Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-189
164 Az országgyűlés képviselőházának eladni a gyárakat!) Le nem tagadható, hogy hivatalos közegek a pénzügymniisteriumban jártak közre, hogy ezek a gyárak derekukat beadják. (Kun Béla: Tud róla a minister ur? Fegyelmi alá kellene vonni őket! — Bródy Ernő közbeszól.) Elnök: Kun Béla és Bródy Ernő képviselő urakat még egyszer, figyelmeztetem, méltóztassanak csendben maradni. (Farkas István: Ez a keresztény nemzeti uralom! — Kun Béla: Ez a magyar ipar tönkretétele! Vagy igaz vagy nem igaz, amit Sándor Pál mond!) Elnök: Kun Béla képviselő urat állandó közbeszólásaiért kénytelen vagyok rendreutasítani, (Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek a jobboldalon is képviselő urak! Sándor Pál: Állítom és tagadhatatlan, (Fábián Béla: A minister ur nem is tagadja!) mert magam győződtem meg arról a körülményről, hogy hivatalból terrorizálták a gyárakat. De tudom azt is, hogy mivel terrorizálták. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Avval terrorizálták, hogy ebben a törvényjavaslatban módosítás fog történni, hogy kisajátitás utján jussanak a gyárakhoz. (Fábián Béla: Hallatlan!) Itt tehát módosítást terveztek. (Kun Béla: Vagyonelkobzás! — Berki Gyula: Ne vállalja a minister ur ezért a felelősséget!) Ezek az emberek évtizedeken át lassú folyamatban felépítették a gyárakat (Rassay Karoly: A.tulajdon szentségében bizva!) a tulajdon szentségének alapján. Amikor a kommunizmus ellen mindig erős argumentumokat találunk és amikor a kommunizmusra való hivatkozást a ministerelnök ur mindig előveszi, ha valamit keresztül akar vinni, akár a választójog terén, akár más tekintetben, akkor évtizedek óta meglevő gyárak birtokosait telepeik eladására kényszeríti a kormány terrorral, — nem a Képviselőházra, hanem az ő pártjára hivatkozva — amit önök szentesíteni is fognak. Mert mi az» amit önök nem szentesítenek ? (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mondjanak nekem valamit... (Jánossy Gábor: Majd én megmondom! — Halljuk! Halljuk! a szélsőbáloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Sándor Pál:... amire önök nem mondanának igent, vagy nemet, aszerint, ahogy a kormány kívánja. (Jánossy Gábor: A mi meggyőződésünkkel ellenkezik!) Semmi meggyőződés! Amint előírják önöknek, ugy szavaznak. Mert nem tételezhetem fel egyetlen képviselőtársunkról sem,... (B. Podmaniczky Endre: Nem volt itt a múlt szavazásnál sem! Akkor sem volt pártkérdési Szavaztunk ugy, ahogy akartunk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál: . . . hogy jóvá tudja hagyni azt, hogy egy nagy internacionális csoport karjaiba egyszerűen belekergetik Magyarországnak egy egész foglalkozási ágát, amely foglalkozási ágból azután a munkásokat jel fogják bocsátani, mert akárhogyan ígérik is, hogy el fogják őket helyezni, nem fogják elhelyezni őket. Azoknak az intencióknak ellenére, amelyeket mi a bizottságban védelmeztünk, egyszerre csak kiszolgáltatnak egy egész magyar iparágat egy olyan érdekkörnek, amely ellen mi igenis, eredményesen küzdhettünk volna. (Friedrich István: Ez az ipari koncentráció!) Kicsoda, micsoda ez a svéd tröszt? Hogy fogalmuk legyen az uraknak is erről — hiszen nekünk sem volt róla fogalmunk — ... (Gaal Gaston; Ugy látszik, többet ígért, mint a Solo annakidején!) Ugyanaz ma is! (Rassay Ká189. ülése 1928 június 19-én, kedden. roly: Aki a Solo-nak szállít fát, az szállít az amerikai-svéd trösztnek is! Annyira egy és ugyanaz!) Ne felejtsék el, t. Képviselőház, hogy nagyon furcsa dolog ám és a Képviselőház tekintélyének rovására megy, hogy csak néhány nap óta tudjuk, hogy ilyen szerződést kötöttek általában és hogy eddig információink sem voltak arról, kik azok, akikkel ezt a szerződést kötötték, milyen intenciókat követtek és miért akarták ezt Magyarországon elérni. Mert azzal legyenek tisztában t. képviselőtársaim, hogy Magyarország konzumja ezeknek az uraknak nem olyan nagy dolog, mint gondolják. (Rassay Károly: Az indokolás ugyanezt mondja!) Egészen más indoka van ennek. Erre később vissza fogok térni, mert véletlenül az én bűnöm folytán csinálták meg. Én ugyanis kiegyeztem a t. pénzügy mir. ister úrral a pénzügyi bizottságban, hogy engedje a kivitelt szabadjára s bent csinálja meg ezt a törvényt; én megigórtem, hogy akkor egy szót sem szólok ebben a tekintetben itt a Képviselőházban. Mondom, nem a magyarországi konzum bántja ezeket az urakat, hanem az esetleges export, mert akkor drága áraikat a Balkánon nem tarthatnák ők fenn. ha mi innen tudnánk gyufát kivinni. A minister ur mindig a külkereskedelmi mérlegre utal, mindig a pénzügyi mérleggel hadonázik jobbra és balra. íme, itt volt egy alkalom, hogy ez a kis Magyarország ennek az óriási trösztnek megmutassa, hogy ő a Balkánon nem tudja a drága árakat diktálni anélkül, hogy mi ebbe bele ne szóljunk, hogy mi is ne exportáljunk oda. Ahogy én a minister úrral megegyeztem, hogy az export szabad legyen, s belegyeztem ebbe a megszorításba, tette aztj. hogy a tröszt közeledett; látta» hogy érdekei a többi országban esetleg veszélyeztetve vannak, hogy tehát meg kell egyeznie Magyarországgal. Ebben a tekintetben Rassay barátomnak nincs igaza, mert csakis az exportlehetőség tette azt, hogy Magyarországgal meg kellett egyeznie. (Rassay Károly: Meg a kölcsön!) A kölcsönt csak az exportra való hivatkozással adják! Ennek a vállalatnak 180 millió svéd korona kapitálisa van, s a múlt évben 20 százalék dividendát fizetett. Méltóztassék ( elképzelni, mennyit nyerhetett akkor ez a nagy konszern! Húsz százalék dividenda még Amerikában is nagy! Húsz százalék ötödrésze a kapitálisnak, tehát rengeteg summa. Most jön ez a nagy tröszt, hogy céljait elérje, felajánl nekünk judáspénzt — mert másnak nem nevezhetem ezt a pénzt — (Ugy van a szélsőbaloldalon.) s azt mondja, hogy ezért adjuk el és szolgáltassuk ki néki vitális érdékeinket, így áll ez a kérdés és nem másként. Sohasem hittem volna, hogy Magyarországon lehet valamikor ministerium, amely ilyen szégyenteljes üzletet megköthet. Ilyen üzletet köthetett annak idején Törökország, de el is pusztult benne. Mert ki fog még egyszer Magyarországnak reális értékek alapja nélkül kölcsönt adni, ha most ilyen üzletet kötünk, amikor lekötjük ezt a reáliát? (Gaal Gaston: Az aranyórát a zálogházba!) Hol volt Magyarország hitele, hol volt a t. pénzügy minister ur önérzete? Mert hiszen meg vagyok róla győ ; ződve, hogy bensőleg Ő is énvelem tart (Berki Gyula: Egészen biztosan a javaslat ellen van!) és ugyanazon a nézeten van, mint én. Mégis ott ül és képviseli ezt a törvényjavaslatot. Meg vagyok róla győződve, hogy legközelebb, amikor a magyar állam kölcsönt akar, reáliákra fogják ezt alapítani akarni és reáliák nélkül nem fogjuk ezt megkapni. (Fábián Béla:
