Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-187

lOO Àz országgyűlés képviselőházának 187. ülése 1Ö28 június 15-én, pénteken. ettől a törvényjavaslattól, illetőleg ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése alapján létesülő intézménytől várunk, csak ugy lehet teljesiteni, ha a matematikai alapot nem. bolygatjuk meg és annak épségét féltve őrizzük, akkor eo ipso gondoskodnunk kell arról, hogy a befolyó összegek olyanmódon kamatoztassanak, gyümölcsöztessenek és helyeztessenek el, hogy a matematikai alap biztositva legyen. Ha azonban azt nézzük, hogy mi történt az utóbbi időben a hadikölesönökkel és mi törtónt egyéb állampapírokkal, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy azok az úgynevezett állandó értékű, pupilláris papirok bizonyultak a legkevésbbé állandó értéküeknek. Tudom, hogy erre felállhat a népjóléti minister ur, vagy a pénzügyminister ur és ki fogja jelenteni, hogy amit mi itt teszünk, az hitelképességünk rovására megy. Én ezzel szemben azt mondom, hogy nem ennek a ténynek megállapítása esik hitelképességünk rovására, hanem az a tény, ami köztudomású, hogy már a békében is az ilyen nyugdíjalapokat szinte kötelezték arra, hogy pupilláris papirokba helyezzék el ingatlanaikat és igy a magántisztviselők, a munkások ési egyéb hasonló társadalmi rétegek intézményeinek alapszabályaiba a belügyministerium a pénzügy minist erium javaslatára kötelezeíőleg bevétette azt, hogy (olvassa): »Az egyleteknek, az ilyen intézményeknek a vagyona, ingatlanokon kivül csak magyar állami, városi és községi kamatozó értékpapírokba, vagy törvény alapján kibocsátott és teljes biztonságot nyújtó pénzintézeteknek sorsolás alá eső kamatozó, óvadékképesnek elismert értékpapírjaiba fektethető.« T. Ház! Ezek az intézmények tehát kénytelenek voltak vagyonuk legnagyobb részét ilyen papirokba fektetni és ennek a súlyos következményeit ma látjuk. Természetesen nem a mai kormányt teszem felelőssé, mert hiszen ezeket az alapszabályokat a régi kormányok hagyták jóvá évtizedeken keresztül. Azt mondhatná valaki és a minister ur is azt mondhatja, hogy akkor háború volt. Szerintem nem valószinü, hogy megint háború lesz és megint belemegyünk egy olyan gazdasági állapotba, amelynek következtében az infláció eszközéhez kell folyamodnunk és el fognak értéktelenedni ezek a papirok. Felteszem, azt a legjobb esetet, hogy nem lesz háború, hogy egészen normális gazdasági és politikai viszonyok között élünk 40 esztendeig és felteszem azt, hogy semmi sem fog változni és minden a normális keretek között fog mozogni; de ha ezt felteszem, még akkor is áll az, hogy normális időben és normális körülmények között is tapasztalhattuk a pénz értékének és az arany értékének az egyéb szükségleti cikkekkel szemben való állandó és következetes csökkenését, úgyhogy azt tapasztalhattuk már a békében is, amikor az árak talán csekély ingadozástól eltekintve, de hoszszabb időt véve alapul, állandóan emelkedtek, hogyha mindenképen értékálló objektumokba fektetjük is azokat a tőkéket, amelyek itt befolynak, még abban az esetben is, mire a szolgáltatások nyújtására kerül a sor, bizonyos mértékben alacsonyabb értékű járadékban részesül a járadékos. Mert nem indexszám alapján lesz megállapitva a segély, hanem azoknak az összegeknek az alapján, amelyek itt befolytak és amelyek ennek következtében állapíttattak meg. Ilyen körülmények között te-hát épen azon oknál fogva, mert a közelmultÏ>an igen szomorú tapasztalataink vannak, ehetetlen belenyugodnunk abba. hogy a pénzügyminister ur rátegye ezeknek az összegeknek 80% -ára a kezét és belefektesse ennek az összegnek 80%-át olyan papirokba, amelyek bár névértékükben nem változnak és úgynevezett pupilláris értékek, tényleg azonban épen a gazdasági törvények következtében állandó és következetes csökkenésieknek vannak kitéve. Ilyen körülmények között, amint már az általános tárgyalás során is rámutattam, én a vagyonelhelyezés tekintetében egy sablont felállítani képtelen volnék. Az, én megítélésem szerint esetről-esetbe, a változó gazdasági viszonyoknak megfelelően kellene talán egy, hivatásának magaslatán álló igazgatóságnak a vagyon elhelyezése tekintetében diszponálnia. Nem lehet azt megállapítani ma, hogy ami ebben a percben helyes lesz, helyes lesz-e majd öt esztendő múlva is. (Szilágyi Lajos: Ugy van!) Mindig a változott viszonyok azok, amelyek megszabják a tőke elhelyezésének előnyös, vagy hátrányos voltát. Az azonban egészen bizonyos, hogy az a mód, amelyet itt a pénzügyministexüum követ, minden körülmények között hátrányos. (Szilágyi Lajos: És rejtélyes és nem értjük! Miért nem nyilatkoznak? Miért nem nyilatkozik a pénzügyi államtitkai* ur. ha nincs itt a minister? Miért nem méltóztatik megmondani, hogy mit akarnak a pénzzel? ! — Zaj.) Én tehát amellett, hogy Strausz István igen t. képviselőtársam javaslatát elfogadom, kijelentem, hogy még az sem megfelelő és nem elegendő, (Bródy Ernő: Csak a minimum 1) és ezen is túl kellene mennünk, mert ez csak a minimuma annak, amit mi ebben a kérdésben teljes joggal követelhetünk. (Ugy van! balfelől.) Én azt hiszem, hogy talán a népjóléti minister ur sem ért egyet a szakasznak ezzel a rendelkezésével, és én csak azt mondom, hogy nem származik belőle semmi nagy baj, ha a kormány pártja és a kormányt támogató pártok, belátván ennek a szakasznak tarthatatlan voltát, ezt megváltoztatják. Hiszen végtére előfordult már rég a magyar parlamentben is és előfordult más parlamentékben is, hogy egyik-másik kérdésben még a kormánypárton sem értettek egyet a saját kormányukkal és nem fog összedűlni a világ, ha ezzel az alkalommal a pénzügyininister ur elképzelésével szembehelyezkedik az egész parlament és gondoskodik a szakasznak olyan módositásáról vagy megváltoztatásáról, amely biztosítja azt, hogy amikor ennek az intézménynek szolgáltatásokat is kell nyuj; tania, erre azután képes is legyen. (Szilágyi Lajos: Az agrárképviselők is gondol janak^ a jövőre! — Rothenstein Mór: Meg kell idéztetni a pénzügyministert.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző; Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Ha a törvényjavaslatnak e szakasza törvénnyé válik, akkor ebből a törvényből nem szociálpolitikai feltámadás lesz, hanem egy szociálpolitikai sir, szociálpolitikai temető, mert az egész alap, amelyen a törvény felépül, összedől. Akkor hiába méltóztatnak kiplakatiroztatni a népjóléti minister ur beszédét, mert az a beszéd^ a legélénkebb ellentétben fog állani az egész koncepció lényegével. (Szilágyi Lajos: Viszont a pénzt félnek neki odaadni! — Bárdos Ferenc: A legnagyobb bizalmatlanság a népjóléti ministerrel szemben, 80%-ot elvenni!) Azt hiszem, hogy az általános vita során tartott beszédemben bizonyitékát adtam tárgyilagosságomnak. Mindent elkövettem a cél és az ügy érdekében és nem csekély részem