Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-187
Az országgyűlés Mpvisélöházának 187. ülése 19È8 június 15-én, pénteken. •egyenes arányban emelkednek a jövedelmek és az állami illetékek.« Itt hivatkozik a francia, az olasz, a cseh törvényre; példákat hoz fel, azt mondja, hogy (olvassa): »Olaszország nagyvonalú társadalompolitikai alkotások során megteremtette lakáspolitikai intézményét, melynek elsősorban római és milánói intézetei fejtenek ki, gyors ütemű tevékenységet. Az olasz lakáspolitikának èzékèt a népességerkölcsi és fizikai erejét fokozó intézményeit pénzügyileg a biztosítás támasztja alá. Hogy a római intézet 1923 és 1926 között 32.400 lakást épitett, miáltal 58.000 római lakosnak nyújtott otthont, az. jelentékeny mértékben annak a pénzügyi támogatásnak javára irható, melyet az intézmény az öregségi és rokkantsági biztosító pénztár részéről élvezeti Ezek a példák lebegtek szemem előtt, — mondja az, indokolás — mikor a javaslatban kapcsolatba holtam a szóbanlevő biztosítást a magyar lakáspolitikával, melynek elhanyagolása súlyos erkölcsi és fizikai erőveszteséget jelentene a magyar társadalomra. (Ugy van! Ugy van! bal felől.) A gyakorlatban is bevált külföldi példák megmutatták, hogy az öregségi és rokkantsági biztosítás pénzügyi rendszere a modern lakáspolitikának fundamentuma«. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát kérem, ha ez a^ fundamentum nincs, akkor megdől az egész épület. Ha ez a fundamentum leromlik, akkor nincs szociálpolitika, akkor ne méltóztassék azzal jönni, hogy itt szociálpolitikát csinálnak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos: Szemfényvesztés!) T. Képviselőház! Mondhatom, hogy a lakásügy megoldásának ma már ez az utolsó menedéke. Mert mi a helyzet? Ma a helyzet az, hogy az állam nem' épit és nem építtet, /a város nem épit és nem építtet, a magánosok ópitkezése is megcsökkent: ma tehát kell jönni valaminek, amivel a lakásépítkezés megindul. (Ugy van! a bal- és a szélsőbáloldalon. — Szilágyi Lajos: A községek csak váltókölcsömökkel dolgoznak, törlesztéses kölesönt nem vehetnek fel!) iÉn objektive kezelem ezt a kérdést. Az állam annak idején nem járt jól a maga építkezéseivel. Megépítette a Bet hl en-udvart, amely — mondjuk — nem sikerült oly módon, hogy a takarékosság elveinek is : megfelelt volna. Az 1 állam letett arról, hogy maga épitsen. Akkor azután következett egy etap, hogy az állam hitelt nyújtott a lakásépitkezőknek. Ma erről is letett az állam, tehát az állam sem nem épit, sem hitelt nem ad. A városoknál, például a székesfővárosnál is, megállt a lakásügyi építkezés, mert a tőke mindig azt kérdezi, hogy: milyen lukrativ célra fekteted be a pénzedet, város — és egyenesen kizárja a lakásépítkezést, úgyhogy a város nincs abban a helyzetben, hogy maga építsen. Szabad 10 percnyi meghosszabbítást kérnem? Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az engedélyt megadni arra, hogy a képviselő ur beszédideje 10 perccel meghlosszabbittassék? (Helyeslés.) Ugy látom, hogy a Ház az engedélyt megadja. Bródy Ernő: Én a városnál minden, alkalommal előhozom ezt a kérdést, de én is tehetetlen vagyok ezzel a problémával szemben, mert a külföld egyenesen kiköti, hogy lakásépitkezésre nem szabad kölcsönt adni. Mit csináljon tehát a város 1 ? A város is tehetetlen, nem tud semimit sem csinálni. A város nem adhat hitelt,.mert a városnak magának is hitelre van szüksége, tehát sem az állam, sem a város nem tud semmit sem csinálni ebben a kérdésben. Itt áll ez a nagy kérdés megoldatlanul, a lakásínség és a lakásdrágaság egyre nő, az embereket még ma is kilakoltatják, Budapesten még mindig vannak Suhajda-telepek, emberhez nem méltó lakásokban laknak az emberek; szégyelnie kell magát az embernek, hogy embertársai olyan odúkban, pincékben húzódnak meg és ott kell leélniök a maguk életét. Ilyen körülmények között jön ez a javaslat, amely nagy tőkék halmozását megengedhetővé teszi. Itt van ez a javaslat, amelyben — mint előbb kifejtettem — a tőkének nem kell rögtön kémkednie és szimatolnia, hogy mit fog behozni; itt a tőke még várni tud, a tőke nem kell, hogy oly sürgetően lépjen fel, hogy az évközi kamatai pontosan kikerüljenek^ hanem a tőke megelégszik azzal, hogy kamat helyett egészséges emberanyagot teremt, hogy a tüdőbetegség meg fog akadni, hogy el fogják tudni helyezni a betegeket, rokkantakat ugy a városban, mint a falun, hogy az a nagynivóju, magasztos koncepció, amely itt az egészségvédelemben és a gyógyitó eljárásban fejtetik ki, alkalmas talajba fog beültettetni. Ilyén körülmények között nem tudom megérteni azt, hogy jöjjön ez a rendelkezés, mely ezeknek a tőkéknek sorsát kiveszi az intézmény kezéből és átengedi a pénztár kezébe. Ezt nem tudom megmagyarázni és nem tudom helyesélni. Nem lehet ezt helyeselni, nem lehet ehhez hozzájárulni, mert h il (?Z clZ intézmény elmaradt volna, akkor mi történt volnaí Akkor a pénzügyminister ur egyszerűen nem rendelkezhetett volna ezekkel a tőkékkel. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szelsőbaloldalon.) Ez a tőké azonban szoros összefüggésben van a maga rendeltetésével, ezt a tőkét nem lehet finánc szemüvegen át nézni, ez a tőke • a" "társa-r dalom munkás tagjainak keserves filléreiből alakul Össze, (Ugy van! Ugy van! a Szélsőbaloldalon.) ez a tőke ugy a munkaadók, mint a munkások keserves verejtékéből' tevődik össze. Tessék ezt a tőkét odaadni arra a célra, hogy az a keservesen dolgozó magyar társadalom erosebb, épebb és egészségesebb lehessen; tessék a prevenció és profilaxis terén elkövetni azt. hogy a magyar társadalom lábra kaphasson. Én mindent megbocsátok, mindent "elengedek ebben a kérdésben, csak ezt nem engedhetem el. (Ugy vant Ugy van! a baî- es a szélsőbaloldalon.) Ehhez ragaszkodnom fcell és minden lelkiismeretes törvényhozónak ragasz-' kodnia kell. Ebben nem lehet * közöttünk pártkülönbség. (Ugy van! Ugy van! a bal- és d szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos:" ,Ha még ebből is pártkérdést méltóztatik csinálni,; akkor megáll az ember esze. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak ! (Szilágyi Lajos: Ebből nem szabad pártkérdést csinálni! — Bud János pénzügy minister: Igen, de 10 év múlva majd felelős lesz a pén& ügyminister! — Szilágyi Lajos: Ha ez is pártkérdés, akkor megáll a józan ész! — Kuna P. András: Ezt lármával nem lehet elintéznií— Szilágyi Lajos: Majd az agrárlakosság is megfizeti ennek az árát! — Nagy zaj) Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi, Lajos képviselő urat állandó közbeszólásai miatt rendreutasítom! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Szilágyi ' Laj os : Gyenge az a p ozi s ció, ha pártkérdéssé teszik!) Bródy Ernő; Ez nem lehet pártkérdés, és
