Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-187
Àz országgyűlés képviselőházának 187: fogja a maga vonatkozásaiban a járulék-üzetés folytán. így a magángazdaságoktól elvont tőke vagy egyáltalában nem, vagy csak lassan fog visszafolyni a gazdasági élet vérkeringésébe és így sutba van dobva .az áz elv is, (Farkas István: Kortescélokat fog szolgálni az öregségi és rokkantsági biztosítás!) bogy az ipar- és forgalmi gazdálkodás által fizetett járulékok összege visszaadassék a termelésnek. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géjza: A legközelebbi választásnál jó lesz az egységes pártnak! — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon\. — Kuna P. András: Nem félünk .'tőle! Ne fesse falra az ördögöt! — Zaj.) Itt sutba van dobva az az elv is, amely gyönyörűéin le volt fektetve ebben a vastag könyvben, amely most az, előbbi, határozathozatallal leszavaztatott, amelynek értéke megsemmisíttetett. Sutba van doibva az az elv, hogy az ipar és forgalmi gazdálkodás által fizetett járulékok összege ugyanabba a termelő szervezetbe fog visszavezettem. Aa előbbi szavazás folytán ez lehetetlen, úgyhogy meg kellett ezt említeni, amikor a közvetlenül ez után következő paragrafus tárgyalásába megyünk belei Elnök: Kivan még valaki szólnia (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Én sem kivánom, nem is lehet felújítanom a megelőző paragrafus vitáját, de Szilágyi t. képviselőtársam annyira sötét színekkel festett, ; (Szilágyi Lajos: A legsötétebbekkel! TT- Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ugy is van!) hogy egy kicsit mégis világosabbra kell átfestenem ezt a dolgot. (Paruas István: El van temetve az egész szociálpolitika! — Zaj. — Malasits Géza közbeszól. — Zaj.) Elnök: Malasits képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ha már méltóztatott az 1600 milliárd papírkorona hovafordításáról beszélni, abban az értelemben, hogy megsemmisült az én indokolásom, illetőleg előző tervem, kérem, nézzük a számokat. (Szilágyi Lajos: Csak a diszkötés maradt meg!) Kérem a t. képviselő urat, ajándékozzon meg figyelmével. 1600 milliárdnak 40%-a 640 milliárd. Ennyit nem fordíthatok eredeti tervem szerint azokra a célokra. 30%-a 480 milliárd. Ennyit fordíthatok ezekre a célokra. Ha tehát 640 milliárd helyett 480 milliárdot fordíthatok erre, nem gondolom, hogy logikusan lehetne mondani, hogy tökéletesen megsemmisült az eredeti gondolat. Ugy, hogy én megvigasztalni kivánom t. képviselőtársamat. Nem szabad ennyire sötéten nézni a dolgokat. Kérném a szakasz, elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj.) Elnök: A 134. § r t, meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 135. §. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 135. §-t). Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: A 135. §-nál csak a nagyobb világosság érdekében mint uj utolsó bekezdést, ennek beiktatását javaslom: \ »Ezen kérelmek bélyegmentesek«. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kíván nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. .Ház! Kérnéni, méltóztassék a t. Háznak ezt az indítványt mint feleslegesét mellőzni, mert az összes idevonatkozó iratok illeték-menulése 1928 június 15-én, pénteken. ill tesek, tehát teljesen felesleges volna ezt itt kimondani. .Ï ?, Elnöki Fentartja a képviselő ur inditványát? . . ." • - ' Rothenstein Mór: A minister ur kijelentései után visszavonom indítványomat. Elnök: Megállapítom* hogy a 135. § meg nem támadtatott, és igy elfogadottnak jelentem ki. Következik a 136. §. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 136. §-t). Elnök: Az előad'ó ur kivan szólni. Őrffy Imre előadó: T. Ház! A 136. § második bekezdésében sajtóhiba van, mert ott az »alábbi« szó van »előbbi« helyett. Tisztelettel kérem tehát, hogy az »alábbi« kifejezés helyébe az »előbbi« szó kerüljön. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A minister ur nem kivan nyilatkozni. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 136. §-t a bizottság szövegezésében elfogadni, fezemben az előadó ur inditványával, igen vagy nem? (Nem!) Ugy látom, hogy a Ház a bizottsági szöveget elvetette és azzal szemben az előadó ur szövegezését fogadta el. Következik a 137. §. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 137.— 144. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa ai 145. §-t). Elnök: Az előadó ur kíván szólni. Őrffy Imre előadó: T, Ház! Háromrendbeli indítványt vagyok bátor beterjeszteni. Ezek közül az egyik az ötödik bekezdésre vonatkozik és lényege az, hogy a »szakasz első belkezdésének alapján levő« szavak elhagyassanak. Nem lényeges, bár értelemzavaró lenne, ha benne maradt volna. Tudniillik az ötödik bekezdés épen nem az első bekezdés eseteire szól. hanem azokra az esetekre, amelyek az 1928 január 1-én működésben volt vállalati pénztárakra vonatkoznak. Ez tehát nem olyan lényeges, hogy bővebb indokolást igényelne. Az első bjekezdést illetően további indítványt vagyok bátor előterjeszteni, amely javítja a szöveget az érdekelt intézetek javára. Tudniillik nem találtatott méltányosnak, hogy pénzintézeteknél, amelyeknek már 1928. évi január 1-én volt nyugdíjpénztáruk, 40 tagjuk legyen, megelégszünk a pénzintézeteknél azzal, ha nyugdíjpénztáruk 25 taggal rendelkezik, (Szilág.vi Lajos: Helyes!) aminek az lesz azután a következménye, hogy egynémely nagyobb vidéki pénzintézet önállóan fog ilyen vállalati pénztárat alakítani. Végül harmadik indítványom a leglényegesebb. Megengedi a t. Ház, hogy ehhez egy pár szót fűzzek. Az eredeti javaslat abból az elgondolásból indult ki, hogy nem engedi meg önálló vállalati pénztárak létesítését azoknál a vállalatoknál, amelyeknek ilyen pénztáruk a törvény életbeléptetését megelőző január 1-én nem volt. Ezt a bizottság enyhítette és bizonyos szigorú feltételek mellett pro futuro megengedi a vállalatoknak az ilyen vállalati pénztár létesítését. Ezeket a feltételeket a 145. § ötödik és hatodik bekezdése stipulálja, aminek lényege az, hogy legalább kétmillió pengő saját tőkéjének kell a vállalatnak lennie, a nyugdíjpénztárnak legalább 100 tagjának kell lennie, és végül, — ez a harmadik és leglényegesebb — ha több ilyen vállalat egyesül, hogy közös pénztárt alakítson, kimondja az utolsó
