Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-190

Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1928 június 20-án, szerdán. 187 menyiben nem, de olyan pletykák is járják, hogy a Dunántúl egyik nagy mammut birtokának tulajdonosa adóvizsgálatot kért maga ellen és ezt azért kérte, mert az ő sok íizezer holdas birtoka jelenleg fizetésképtelen. Én szeretném, ha a t. pénzügyminister ur egyszer letenné a Ház asztalára Magyarország 40 legnagyobb földbirtokosának adóiveit. (Farkas István: Az nagyon helyes volna!) Rendkivül kiváncsi volnék arra, hogy ezek az adókivetések milyen módon történnek. A nagybankok adóiveit is szívesen látnám, mert őszintén megmondom, — nem csinálok belőle titkot — hogy a nagybankok vezérigazgatóinak is olyan jövedelmük van, amely jövedelmek a mostani nehéz életkörülmények között élő országban nem maradhatnak meg. (Ugy van! Ugy van!) Végeredményben a magyarországi hitelpolitikának egyik baja az, hogy bizonyos nagyvállalatok vezérigazgatói olyan jövedelemben részesülnek Magyarországon, amely jövedelmeket a hiteltjíérő publikum fizeti meg. (Ugy van! Ugy van!) Én kicsinyes problémákkal nem foglalkozom, de mégis gyalázatosnak tartom, — hogy magyarul beszéljek — hogy egy nagy bank vezérigazgatója annyi jövedelmet élvezzen, mint az összkormány együttvéve. (Ugy van Ugy van!) Mert ha kicsiny is ez az ország, de végre mégis csak különbség van egy ország ministerelnöke, és egy bank vezérigazgatója között. (Élénk helyeslés. — Gaal Gaston: De mennyire.) T. Ház! Ez csak egy kis kitérés volt, s most visszatérek újra a tárgyra. Antiszociálisnak tartom ezt a javaslatot, ámbár beszédem elején elismertem, hogy a földhöz jutottak kétségtelenül meglehetősen alacsony tétel mellett jutnak abba a helyzetbe, hogy a kapott földeket kifizessék. Nem látjuk azonban itt a szerződést. Nem tudjuk, mi van abban. A t. pénzügyminister ur Sándor Pál t. képviselőtársam tegnapi felszólalására ma a lapokban közzétette azt a nevetséges és állítólagos Friedmann-féle szerződést. Én sokkal jobban örültem volna, őszintén megmondom, ha a gyufa szerződést tette volna ma reggelre közzé, sokkal jobban reggeliztünk volna ma, és sokkal jobb hangulatban ülnénk itt a Házban, ha itt látnánk ezt a szerződóst. (Farkas István: Zsákba macska!) Van egy másik gyanús körülmény is, ami szintén ködbe burkolt és ez az a körülmény, hogy én gondosan figyeltem egész héten és a múlt héten is a nagybankok vezérférfiainak és a Nemzeti Bank vezéreinek is a megnyilatkozását. Végre ez nem egy olyan kis probléma, mert az ország közönségét érdekelné, hogy mi például Popovies Sándornak a véleménye. Ez a hallgatás nagyon hasonlit ahhoz a némasághoz, ami az országban van és amelyről én már sokat beszéltem. Higyjék el t. kormány, hogy önöknek nem áll érdekében az, hogy itt mindenkit elnémítsanak. Nem áll érdekükben, mert csak arra vezet ez a rendőri és fináncfelügyelet, hogy pletykák vannak jobbra és balra és olyan pletykák is, amelyeket a kormány talán meg sem érdemel De antiszociális ez a javaslat azért is, mert igen alkalmas arra, — lévén a gyufa nép

vfogyasztási cikk — hogy az egyszerű néposztályokat a törvényjavaslat ellen és a polgári társadalom ellen felsorakoztassák. Én pedig azt gondolom, hogy az osztályellentétek szitásából, az osztályellentétek kiélezéséből épen elég volt. Elég kárát láttuk ennek, tehát minden javaslatban gondoskodni kell arról, hogy ez meg ne ismétlődhessék. De a szerződés feltételeit sem ismerjük. Engedelmet kérek, 50 évre szándékszik odaadni a t. kormány ezt a gyufamonopóliumot. 50 évre! Kétségbe vagyok ; esve. Én már nem érem meg ezt az időt, de ; kérdés, hogy a fiam is megéri-e még ennek a ! szerződésnek lejártát! És én nagy veszélyt í látok ebben, én az egyik legfontosabb problé| mát látom abban, hogy a nemzeti jövőben vetett hitet necsak konzerváljuk, de kifejlesszük az ország közönségében. Minden olyan jelenséget, amely alkalmas arra, hogy a nemzeti jövendőben vetett hitünket gyengitse, perhorj reskálok.^ Miután történnek dolgok, amelyek| kel önkéntelnül is azt csináljuk, mintha mi j erre a csonka Magyaroszágra akarnánk berendezkedni, minden csepp vérem megtagadja az ilyen törekvéseket. Ott van a belügyminister ur. A határszélen kiad birtokokat 15—20 évre, amikor a demarkációs vonalon túl ott van a tiszta magyar község és várja, hogy vissza fog ide kerülni. De nem alkalmas a hangulat fentartására egy ilyen szerződés sem, mint a gyufamonopólium bérbeadása. Rá kell térnem most arra, hogy miután mi nem ismerjük a feltételeit ennek a kölcsönnek és miután 50 éves monopóliumról van szó, gondoskodott-e a t. kormány ebben a szerződésben arról, hogyha emelkedni fognak a gyufaárak a bejelentett 1—2 filléren túl, ebből az országnak is legyen valami haszna! A tröszttől ugyanis nem szerelmi szerződést, hanem üzleti szerződést akarunk. Mármost a trösztnek nem az fog érdekében állani, hogy olcsón gyújtogassuk a gyufát, hanem az lesz az éTdeke, hogy ezen az üzleten minél többet keressen. Szeretném tehát, ha abban a szerződésben gondoskodás történt volna arra vonatkozólag, hogyha ennek az országnak területe megnagyobbodik, ha ennek folytán — vagy akár más körülmény folytán is — a gyufa fogyasztása emelkedni fog, akkor ebből még nem ismert, de előreláthatólag nagy haszonból a t. kormány milyen járulékot biztosit az ország részére. Méltóztassék nekem elhinni, hogy mindaz, amit mondottam, és ami a javaslat ellen az antipátiát a legszélesebb körökben kiváltja, lé! nyegesen csökkenthető volna, ha látnánk abban | a szerződésben olyan pontozatot, amely szerint j annak a nagy profitnak bizonyos részét, amely ötven éven belül kétségtelenül jelentkezni fog, a saját államunk zsebében tudhatnánk. Menynyire élét venné a hangulatnak az, ha például tudnánk, hogy a kormány ki tud ja magának ezt kötni, és ebből a jövedelemből szociálpolitikai célokra, gyermekegészségügyi, gyermeknevelési célokra, kórházépítési költségekre, a hadikölcsön valorizációjának céljaira egy bizonyos Összeget fordíthatnánk! Kétségtelen dolog, hogyha ilyen általános szociálpolitikai, népjóléti jelleget lehetne adni ennek a javaslatnak, vagy ennek a szerződésnek, — ha csak egy-két pontjában is — ez nagyon használna abban a tekintetben, hogy ebből a javaslatból a méreganyagot a minimumra lehessen redukálni. De én nem látok éhben a tekintetben semmi megnyugtatót. Vannak azonban más aggodalmaim is. Nevezetesen az az aggodalmam, hogy a t. pénzügyminister ur kissé optimisztikusan áll it ja be ennek a kölcsönnek felvételét. A t. pénzügyminister ur azt mondotta, hogy 5Vä%-cs kölcsönről van szó és hogy 92-es árfolyamon történik a kibocsátás. Hát miért nem kalkulálják bele ebbe a gyufa drágulása folytán előálló azt a pluszt, amely itt jelentkezik? Nem ] lehet ezt a kölcsönt ugy feltüntetni, hogy az, I csak 5V2%-os kölcsön volna. Nincsen abban I semmi, ha megmondjuk, hogy 5V2%, plusz az