Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-173
Az országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1928 május 22-én, kedden. 51 lesz szó, egyszerre fürgék lesznek és meg fogják szavazni a főispán javaslatára azt, hogy a rendőrségi díjakat majd a keresetiadóból fogják megfizetni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Egész generációkat eladósitanak!) Tehát eladósodnak a városok, mint nagyon helyesen mondja t, képviselőtársam, kulturális és szociális célokra alig tudnak valamit tenni, mert hiszen mindent felemészt az adminisztráció. (Peyer Károly: Pápán már zálogba tették a polgármestert! — Zaj és derültség a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: De kiváltották!) A rendőrségi díjakhoz való hozzájárulás ugy meg fogja terhelni épen a dolgozókat, hogy az ezek számára elbírhatatlan lesz. {Rassay Károly: Miért nem lehet ezeket a törvényhatóságokat újjáalakítani 1 ? Ezt nem értem! Nyolc éve hallom itt ezeket a panaszokat! — Bródy Ernő: Mert félnek tőle, hogy talán szókimondó emberek jönnek be! — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon!) Nagyon szivesen látnám, ha a minister ur még egy ideig várna. Ha már minden áron olyan égetően szükséges ezeknek a rendőri dijaknak: áthárítása, ha olyan égetően szükséges a vidéki rendőröknek is motorbiciklivel való felszerelése, a budapesti főkapitánysági épület felépítése, ha azok a technikai ujitások, rádió, gyorstelefón, nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is szükségesek, (Rothenstein Mór: Gépfegyver!) és ha a létszámszaporitás elkerülhetetlen, ha ez mind igaz is, mégis azt hiszem, hogy ezt meg kellett volna előznie a vidéki törvényhatóságok ujjáválasztásáról szóló törvénynek, (Peyer Károly: Ahol azelőtt két falusi rendőr volt, ma hat rendőrkapitány van!) mert mégis kell, hogy a lakosság széles rétegei foglalkozzanak azzal a kérdéssel, hogy ki fogja fizetni ezeket a terheket. Ma ezek a tizenhárom-tizennégy, egyes helyeken tizennyolc éve megválasztott testületek, amilyen lomhák, gondolatszegények, amilyen halottak a fülüktől felfelé, olyan elevenek lesznek akkor, amikor az adóterhek áthárításáról van szó. Azonnal tudni fogják, hogy a minister ur lehetővé tette számukra a keresetiadó felemelését. Hát ki fizesse az adókat? Itt a proli, majd megfizeti. Nagyon félek attól, hogy ez ahhoz, az elkeseredéshez, amelyről ma Apponyi Albert t. képviselőtársunk beszélt, nagy mértékben hozzá fog járulni, azt nagy mértékben fokozni fogja. Kérem a minister urat arra, — épen a vidéki városok érdekében — hogyha egy lehetőség van rá, méltóztassék ezt a csapást a vidéki városokról elhárítani, méltóztassék egy ideig várni ezzel a kérdéssel, legalább ' addig, amig megalakulnak az uj vidéki , törvényhatóságok, amelyek a terheket valamiképen el tudják osztani. Ezzel kapcsolatban még röviden szóvá kivánoni tenni azt. amit mint saját városomnak — amelynek szerencsés vagyok, hogy egyik képviselője lehetek — baját és panaszát vagyok kénytelen elmondani. Győrben azelőtt egy nagyon derék ember: Angyal Armand volt a rendőrkapitány, akinek a mellett, hogy a rendőrség felett felügyeletet gyakorolt, annyi ideje is volt, hogy zeneköltő is legyen. A város nyugalmát, békességét nem igen zavarták ott és ennek a városnak dlcteéretére legyen mondva, a világháború alatt annak ellenére, hogy egy hatalmas vagongyár van ott, amely éjjel-nappal üzemben volt és amelyben a háború alatt közel. 4000 ember volt foglalkoztatva, ott volt a nagy ágyúgyár, amelyben a monarchia minden részéről odavezényelt munkások dolgoztak, a leKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. hető legnyugtalanabb, elem. amit el lehet képzelni és ennek ellenére semmi néven nevezendő kilengés sem a háború előtt, sem 1 a háború alatt nem volt. Voltak nagy bérharcok, voltak nagy bérmozgalmak, de nyugalomban, békességben és a lehetőséghez mérten csendben intéződtek el ott a dolgok. Volt annak az Angyal Armandnak, ha jól tudom, egy helyettese, vagy két-három fogalmazója és egy marék rendőre, úgyhogy minden ötvenedik utcára esett egy rendőr, — minek oda rendőr?! — mert békesség volt ott. Ma a győri rendőrség létszáma oly félelmesen duzzadt fel, mintha Győr egy ostromlott város volna. Pedig- Győrben zajt csak a rolók lehúzása csap, amikor az üzleteket zárják. Ezenkívül nincs ott zaj, úgyhogy a horkolás az égig hallatszik, olyan csend van. (Derültség.) Minek ez a rengeteg rendőr? Azért, hogyha a vasmunkások Kiskuton egy ünnepélyt tartanak, azokat körül lehessen fogni. Vagy, ha gyűlés van, egy egész kis hadtestet lehessen kirendelni? Azért kell ott annyi rendőr? Ezért kell a várost oly rettenetesen megterhelni, hogy szociális és kulturális feladatainak ne tudjon megfelelni? Én mindenesetre még egyszer hangsúlyozom, hogy szívesen amellett volnék, ha előbb nyújtották volna be a törvényhatóságok felújításáról szóló törvényt és azután 'beszéltünk volna erről a megterhelésről, hogy ehhez hozzászólhassanak azok is, akiknek terhére megy a dolog és akiknek kevés, vajmi kevés hasznuk lesz abból. T. Ház! Nem kívánom a dolgot tovább folytatni. Én már pártállásomnál fogva is bizalmatlansággal viseltetem a kormánnyal szemben, eainélfogva cisak természetes, hogy^ nem adhatom meg a felhatalmazást. De egyébként is mint adjam meg ; látva^ ezeket az állapotokat, 'amelyeik közt élünk és amelyek énszerfimtem feltétlenül odavlezetnek ahova Friedrich képviselőtársam legutóbb irt egyik cikkében már rámutatott, .hogy önök azt a • kivételes hatalmat, az elnyomáisnak azt a brutális módszerét, aimelyeket a kormány a munkásmozgalmakkal szembem alkalmazott, azt a kiiméletlein adóbehajtást, nagyon hamar kezűikbe fogják kapni és épen ia polgári társadalommal szemben fogják a legkiméletleneibbül alkalmazni. Miután nekem az a meggyőződésem, hogy az az elnyomó politika, amelyet a Iköirimány ma üz, egy egészséges polgári társladalom kialakulását teszi lehetetlenné, miután az adópolitik közterheknek elosztása ós súlyossága is hozzájárul ahhoz, hogy iaz egészséges polgári társadalom itt ki ne alakulhasson és! ne alakulhasson íki egy életerős, az életért örömmel dolgozó munkásosztály, miután ez a politika ezt szolgálja és miután én annak vagyok hive, hogy egy olyan országot teremtsünk, amelybein, ha nem is nagy jólét. — mert hiszen ezt Trianon megakadályozza — de relativ jólét legyen mindenki számára, amelyben megélhetési, kereseti lehetőség legyein biztosítva mindenkinek, olyiain országot teremtsünk, amely a polgári, általános titkos, nőkre is kiterjedő választójog alapján választja képviselőit, amelyben van a sajtószabadság, egyieistülési és gyülekezési jóig, szólásszabadság, amelyben az emberek polgári önérzettel elteivel állnak egymás mellett, nem pedig mint ur és szolga, nem pedig az egyik oldalon haptáklbla vágódva, ia másik pedig feles gőggel menjen el egymás mellett, miután én ennek a kormánynak politikájával minden ellenkezőnek előteremtését tartöm szükségesnek: a törvény8
