Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-189
Az országgyűlés képviselőházának 189. ülése 1928 június 19-én, kedden. 171 Tovább megyek és figyelmeztetem a t. Házat, hogy Lueger Bécsben tisztakezü ember volt, de környezete piszkoskezü, panamista volt és ezt meg is kellett sinylenie. így állunk mi is és itt nyiltan kijelentem, hogy miniszterelnökünket tisztakezü embernek tartom az egész vonalon, (UsÍJ van! Ugy van!) de ezt nem mondhatom azokról, akik a közvetlen környezetében vannak. A javaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps a ' bal- és a szélsőbaloldalon- — A szónokot számosan üdvözlik. — Nagy zaj jobbfelől.) Elnök: A képviselő urat beszéde utolsó szavaiban foglalt sértéséért és burkolt gyanúsításért rendreutasítom, (Zaj a szélsőbaloldalon.) A pénzügyminister ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister: T. Ház! T. Képviselőház! Sándor Pál t.. képviselőtársam beszédének legutolsó szakaszára akarok kitérni Nem tudom megérteni, hogy egy képviselőnek mennyiben áll érdekében a magyar közéletet ennyire meggyanúsítani. Ennél elszomorítóbb dolgot elképzelni nem tudok. (Ugy van! — Zaj a jobboldalon — B. Podmaniczky Endre: Azt hiszi, neki mindent szabad!) Aki a magyar közéletet ismeri, (Propper Sándor: Tudja, hogy korrupció van benne!) nyugodtan megállapíthatja, hogy annak ellenére, hogy óriási nehézségekkel küzdünk itt az egész országban, annak ellenére, hogy mindenki csak nagy áldozatokkal tudja életét fentartani, (Baracs Marcell: Sőt még a becsület feláldozásával is!) sőt valljuk meg egész Őszintén, nyomorog mindenki a tisztviselőtől kezdve, merem állitani, hogy ami a becsületet illeti, megálljuk helyünket az egész világ előtt. (Uay van! Taps a jobboldalon. — Váry Albert: Tessék megnevezni a panamistát!) Megnyugtathatok^ mindenkit, hogy minden visszaélést a legszélesebb mederben és a legkiméletlénebb eszközökkel ki akarunk irtani. A közélet tisztasága olyan érték, amely nem szorul semmi kiméi étre és nem kivan semmi kiméletet. (Baraes Marcell: Adjanak szólásszabadiságot, ha akarják a közélet tisztaságát! Adjanak sajtószabadságot, esküdtszéket! — Egy hang jobbfelől: Még az sem elég, hogy örökké csak sértegetnek? Ez sem éléi szólásszabadság?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bud János pénzügyminister: Csak azt kérem képviselőtársamtól, hogyha tud ilyen adatokat, álljon elő azokkal. (Ugy van! Taps a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Leplezzen le mindenkit!) Ha pedig nem tud ^ ilyen adatokkal előállani, tartom annyira objektívnek, hogy félreértett, helyesebben rosszul visszaadot szavait helyesbbiteni fogja. Ezt kérem, igen t. képviselőtársamtól. (Sándor Pál szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólni 1 ? Sándor Pál: Félreértett szavaim megmagyarázása címén! Elnök: A szó a képviselő urat megilleti. Sándor Pál: T. Képviselőház! Bátran beszéltem, az igaz, de amit mondottam, abból egy szót sem fogok visszavonni. Csak hivatkozom egy emberre, aki velem nem egy táborban küzd, Bangha páterre, hivatkozom arra, hogy amit ő mondott, azt önök elhallgatták. Tessék erre vonatkozólag felvilágosítást adni. (Felkiáltások a jobboldalon: Már meg is cáfolták!) Másodszor egy pillanatig sem vagyok hajlandó (Jánossy Gábor: Másról beszél Bodóné!) a t. minister úrtól ezt a leckét elfogadni. (Bud János pénzügyminister: Nem leckét adtam, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIV. azt kértem, hogy konkretizáljon!) Én a minister urnák azt mondottam, hogy ne méltóztassék tőlem ezt kérdezni. Én 8 éven keresztül megmondottam és konkretizáltam mindazt, ami történt. Beszédeimben ez megvan. Tehát elég világosan beszéltem. Ha azonban a minister ur izgat, igenis adok önnek még egy felvilágositást. Nagyon sajnálom, hogy meg kell tennem, de megteszem. Én a minister urnák pár hónappal ezelőtt átadtam egy szerződéstervezetet, amelyen 15 cég volt aláírva. Valakitől, aki a minister ur környezetéhez tartozik, — amint a minister urnák megmondtam — ez a 15 cég azt kérte és az illető magát arra kötelezte, hogy keresztül fogja vinni a vasúti bondok lehető felemelését. E vasúti bondok felemelése ellenében 22% províziót kötött ki az illető. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) A minister urnák átadtam ezt a szerződéstervezetet és azt tanácsoltam neki, hogyha én a minister ur volnék, átadnám az egész ügyet az állami ügyészségnek. A minister ur ezt a mai napig nem tette meg mindamellett, hogy azóta hat hónap múlt el. Tisztelt minister ur, ez az én feleletem! (Felkiáltások a jobboldalon: Reverentía mögé buj:k! — Zaj.) Elnök: A minister ur kíván nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor a valorizációs javaslatot tárgyaltuk, Sándor Pál igen t, képviselőtársam egy nagy leleplezéssel állott elő. Én felszóiitottam igen t. képviselőtársamat, legyen szíves és csinálja meg a leleplezést az egész vonalon. így volt, ezt nem fogja tagadni t. képviselőtársam. A leleplezés lényege az volt, hogy az igen t. képviselő ur egy szerződéstervezetet adott át. Mondjuk csak meg egészen nyiltan és ne titkoljuk el igen t. képviselő ur. hogy ön az én egyik műegyetemi tanártársamat. Friedmann Ernőt akarta ezzel a szerződéssel kapcsolatba hozni. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Ahá!) Beszéljünk tehát tisztán. Ideadott nekem egy szerződéstervezetet, am ! ely arra vonatkozott, hogy a törvényjavaslatban megváltoztassék a vasúti kötvények valorizálására vonatkozó szöveg. A szerződéstervezetet eltettem, mert voltam annyira óvatos. (Felkiáltások jobbfelől: Ahá, ahá!) Eltettem és prezentálhatom. Ebben a szerződésben összeálltak egyesek s egy konzorciumot akartak alakitani. Az illető tanár neve azonban sehol nincs ebben. (Sándor Pál: Ezt én nem mondtam!) A szerződéstervezet készitői nyilatkozatot tettek közzé egy újságban, amely szerint Teleszky János, gróf Hadik János, Friedmann Ernő és talán Kállay Tibor — ő reá ugyan nem emlékszem biztosan — (Sándor Pál: Semmiféle név nem fordult elő!) a vasúti kötvények valorizálása mellett lennének. Tudtommal azonban ezek az urak sohasem tettek ilyenértelmü kijelentéseket. (Sándor Pál: Miért nem adta át a államügyészségnek 1 ? — Derültség jobbfelől.) Azt kérdezem igen t. képviselőtársamtól: engem akart meggyanúsítani, vagy valaki mást? Mert egyet állitok megírniuk éhen, de becsületemet nem engedem sohasem! (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen: — Felkiáltások: Éljen Bud János! — Farkas István: Mi van a szerződéssel'?) Én azt mondottam t. képviselőtársamnak: rendben van, ha azt fogja konstatálni, hogy egy jottát fogok engedni a törvényjavaslatból akkor neki van igaza, de ha egy jottát sem fogok engedni, akkor nekem van igazam. Tényleg egy jottát sem engedtem. így néz ki valójában ez a gyanúsítás. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen, — Sándor Pál szó2~
