely erre a tévútra vezette az igen t. kormányt. (Bródy Ernő: Azt sem az állam vette fel!) Akkor elhallgattunk, mert akkor volt az igen t. kormánynak egy súlyos motívuma, az, hogy külpolitikai érdekek vannak a kölcsön mögött. Akkor én azon a bizonyos Talbot-konferencián kijelentettem, hogy nekünk kötelességünk az