Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-187

Àz országgyűlés hépviselöházánah 18 zések alkalmával. (Helyeslés. — Strausz István : Mondtam!) Bárdos Ferenc : Inditványomat visszavonom! Elnök : Ekként a 170. §-t, mint meg nem tá­madottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 171- %. Gubicza Ferenc jegyző : (olvassa a 171. §-t.) Strausz István! Strausz István : T. Ház! Örömmel olvastam ebből a törvényjavaslatból, hogy a minister ur a Társadalombiztosító Intézet tlnökségének tagjait számszerint lefixirozza. Kétségtelen, hogy az el­nökségbe nagyon sokan fognak törekedni. Még az is megeshetett volna, hogy épen a pénzügy­minister ur politikai szempontokból ajánl vala­kit az elnökségbe. A törvényjavaslatnak ez^ a rendelkezése ily törekvés érvényesülésének útját vágja. Szerettem volna azonban látni, hogy ebben a szakaszban az igen t. minister ur kontemplálja az elnökségi állások rendszeresítését. Mit jelent a rendszeresítés Î Azt jelenti, hogy fizetést és nyugdijat élvezzenek. Mit élveznek ma az elnökség tagjai? Tiszteletdijat. Azt mondhatná valaki, hogy én azzal, hogy az elnökség kötelékébe tartozó tagok állásának rendszeresítését kivánom törvényileg, terhet akarok róni az intézetre. Ellenkezőleg; elsősorban tehermentesiteni akarom az intézményt, mert abban az esetben, ha az illetmények rendszeresittetnek, az elnökség tagjai nem élvezhetnek tiszteletdijat és emellett nyug­dijat, ugy mint ma. Az állások rendszeresítésével együtt jár a felelősség érvényesithetése. A tisz­teletdíjjal kinevezett tagok ma nem állanak oly szigorú felelősség alatt, mintha stabil állást töltenének be. Tudom, hogy ez a kérdés nagyon nehéz, mert az elnökség tagjai többé kevésbbé politikai karak­terű állást töltenek be. Hogyan áll a mai helyzet az elnökség tagjaira nézve 1 Ügy munkáskörökben, mint a nagy közvéleményben szinte naponként hallom azt, hogy ezek sine cura állások, amit leg­jobban igazol az, hogy tiszteletdíjat kapnak. Ha az államkormányzat múltján végigtekintünk, va­lóban ugy van, még a vármegyénél is, hogy foko­zatosan kiküszöbölték a tiszteletdíjas állásokat, mert azok, akik állásukban tiszteletdíjat élveztek, nem töltötték be az állásukat ugy, mint ahogy közérdekből kívánatos lett volna. Ennem mondom, hogy az elnökség tagjai ma nem dolgoznak annyit, amennyit tőlük kivánni lehet. Sőt túlontúl vannak terhelve. De éppen az általuk élvezett tiszteletdíj azt a látszatot kelti, hogy sine cura állást töltenek be, azt a látszatot kelti, hogy felelősség nélkül dolgoznak az intézmény körében. Ez a látszat immár köztudattá kezd válni. Éppen azért vetet­tem fel kellő megvilágításban az állások rendsze­resítésének szükségességét, hogy a kérdés meg­oldását, amennyiben ezt a törvényjavaslat függő­ben hagyja, a minister ur fokozott gondjaiba ajánljam. (Helyeslés a jobboldalon ) Elnök : Kivan valaki szólani 1 (Nem !) Ha s enki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A népjóléti minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi minis­ter: T- Ház! Nagyon hálás vagyok Strausz igen t képviselőtársam értékes fejtegetéseiért, azonban alapvető tévedésben leledzik; t. i. az az elnökség, amelyről itt szó van, az autonóm szerv elnöksége, a választott elnökség. Ez nem az az elnökség, amelyről méltóztatott egyébként nagyon értékes megjegyzéseit megtenni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Következik a határozathozatal. A 171. § meg nem támadtatván, azt elfoga­dottnak jelentem ki. Következik a 172. §. Kérem annak felolvasását. '. ülése 1928 június 15-én, pénteken. Üo Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 172—17á­§ okát, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 175. §-t.) Prühwirth Mátyás! Frühwirth Mátyás: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a kamat-amnesztia ügyére fel­hívjam a mélyen t. Ház és a minister ur figyel­mét. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Már tul vagyunk rajta!) Ez a kérdés sok vitára adott alkalmat. Azt gondolom, itt igen súlyos és igen méltánylást érdemlő okok szerepelnek. A gazdasági viszonyok különösen az utóbbi időkben nagyon súlyosak voltak, s az a járuléktőke, amely a munkaadók részéről jár az intézménynek annyira fontos, hogy valóban az intézmény nem mondhat le erről a tőkejárulékról, mert hiszen az intézmény bizton­ságát jelenti az a tőke járulék, amely a munka­adóktól jár.^ Az a 24% kamat azonban, amely ezt a tőke­járulékhátralékot terheli, igen súlyos feltétel. Igaz, hogy ebben bizonyos büntetéspénz is van. Ha ez normális időben történik, akkor valóban elegendő arra, hogy a hanyag, slendrián embert kényszerítse arra, hogy a munkásbiztosi tó pénz­tárral szemben tartozását kiegyenlítse. Ami­kor azonban a szanálási időszak után sorra buktak meg nálunk a gazdasági exisztenciák, s amikor igen súlyos kérdés volt a megélhetés különösen az önálló elemeknek, akkor valóban arra kell gondolnunk, hogy lehetőleg méltányosan engedjük rendezni a kamat tartozását azoknak, akik nem a saját hanyagságukból, hanem a gazda­sági viszonyok súlyosssága miatt maradtak hátralékban. Méltóztassék megengedni, hogy a kérdés ren­dezésére ennél a szakasznál a következő inódo­sitást terjesszem be. (Olvassa) : «Javasolom, hogy a 175. §-ba 2. — uj - be­kezdésnek az alábbi szöveg vétessék fel : 2. Ha a betegségi biztosításra kötelezett munka­adó az e törvény kihirdetését követő hónap végéig hiánytalanul megfizeti az 1907: XIX. te, illetőleg az 1927 : XXI. tc % alapján reája 1928. május hó l-ig kirótt betegségi biztosítási járulékokat, ez időpontban mutatkozó betegségi biz>ositási járu­lék hátralékai után a fizetés esedékességének határ­napjától számítva a fizetés teljesítéséig a késede­lem minden megkezdett hónapjára az 1927 :XXI. te. 20. §-a utolsó bekezdésének rendelkezésétől is eltérően, a hátralékos járuléknak fél százalékát kell, hogy késedelmi pótlék fejében megfizesse.» Aki tehát a mondott időben megfizette a tőkét, az ne 24 %-kal, hanem évi 6%-kal egyenlíthesse ki a maga tartozását. Ezt méltányosnak tartom és tudom, hogy a minister ur sem zárkózik el a szakasznak ilyen irányú méltányos rendezésétől. Tisztelettel kérem a Házat és a minister urat, méltóztassék ehhez az inditványomhoz hozzá­járulni. Elnök : Kivan még valaki szólani 1 (Nem !) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A minister úr óhajt nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Ház ! Ez a kérdés az általános vitánál is elő­fordult és amint akkor is ugy nyilatkoztam, hogy valami megoldási módot kell találni különösen a kamatterhek okán felszaporodott hátralékok ren­dezésére, most is ugyanez a tiszteletteljes néze­tem, úgyhogy kérném a t. Házat, méltóztassék a szakaszt Frühwirth igen t. képviselőtársam pót­lásával elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Következik a határozathozatal. A 175. § eredeti szövege meg nem támad­tatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Frühwirth képviselő ur uj bekezdést indít­ványoz. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az

Next

/
Oldalképek
Tartalom