Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-187

Az országgyűlés képviselőházának 18 nem fogják visszakapni sem ők, sem hozzátartozóik. (Szilágyi Lajos: Ugy van!) Én tisztában vagyok azzal, hogy ez politikai kérdés. (Szilágyi Lajos: Politikai kérdés?) Tudomásom van arról, hogy a pénzügyminister ur tárcáját kötötte ehhez. Tudomásom van arról, hogy a pénzügyminister ur azt mondta, hogy ezzel a szakasszal áll és bukik. Én szivesebben látom, ha a pféuzügyminister ur bukik, mint azt, hogy a magyar szociálpolitika felfordul és elvárom a népjóléti minister úrtól, aki van olyan erős egyéniség, mint a pénzügyminister ur, akinelk) van a kormányzatra annyi befolyása, mint a pénzügyminister urnák, hogy szinten az asztalra csapjon, kösse szintén tárcáját ehhez a szakaszhoz, (Szilágyi Lajos: Az egész ország mellé áll, népjóléti minister ur!) ennek a szakasznak megváltoztatásaihoz. (Helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalón. — Zaj. — Szilágyi Lajos: A pénzügyminister ur magával rántja a kormányt!) Elnök: Szilágyi Lajos képviselő urat másodszor rendreutasítom, és kérem, méltóztassék most már állandóan csendben maradni, mert javaslatot leszek kénytelen tenni a Háznak a házszabályoíki értelmében. Propper Sándor: A népjóléti minister ur nem vállalhatja a felelősséget azért a pénzügyi manőverért, amelyet becsempésznek ebbe a legújabb, szociálpolitikai javaslatnak: mondott törvényjavaslatba. Nem vállalhat a niépjóléti minister ilyen felelősséget, hanem szükséges, hogy a népijóléti minister ur ugyanolyan erősen, mondhatnám ugyanolyan -konokul képviselje a maga álláspontját, mint ahogy a pénzügyminister ur teszi. Mert tudom, hogy az ő álláspontja nem lehet az, hogy a tőkéket ilyen módon elvonják szociális rendeltetésüktől. Hiszen az egész indokolás, az a társasjátékra alkalmas rajz, amelyet az^ indokolásban látunk, az a grafikon, annak egész szelleme és felépítése ellenkezik ezzel a szalklasszal. A szakasznak minden betűje, minden interpunkciója amellett bizonyit, hogy ellentétben áll a népjóléti minister ur gondolatával, ellentétben áll az egész elgondolással, a javaslat elgondolt szellemével és hogy ezt ugy, mint egy corpus alienumot, mint egy idegen testet ékelték be a javaslatba a népjóléti minister ur akarata ellenére. Méltóztassék tehát a népjóléti minister urnák ugyanolyan keménységgel és elszántsággal, mint ahogy azt a pénzügyminister ur tette, szükség esetén törésre vinni a dolgot! Akkor a népjóléti minister ur az ország szociálisan gondolkozó közvéleményét egész maga mögött fogja tudni, s meg vagyok róla győződve, hogy ebben az esetben ez a merénylet a szociális gondolat és a dolgozó töímegek ellen ebből a javaslatból kikerül, vagy legalább is nagymértékben enyhülni fog. Nagyon messze megyünk már el, ha bele tudunk törődni Strausz István képviselőtársunk javaslatába. Már az is nagy önmegtartóztatást követel tőlünk, akiknek változatlanul az az álláspontunk, hogy az ide befolyó mindien garast szociális szempontból szociális célokra kell felhasználni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Propper Sándor: Befejezem azzal, amit beszédem folyamán már mondottam: ha ezt a szakaszt ebben a rideg szövegezésében, még a pénzügyi előadó ur könnyebbítő és javító javaslatával együtt is igy elfogadják, akkor nekünk nincs más szerepünk és teendőnk, mint a közvéleményt felvilágositani arról, hogy itt csináltak egy szociálpolitikai cégér alatt létKÉPVISELÖHAZI KAPLO. XIV. ; , 7. ülése 1928 június 15-én, pénteken. 1Ö3 rehozandó, szociálisnak nevezett intézményt, amely azonban nem való egyébre, mint arra, hogy a legszegényebb, a legnyomorultabb dolgozók zsebéből az utolsó garasokat kiszedje, összeharácsolja és azokat odaadja előtte teljesen ismeretlen mproduktiv célokra és nincs más szerepünk, minthogy a munkásságot felvilágosítsuk abban a tekintetben, hogy ehhez a javaslathoz, ehhez az intézményhez neki semmi köze nincs. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Ház! Ugy érzem, hogy intézményeket, amelyeknek állandó kihatásuk kell, hogy legyen, sohasem lehet a mia szempontjából, de még kevésbbé lehet hangulatok szempontjából elbirálni. Elhiszem, hogy az a hang, amellyel ezt a szakaszt igen t. képviselőtársaim kisérték, lehet igen népszerű és lehetséges az is, hogy odaállitsák a pénzügyministert, hogy talán nem tud szociálisan gondolkozni. Higyjék el igen t. képviselőtársaim, forditva áll a dolog: ez alkalommal én gondolkozom szociálisan. Mert ha én ilyen nagy intézményt létesitek, amelyben tömegeknek létét és nyugodt megélhetését akarom biztositani. annak egyetlen feltétele van, mégpedig az, hogy olyan jövedelmezősége legyen az ebbe az intézménybe behelyezett tőkéknek, amely a járadékifizetést minden körülmények között biztosit ja. (Szilágyi Lajos: Hol van ez biztosítva? Hol van ez benn?) Én meghallgattam igen t. képviselőtársamat nyugodtan, hallgasson meg engem is. Szilágyi t. képviselőtársaimnál már sokszor vitatkoztam és meg fog engedni az igen t. képviselőtársam, ha meggyőztük is egymást, de azt el kell ismernie objektive, hogy végeredményben azokban a kérdésekben, amelyekben talán szeinbeállottunk, vagy talán együtt haladtunk, az élet eddig már is nekem adott igazat. (Szilágyi Lajos: Ezt nem mondhatom. Különben méltóztassék ministertársa felé fordülni okfejtésével, mert az ő álláspontjáról van szó!) Ne méltóztassék ellentétet keresni köztem. és a népjóléti minister ur között. (Bródy Ernő: Ellentét van az eredeti javaslat és a mostani szakasz között!) A helyzet ugyanis az, hogy a kormány részéről nem jöhet olyan javaslat a Ház elé, amelynek tekintetében ellentét van, csak olyan javaslat jöhet, amelyre nézve megegyezés van, mert különben, ha az ^ellentéteket elsimítani nem sikerül, annak egészen más megoldásai vannak. Ha egyszer a Ház előtt áll egy javaslatiakkor kétségtelen, hogy abban teljes megegyezés van. De én őszintén kérem t. képviselőtársaimat, hogy méltóztassanak egy kissé gondolkozni. Az igen t. képviselőtársaim odavetik azt a népszerű gondolatot, hogy tessék szociális intézményeket létesíteni. Teljesen igazuk van bizonyos határon belül. Azonban épen olyan objektive állapítsuk meg a másik oldalon azt a tényt is, — tessék az életet végignézni — hogy ezek az intézmények soha még eddig jövedelmezők nem voltak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Talán nemi is lehetnek, nem is szabad lenniök. mert nem nyereségre alapított vállalatok ezek a szociális intézmények. (Ugy van! a jobboldalon. — Szilágyi Lajos: Tehát?) Tehát ebből következik igenis az én tételem, hogy csak bizonyos határig lehet ilyen célra pénzt felhasiználni. Mert engem egy felelősség terhel és semmi más felelősség nem; ha elkövetkezik a járadékfizetés ideje, ennek a kötelezettségnek eleget tudjak tenni minden kö16