Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-187
Az országgyűlés képviselőházának 187. ülése 1928 június 15-én, pénteken. 113 ügyminister ur. Az ellenőrzés eme hiányának óriási hátrányai vannak. Én e hátrányokat három vonatkozásban említem meg. Az. egyik hátrány az, hogy az ilyen nyugdíjpénztárak a járulékokat önkényesen szabályozhatják, önkényesen emelhetik, még pedig emelhetifk a törvényre hivatkozva, mert hiszen az 1926. évi XVI. te., melyet közönséges köznapi szólásokban nyugdíjvalorizációs törvénynek ismerünk, 13. §-ában kifejezetten felhatalmazza a nyugdíjpénztárakat arra, hogy a járulékokat emelhetik. Ez a 13. § így szól (olvassa): »Nyugdíjjárandóság fizetésére kötelezett szolgálatadó vagy külön jogi személy jogosítva van ennek a törvénynek életbelépte előtt megállapított nyugdíjjárulékot ennek a törvénynek életbelépésével kezdődő hatállyal felemelni.« Meg van tehát a jog a járulék felemelésére, nincs meg a korlát, hogy meddig emelhetik fel, tehát megtehetik egészen önkényesen azt, hogy 10% járulékot szednek akkor, amikor 5%-os járulék is teljesen és tökéletesen elég 1 volna. A matematikai mérték, a határ tehát nincs felállítva. Első kifogásom tehát az, hogy ez óriási hátrány az alkalmazottakra nézve. A második hátrány • az alkalmazottakkal szemben a garancia teljes hiánya, az el nem ismert nyugdíjpénztáraknál. Kérdezem a t. népjóléti minister urat, mi lesz, ha csődbe kerül egy el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárral rendelkező vállalat, mi történik csőd esetében 1 ? Itt látjuk, a 147. § 3. bekezdésében, hogy (olv^assa): »Az elismert nyugdíjpénztár alapszabályai érteiméhen a pénztárt terhelő nyugdíjakért, az átutalási járuléktartalékok kiutalásáért és az állami felügyelet költségeinek megtérítéséért az elismert nyugdíjpénztárt fentartó vállalatot készfizetői kezesség terheli.« A további mondat pedig azt mondja (olvassa); »Csődeljárás esetében a jelen törvény 161. §-át kell alkalmazni.« A 161. §-ban pedig ki van mondva, hogy csődeljárás esetében (olvassa): »az öregségi és rokkantsági biztosítási járulékok és pótjaruléikok, * úgyszintén a munkaadót e törvény alapján az intézet javára terhelő megtérítések a csődtörvényről szóló 1881 : XXVII. te. 60. §-ánaik 3. pontjában megjelölt első osztályú esődhitelezőkkel egysorban nyernek kifejezést.« Elnök: Kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Szilágyi Lajos: Tisztelettel kérek beszédem elmondására még 10 perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az engedélyt megadni? (Igen!) Ugy látom, hogy a Ház az engedélyt megadta. Szilágyi Lajos: A helyzet tehát az* hogy az elismert nyugdíjpénztáraknál van az alkalmazottnak garanciája, mert itt van a készfizetői kezesség és itt vannak a csődeljárásnál az elsőj osztályú csődhitelezőknél fennállói parancsoló szabályok. Az el nem ismert pénztáraiknál mindez nincs meg, következéskép óriási hátrányuk van ebből az el nem ismert nyugdíjpénztárral rendelkező vállalatnál alkalmazottaknak. A harmadik szempont, amelyet felhozok, az, hogy kérdezem a minister urat, mi lesz, ha kiválik egy tisztviselő annak a vállalatnak kötelékéből, amelynek el nem i mert nyugdíjpénztára van, mi lesz az ő járuléktartalékával, amelyet addig befizetett a vállalathoz Ï Megint csak egy olyan kérdés ez, amely nagy kérdőjel és amelyet el kell dönteni. Épen azért más konklúziót nem tudok levonni, minthogy a minister ur nem elégedhetik meg azzal, hogy cselekedett, amikor itt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XtV. egy uj fejezetet tiz szakasszal beiktatott, a minister urnák tovább kell mennie s valaminő ellenőrzést is biztosítania kell magának az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztár felett. Én indítványt teszek s a XI. fejezet letárgyalása után egy egészen uj fejezetet, egy egy-szakaszos felhatalmazást fogok indítványozni a minister ur számára, hogy valamilyen módon, épen az előbb hangoztatottak szempontjából ^ kiindulva és oda visszatérve, méltóztassék saját maga számára valami ellenőrzést az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárak felett is biztosítani. Ezeket is ellenőrizni kell, mert most érdekes a helyzet. Eredetileg a munkaadói taktika mi volt If Eredetileg a munkaadói taktika az volt, hogy maguk kérték a munkaadó vállalatok, hogy az ő nyugdíjpénztáruk elismertessék. Sok okuk volt erre, mert előnyök származtak abból, ha valakinek a nyugdíjpénztárát elismerték, Ellenben a véletlen folytán, a bizottsági tárgyalásánál történt módositás folytán, a bizottságnak teljesen helyes és okos egyik újabb törvényjavaslata folytán más helyzet keletkezett. A 146. §-ba a bizottság 8. bekezdés gyanánt egy egészen uj szöveget vett be, melynek lényege az, hogy az el nem ismert vállalati nyugdijalapoknak, nyugdíjpénztáraknak vagy nyugdijegyesületeknek nyugdíjszolgáltatásaiba, továbbá a magánjogi jellegű szolgálati szerződésekben vállalt járadékszolgáltatásokba beszámitható az a szolgáltatás, amelyre a vállalati nyugdíj kiegészítő pénztár nyugdíjasa vagy a magánjogi jellegű szolgálati szerződés alapján járadékra jogosult az e törvény alapján működő biztosító intézettel szemben jogosult. Szóval itt egy beszámítás van. Most én felhívom az igen t. népjóléti minister ur figyelmét arra, hogy a bizottsági tárgyalás folytán elfogadott eme szöveg a munkaadói taktikát meg fogja változtatni. Most már nem érdeke a munkaadó vállalatoknak az, hogy siessenek elismertetni magukat, hanem a bizottsági szöveg folytán, amely egyébként helyes, épen megfordítva úgy fognak taktikázni, hogy nem reflektálnak az elismerésre, mert jobban járnak, ha nem ismertetik el magukat, miután akkor minden ellenőrzés nélkül maradnak. A bizottsági határozat folytán tehát az a helyzet keletkezett, hogy a minister urnák mindenféleképen bele kell nyúlnia ebbe a kérdésbe és az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárakra is rá kell tenni valamilyen formában a kezét. Nincs rá mód, hogy olyan törvényjavaslatot szövegezzek, amely felöleli, egészen korrektül és helyesen kodifikálja a törvényhozásnak esetleges ilyen szándékát, ellenben a rendelet kiadásra való felhatalmazás, azt hiszem, azokkal a törekvésekkel és célokkal, amelyek a minister urat vezették e törvényjavaslat végrehajtása közben, mindenesetre kvadrálni fog. Én tehát, amikor belemegyünk az elismert vállalati nyugdíjpénztárak ügyének tárgyalásába, már most szóvá teszem ezt a kérdést, hogy a minister urnák és a mögötte ülő többségi pártoknak is elegendő ideje legyen megfontolni azt, hogy az el nem ismert vállalati nyugdíj pénztárak fölött is feltétlenül szükséges bizonyos ellenőrzés. Elnök : Kíván még valaki szólni f (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister urat illeti a szó. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Ház ! Nekem tulajdonképen az volt az érdekem és most is az volna az érdekem, ba a biztositó intézet nevében és azt perszonifikálva beszélek, hogy minél kevesebb ilyen önálló pénztár alakuljon, mert hiszen a legkisebb kockázattal dolgozó és a legjobban fizető tagok tömegei vonulnak ki a nagy központi intézet kötelékéből, 17
