Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-173
Àz országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1928 május 22-én, kedden. 6i Még egy másik probléma is van, amely a városi lakosságot különösen érinti, és amely miatt a városi lakosság teherviselőképességének már úgyszólván végére jutott: az a politika, amelyet az előbb vázoltam, amelyet helytelenítettem pénzügyi és nemzetgazdasági szempontból is, amely állandóan csak a fogyasztási adókra bazirozza az állam jövedelmeit és amely indirekt adókból kivan ja az állam szükségleteit kielégiteni, a lakásoknál is megnyilatkozik. Állandóan napirenden van ez a kérdés, napirenden van azért, mert a népjóléti minister ur — egy igen hibás elgondolásból kiindulva — ezt a kérdést állandóan napirenden tartja, úgyhogy akarva, nem akarva, ez a kérdés újból kiújul, mert minden negyedévben mélyebben és mélyebben vágják bele a kést a főváros és általában a városok lakosainak húsába, a lakosoknak mindig mélyebben és mélyebben kell zsebükbe nyulniok és keli adózniuk a háztulajdonosok részére. (Jánossy Gábor: A háziurak mégis sírnak!) Igen, csakhogy itt mindenkor elhallgatják azt a körülményt, hogy ez tulajdonképen nemcsak a háztulajdonosok javát szolgálja, hanem itt egy közvetett adózás ténye is megállapítható. Mert az 1917. évi bérek, amelyekről már ismételten szó volt itt a Házban, tulajdonképen nem az 1914. évi bérek, hanem már felemelt bérek, és ha 1928 májusában a bérnek csak 80%^át kellett fizetni, ez azt jelenti hogy ez a békebeli bérnek, tehát az 1914. évi és 1915. évi bérnek 100%-a. E tekintetben nincs kétség, mert 1917-ben körülbelül 15— 2û%-os lakbéremelés volt. A népjóléti minister ur abból indul ki, hogy a lakbéreket emelni kell, mert csak a lakbérek emelése teszi majd lehetővé a lakások épitését, és így fog megszűnni az a probléma, amely a lakáshiányban mutatkozik. Maga az elindulás is hibás, mert hiszen arra, aki épit, semmiféle kötelezettség nincs a lakbérleti szabályzatban, az annyiért adja ki lakását, akár lelépési díj, akár évibér, akár hozzájárulás címén, amennyiért akarja. Teljesen mindegy tehát, hogy ő mit csinál, ós teljesen mindegy, mi van a lakbérleti szabályzat rendelkezéseiben. Ezeik ugyanis csak a régi lakásokra vonatkoznak, az uj lakások értékesitése azonban tetszés szerint történhetik meg. Mégis azt látjuk, hogy a lakásépítkezés terén a múlt évben volt valamelyes fellendülés, ebben az évben azonban semmiféle építkezésre nincs kilátás. Miért nincs 1 ? Önkéntelenül is fel kell vetni a kérdést, hogy az a pár ezer lakás, amely részben a főváros, részben a magánvállalkozás révén épült, megszüntette-e azt a hiányt, amely a lakások terén volt? Nem hiszem. Nem szüntette meg pedig azért, mert a bankok a lakásépítésben állítólag nem látnak olyan jó üzletet, mint amilyet ettől vártak. Itt van a bajnak a tulajdonképeni oka. Nem abban kell keresni a baj orvosságát, amint a népjóléti minister ur mondja, hogy a lakásbéreket fel kell emelni, ameddig csak lehet, mert akkor építkezés lesz; hanem abban van a bajnak a fő oka, hogy azt a tőkét, amely lakásépítés céljaira rendelkezésre áll, a bankok olyan drágán folyósítják, hogy még azokból a nagyon magasan megállapított lakbérekből sem lehet annak amortizációját kihozni, amely lakbérek az újonnan épült házakban egységárakban szobánként és évenként 800 pengő körül vannak. Miért? Azért, mert azt a tőkét, amely rendelkezésre áll, a bankok a békeállapotokhoz viszonyítva körülbelül dupláján adják ki. Ma amortizációs kölcsönt 30 évre 8-5—9% mellett folyósítanak, függőkölcsönöket, rövid egypár évi lejáratú kölcsönöket pedig 12—14% mellett; nagyon jó eset az, amikor 10—11%-ra lehet kapni, de nem is hiszem, hogy 10%-ra folyósitanák ezeket az összegeket. Itt van a bajnak a fő oka, épugy, mint a termelésnél. Az ipari vállalatoknak, amelyek kénytelenek kölcsönvenni ezeket a tőkéket és az egyéb vállalkozóknak elsősorban meg kell keresniök a horribilis kamattöbbletet és csak amidőn ezt a kamattöbbletet megkeresték, akkor térhetnek arra, hogy megkeressék a maguk üzleti rezsijét és a hasznukat. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem egyszerű probléma, mert ez nemzetközi kérdés, hogy az a tőke, amely ma rendelkezésünkre áll, nem belföldi tőke és amennyiben azzal a tőkével szemben valamelyes megtorló intézkedést léptetnénk életbe, az esetleg visszahúzódnék. De ennek ellenére nyugodtan merem állítani, hogy a kormány túlságosan elnéző ezzel a politikával szemben, amely az országnak mérhetetlen károkat okoz. Amig a bankok békeidőben megelégedtek azzal, ha külföldi kölcsön után, amelyet közvetítettek vagy építkezésnél, amortizációnál félszázalékot tudtak felszámítani, ma ezek a bankok 2—3%-on alul meg sem állanak. Lehet, hogy ez a szükséglet abból keletkezik, hogy ma talán kisebb a forgalom és e kisebb forgalom után kívánják behozni és felmutatni azokat a horribilis jövedelmeket, amelyeket békeidőben felmutattak. Ha tehát a mészárosmestereknél méltóztattak megállapítani, hogy nagyon sokan vannak és ma a mészárosmester negyedmarhából akar megélni, amikor azelőtt két marha húsát mérte ki egy nap, akkor itt is ugyanaz a helyzet; akkor a bankoknak is revízió alá kell venniök a maguk álláspontját, le kell szállitanioik igényeiket és lehetővé kell tenniök, hogy az ipar, a kereskedelem és az építkezés számára olyan kamatláb mellett álljon rendelkezésre a tőke, amely mellett a munka egyáltalában lehetséges. Mert amellett a kamatláb mellett és amellett a pénzügyi politika mellett, amelyet ma folytatnak a mi nagy pénzintézeteink, minden kalkuláció és minden termelés lehetősége ki. van zárva. Ma a bánik ok már korlátlanul uralják a helyzetet, hiszen két nagy pénzintézetünk van, amelyeknek fúziójáról beszélnek már, úgyhogy a közel jövőben már csak egy ilyen nagy pénzintézet lesz, amely fel fogja szippantani a többit, vagy pedig kényszeríti őket arra, hogy a maguk politikáját a nagybankok politikájához irányítsák. Kartellel állunk tehát szemben, amely pénzügyi kartell diktatórikus módon meg fogja állapítani a maga feltételeit és diktálni fogja azt a tempót, amelyben a magyar iparnak, kereskedelemnek és egyáltalában mindennek haladnia kell. Ezt az elnézést gyakorolni, amit itt látunk, túlságos lojalitás és ha a kormány intézkedései máshol erélyesebbek voltak, igazán itt is helye és ideje volna már, hogy valamelyes erőteljesebb intézkedéssel lépjen fel a kormány. Nem gondolom, azt, hogy ezeket a bankigazgatóikat be kell zárni, mert ez, úgysem fog^ velük megtörténni, bár egyik-másik rászolgált volna arra, hogy az uzsoratörvény rendelkezéseit vele szemben alkalmazzák és az igazságügymmister urnák bőségesen nyilt volna már alkalma, hogy az érvényben lévő uzsoratörvényt alkalmazza. De ez nem történt meg, (Jánossy Gábor: Nincs feljelentés!) és igy épen az, hogy ők biztosak abban, hogy ez a törvény rájuk nem fog alkalmaztatni, adta meg nekik azt a bátorságot, hogy — enyhe szóval is — a lakosságnak ezt a fosztogatását tovább folytassák E kamatdrágitás révén nem a magyar gazdasági életnek tesznek; 9*
