Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-188

136 Az országgyűlés képviselőházának : tett egész primitiv berendezésű vállalattal üzétríkedjeneik«. Majd igy folytatja az indokolás (olvassa): »Az emiitett tröszt, amely igen nagy tőkék felett rendelkezik, jelenleg már a világtermelés 70—75%-át érdekkörébe vonta, az export szempont jáb ól jelentős államokban pedig a termelés 90%-a befolyása alatt áll. Ezen trösztnek a főérdeke nem az aránylag kisebb jelentőségű hazai gyufapiac megszerzése, hanem a magyar gyufagyártásnak abból a szempontból az érdekkörébe vonása, hogy a magyar gyufagyárak versenyét a világpiacon megszüntesse«. Majd igy végződik az indokolásnak ez a része (olvassa); »Ehhez képest, amennyiben sikerülne neki a magyar gyufagyártást is érdekkörébe vonni, illetve monopolizálni, a megvásárolt gyufagyárak nagy részét beszüntetné, illetve azokat csak a hazai fogyasztás mérvéig tartaná üzemben, az exportra kerülő mennyiséget pedig a sokkal nagyobb termelőképességü és igy olcsóbban dolgozó külföldi gyárakban állítaná elő. Ez első sorban a hazai közgazdaság szempontjából lenne hátrányos. Ezenkívül ily módon a tröszt a belföldön monopóliumot szerezvén, a gyufaárakat a fogyasztók és a kincstár gyufaadó bevételeinek rovására tetszése szerint állapithatná meg«. (Bródy Ernő: Honnan tetszett ezt olvasni?) Ez volt a tengelye, a gerince a 189. számú törvényjavaslatnak, amely a gyujtószeradóról szóló 1921 : XI. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosításával foglalkozott. (Bródy Ernő: De talán nem a magyar Képviselőházban? — Esztergályos János: Hihetetlen!) Elnök: Csendet kérek! (Bródy Ernő: Ki van aláirva? — Farkas István: Bnd János! —• Sándor Pál: Väterl, wie hast du dich geändert!?) Malasits Géza: Nem akarom folytatni a felolvasást. Alá van írva Bud János pénzügyminister. Ugyanaz a pénzügyminister, aki a múlt esztendőben még reszketett ettől a gondolattól. Ezen az indokoláson átérezni azt a tremoló hangot, amelyben reszketésének adott kifejezést: »Jaj Istenem, mi történik, ha a svédamerikai gyufatröszt kezébe kaparintja a magyar gyufagyárakat és nem Fürth Bernát és családja fogja Magyarországot megkoppasztani, hanem Rockefeller és Keugel ur«. — Akkor még ez volt a hivatalos álláspont, hogy a svéd-amerikai tröszttel szemben meg kell védeni a magyar gyufagyártást, a magyar gyufagyárakat. És — welche Wendung durch Gottes Fügung! — egyszerre amint a tröszt megcsillogtatta dollárjait és amint remény van arra, hogy a soha jól nem lakott nagybirtoknak egy kis nemzeti ajándék jusson, azonnal megbékülnek a kartellel. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ugyanaz a pénzügyminister, aki nagyon élesen és nagyon szenvedélyesen szállt sikra a bizottságban is a tröszttel és igyekezett a tröszttel szemben a magyar gyufakartellt és a kartellen kivül álló gyárakat megvédeni, ma ideáll és védelmébe veszi a svéd-amerikai trösztöt, mondván, hogy a tröszttel már csak azért is meg kell egyezni, mert ha nem egyezünk meg, a trösztnek ezer módja van arra, hogy a magyar gyufagyártást tönkre legye. (Esztergályos János: Ezek után miért nem mond le minister ur? — Farkas István; Vonja vissza a java-latot, minister ur!) Csak néhány megjegyzést teszek a,ég arra, amit a minister ur a gyufagyártással kapcsolatban mondott, azután rátérek a földbirtokreform szerepére. Mindenek előtt egyet kivánok leszögezni; A gyufagyárakat a múltban 8, ülése 1928 június 16-án, szombaton. sem kellett nagyon védelmezni, mert beigazolható dolog, — nem kell nagy finánczseni ennek beigazolásáre — hogy a kartellben álló gyárak 100%-ot nettó megkerestek egy esztendőben. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Megkerestek ennyit nagyon jól. Bizonyítja ezt az, hogy amikor a kartellen kívüli gyárak elkezdték a kartellt szorítani, a kartell azonnal lement az árral anélkül, hogy valami különösebb veszedelem származott volna ebből. Három gyár kivételével valamennyi gyárat kontrollálták Magyarországon, nem kontrollálták a Solot, a pesterzsébeti gyárat és a tokaji Grosz család birtokában lévő tokaji gyárat, valamint azt a kicsi termelésű kiskunfélegyházai gyárat, amelynek primitiv berendezését a minister ur is ismeri. Ismétlem, e három gyár kivételével — beleértve a Hangya gyufagyárat is, amely novum az egész világon, kontrollálták valamenynyi gyárat. A kerteli szállított is külföldre, bár a külföldi szállításnál nem volt szerencséje. Nem volt szerencséje nem azért, mert a tröszt az árak tekintetében nem tudott konkurrálni, hanem azért nem, mert a minőség nem volt jó és -'mert ezeknek a gyáraknak csomagolási rendszere következtében az áru egyrésze megromlott. Tehát nincs szükség, és nem volt a múltban sem nagy /szükség a gyufakartell védelmére. A gyufakartell nagyszerűen megc'lt; meg tudott élni a Fürth-család is a Soloból és meg tudtak élni a kartellen kivüli gyárak is, és ennek a körülménynek lehet egyedül betudni azt, hogy Magyarországon a gyufagyárak valamennyire arányiban állottak a keresleti viszonyokkal. Azt mondja mármost a minister ur, hogy a magyar munkásság érdekében kellett a tröszttel megegyezni. (Bud János pénzügyminister: Nem azt mondtam, hanem azt, hogy a magyar munkásság érdekében kellett biztositani az itthoni termelést!) Nem tudom, hogy a minister ur érdeklődött-e abban az irányban, hogy az ilyen gyufagyárakban milyen munkaviszonyok vannak, egyáltalában hányan dolgoznak ott* milyenek ezeknek a munkaviszonyai és milyen a helyzetük a gyufagyárakban. Pár szóval el fogom mondani. Mindenekelőtt egyet : egyik gyufagyár sem dolgozik egész esztendőn át, mindegyiknél van bizonyos periódus, amikor nem produkál. Rendszerint nyáron nem dolgoznak. A gyárakban foglalkoztatott túlnyomóan fiatal leányok és gyermekek ilyenkor elmennek a mezőgazdaságba dolgozni. A munkaidő az, ilyen gyufagyárakban, ha sok munka van, 14—16 ótra, ha nincs munka, akkor becsületesen betartják a 8 órai munkaidőt. A munkabérek kivétel nélkül igen alacsonyak. Talán egy kivétel van, ahol valamennyire joblbak a munkabérek s ez a budafoki Szikra, de ettől eltekintve, a többi gyufagyárban mindenütt alatta állnak annak a standardnak, is, amelyet egyébként a textilgyárakban a munkásnőknek fizetnek. A gyufagyárakban a munkásnők és a fiuk keresete heti 4 pengőnél kezdődik és fölmegy 6—8 pengőig. A maximális bér, amit kontrollálni tudtam, 12 pengő hetenként. Olyan iparágat, amely nettó 100%-ot keres, amely még arra sem képes, hogy egész éviben foglalkoztassa az a nélkül is ehbér mellett dolgozó munkásokat, munkásnőket és gyermekeket, amely ilyen szégyenteljesen alacsony munkabéreket fizet, olyan messzemenő védelemben részesíteni, mint amilyen messzemenő védelemben részesiti a minister ur, teljesen felesleges.