Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-188

134 Az országgyűlés képviselőházának 188. ülése'1928 június 16-án, szombaton. házszabályok rendelkezéseihez és igy nem is kísérlem meg azt, hogy érdemben belemenjek a minister ur szavainak vitatásába, azonban mégis számolnom kell azzal, hogy a pártérte­kezlet fogalma nemi meriti ki magát a tör­vényhozás fogalmát. Az, igen t. minister ur most előadott rész­letesen egy gazdasági tervet, egy üzleti kon­cepciót, amely kétség kivül ugy függ össze ezzel a javaslattal, hogy e javaslat megszava­zása nélkül keresztülvihetetlen. Csak egészen természetes dolog tehát, amikor a Háznak ez az oldala erről csak a lapokból értesül, amely oldalnak nincs módja a pártértekezleten vagy a pártértekezletnek albizottságában elhang­zott dolgokat ismertetni és azzal foglalkozni, hogy a maga részérjől ellenzéki hivatását más­képen nem tudja teljesíteni, mint igyekszik a kormányt arra kényszeríteni, hogy a tárgya­láshoz szükséges összes adatokat kellő idő­ben a Háznak rendelkezésére bocsássa. Én a házszabályok 132. §-ának helyes értel­mezése és alkalmazása érdelkében szólaltam fel. A 132. §. második bekezdéséiben, amelyre az elnök ur volt szives hivatkozni és amelyhez én is tartom magamat, megmondja hogy: »A bizottság kisebbsége vagy egyes tagjai külön véleményeiket azon alkalommal szintén szóval vagy írásban előterjeszthetik«, ha tudniillik a bizottság jelentése előlenne terjesztve. Ugyan­csak ez a 132. §. megmondja azt, hogy a bizott­ság jelentését az ügy kellő megvitatása után kell a Ház elé terjeszteni. Ezzel szemben azt látjuk, hogy itt fekszik előttünk egy javaslat, amelyhez indokolás is van csatolva és ebből az indokolásból megálla­pitható, hogy ennek a törvényjavaslatnak a célja egy amerükai-svéd tröszttel megkötött megállapodással szemben való állásfoglalás. (Bródy Ernő: Az indokolásban is ez van!) Mindazok, akik a bizottság tárgyalásain részt vettünk, ezt ebből a néző szögből támadtuk és tárgyaltuk és a bizottság túloldali tagjai eb­ből a nézőszögből fogadták el a javaslatot. Ilyen körülmények után, mikoir a minister ur egészen más indokolást, de tovább megyek, egészen más üzleti koncepciót ad elő ennek a javaslatnaik a támogatására, azt kell mondhat­nom, hogy ez a javaslat kellő megvitatásban nem részesült. El tudom képzelni, hogy azok, akik a kereskedelemügyi minister ur bevoná­sával lefolytatott tárgyalások során az előadó ur vehemens védelme után, amellyel a javas­latot épen az amerikai-svéd tröszt elleni véde­kezés szempontjából kivánta elfogadtatni, ta­lán elfogadták ezt a javaslatot, ha a pénzügy­minister urnák a koncepcióját, a terveit ismer­ték volna, nem adtaik volna szavazatukat eh­hez a javaslathoz. Az igen t. pénzügyminister úrtól azt kér­dezem, hogy mindaz a koncepció, amely ehhez a javaslathoz fűződik, miben találja meg köz­jogi jelentőségét? Miképen lehetséges, hogy a magyar állam, a magyar kormány le lesz, kötve 10 évre az itt részére biztosított jogok mikénti gyakorlása tekintetében'? Nem kaptam erre fe­leletet. Nagyon egyszerű a helyzet. Mi ebben a törvényjavaslatban a t. kormánynak jogokat adunk meg-, hogyha a Ház ezt elfogadja; jogo­kat adunk meg a termelés megállapítására, a kontingens felosztására, és az árak szabályo­zására. Abban az üzleti koncepcióban, amelyet a t. pénzügyminister ur elmondott, az foglal­tatik, hogy a kormány az itt neki adott jogo­kat szerződéssel, egy magáincéggel kötött szer­ződés alapján korlátozni akarja bizonyos időre, és vagyolk annyira optimista, hogy azt mond- I jam, hogy olyan időre, amely már túlhaladja a kormány életét. (Zaj és ellenmonéások a jobboldalon.) Nekem akkor jogom van azt mon­dani, hogyha ilyen koncepciót látok, mintHogy ez -a, javaslat megvitatásánál nem szereipel, ezt a javaslatot kellőleg előkészittetnek nem ta­lálom. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a ssélso­balóldalon.) Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy az az izgalom, amely a Házon erőt vett és azok a szenvedélyes jelenetek, amelyek itt kirob­bantak ennek a hibának természetszerű követ­kezményei. Semmi akadálya sincs annak, hogy a házszabályok megfelelő rendelkezései alap­ján ezt a javaslatot visszaküldjük a pénzügyi bizottsághoz, vagy pedig még helyesebben a pénzügyi és földmivelésügyi bizottsághoz, mert most már nyilvánvaló, hogy a kettő tel­jesen összefügg és kellő letárgyalás után mél­tóztassék azt a Ház elé terjeszteni, és azután méltóztassék ebben a kérdésben a Ház bölcses­ségének határozni. Amennyiben a t. Ház ezt a javaslatot egy nyugodt atmoszférában — amely nyugodt atmoszféra nemcsak a Házban bent, hanem odakin a közönség között is kell, hogy meg­legyen — akarja letárgyalni, akkor ezen az utón kell haladni. Ha nem ezt fogjuk csinálni, akkor legyen meggyőződve a t. Ház, hogy ez a javaslat ennél az izgalomnál is sokkal na­gyobb izgalmakat fog odakint a közönség kö­rében kiváltani. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Élénk ellenmondások a jobboldalon.) Nem megyek a dolog érdemének vitatá­sába, de legyenek meggyőződve, hogy a közvé­lemény már ma tisztálban van azzal, hogy nem 5%-os kamatról, hanem 9—10%-os kamatról van szó, mert egészen mindegy, hogy ezt a kamatszolgáltatást a fogyasztó közönség nagy rétegei fogják-e megfizetni a gyufa árában vagy meg fogják fizetni a kölcsönt felvevők kamat címén. JVLég egyszer kérem tehát az igen t. minister urat, méltóztassék hozzájárulni, hogy a házszabályok megfelelő szakasza alap­ján, amely módot nyújt arra, hogy a Ház az ilyen javaslatot ujabb tárgyalás alá vegye, ez a javaslat visszaküldessék a pénzügyi és föld­mivelésügyi bizottságnak azzal, hogy a ma benyújtandó egyéb javaslatokkal és szerződé­sekkel együtt tárgyalja azt le és lelkiismere­tes, objektiv jelentést terjesszen a Ház elé. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Közbevető határozathozatalnak helye nincs. A ministerelnök ur kíván szólni! Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A magam részéről kérem a t. Házat, hogy a tárgyalás rendes mederben folytattassék és a törvényjavaslat a maga ut­ján határozat tárgyává tétessék. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a baloldalon.) A pénzügyminiser ur már rámutatott arra a körülményre, hogy a szerződés és az Ofb. jogkörére (vonatkozó törvényjavaslatban fog­lalt financiális intézkedések teljesen irreleván­sak e törvényjavaslat sorsának szempontjá­ból. Ezt a törvényjavaslatot elfogadhatja, visszavetheti bármely képviselő ur, tekintet nélkül arra a szerződésre, amelyre a pénzügy­minister ur alludált, amely a Ház elé fog ke­rülni, amely természetesen külön tárgyalást igényel, amelyre vonatkozólag külön határo­zatot kell majd hozni s amelyet előzetesen a bizottságokban külön fognak tárgyalni. Mondom, ettől eltekintve^ egészen irrele­váns ennek a javaslatnak sorsa. Ennek meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom