Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

Az országgyűlés képviselőházának 173. ülésé 1928 május 22-én, kedden. 41 megmozdulásban lehetetlen, nem éreznünk a robbanásig feszült erők lüktetését, a megtámadott magyar életösztönnek S. 0. S. kiáltását. (Ügy van! Ugy van!) Arra a délceg, fiatal angol politikusra, aki tegnap itt a Képviselőház karzatán megjelent, ugy néz a szikrázó szemű, a Messiást váró magyar tömeg, szinte függetlenül az ő személyétől, az eszme iránti fanatizmusában. (Igaz! Ugy van! jobbfelól.) mint egy nagyszerű szimbólumra, mint a munkaalkalomnak, a sónak, a kenyérnek, a szénnek, rabmagyarok szabadulásának, a nemzeti becsületnek és az igazság örök alapjaira helyezett európai békének szimbólumára. Szeretném, ha egyszer már meglátnák és megfigyelnék a világ hatalmasai azt az impozáns önuralmat, amelyet ez a nyolcmilliós nemzet a maga rettenetes, pokoli megaláztatásának mélységében is tanusit. Ez a nemzet sem a határokon innen, sem a határokon túl, a megszállt területeken nem nyúl bombához, nem nyúl tőrhöz, nem nyúl Princip revolveréhez, sőt nem nyújtja ki kezét a felé nyújtott vörös szovjetpénz után sem, mert ez a nemzet a maga igaz-, ságának tudatában még a kétségbeesés sirboltjában is a világ népeinek élő lelkiismeretére appellál. Ez a nép hisz e történelmi etika diadalában, hiszi, hogy ehhez a diadalhoz nem kell tőr, hiszi, hogy ehhez a diadalhoz elegendő egy toll: Rothermere lord tolla. Ma hitelválság, a termelésnek, az értékesitésnek, a munkanélküliségnek, a drágaságnak válsága, szóval egy egyetemleges nagy közgazdasági krizis gyötri a világot, amit Apponyi őexcellenciája ezt oly gyönyörűen kifejtett. Amint Őexcellenciája rámutatott, talán legfájóbban és legélesebben gyötri Magyarországot, de végeredményben gyötri Amerikát is, épugy, mint egész Európát. Azt is tudja a világ, hogy a lázmikróbáknak fészkét valahol itt KözépEurópában kell keresni, mi magyarok pedig tudjuk, biztosan és határozottan állítjuk, hogy a kórokozó baj a bennünket határoló államoknak fegyveres készültsége, az az ötmillió szurony, amelyre a középeurópai béke alapitva van. (Jánossy Gábor: A szuronyok békéje!) T. Képviselőház! Mert mit jelent ennek a fegyveres szövetségnek puszta létezése? Ez jelent örökös nyugtalanságot, örökös bizonytalanságot Európának ugy politikai, mint közgazdasági atmoszférájában. Ez^jelent flagráns bizalmatlanságot a Népszövetség intézményével szemben, amely a tagállamok vitás kérdéseiben a döntést és szankciót magának tartotta fenn. (Ügy van! Ugy van!) És jelenti a leszerelési rendelkezések frivol semmibevételét, tehát nyilt renitenciát a Népszövetség alkotmányával szemben. (Jánossy Gábor: Világcsalást jelent!) Hogy ennyire beteg Európának politikai és közgazdasági rendje, annak egy oka van és ez az, hogy a lefegyverzett magyart egy szuronybajonett-kordon övezi körül és mindez semmi másért, mint azért, hogy az anyaországtól elrabolt három és félmillió magyar erőszakos denacionalizálására, sőt kipusztítására időt nyerjen a kisentente. (Barabás Samu: Kanadába vándorolnak ki a szegény magyarok!) Csoda-e, hogyha a mi fegyveres körülzáratásunk, ez a sötét, elszigeteltség, ez a szégyenletes és veszedelmes obscure isolation, bántja a nagy Angliának, a splendid isolation népének a szemét s ennek a gentleman-fajnak egy kiváló fia hírlapjainak világraszóló megafonjai utján bejelenti tiltakozását a világbékének ilyen hazárd provokációja ellen. T. Képviselőház! Ad tehát a sors nekünk barátokat, ha nem is a vérségi kötelék, de a. magyar nép históriai szerepének és jellembeli tulajdonságainak tisztelete révén. Az olasz és angol nép effektiv baráti támogatása mellett khetetlen nem éreznünk a lengyel, holland, finn, észt, amerikai, skandináv és japán szimpátiáknak melegét, sőt a magyar gyermeknyaraltató Belgium és Franciaország emelkedettebb lelkei is kezdenek most már hangot adni magyarbarát, sőt revizió-barát érzelmeiknek. Hiszen a legnagyobb francia geográfus mondotta, hogy Magyarország tökéletes és megbonthatatlan földrajzi egység és egy másik nagy francia tudós, a nagy történetiró, Michelet kiáltott fel igy: »Mikor rójja le háláját a világ ennek az áldott népnek« — igy írja, >;áldott népnek« — »azért, hogy Nyugat civilizációját Kelet ellen évszázadokon keresztül védelmezte és megmentette!?« Mi százszor megcsalj százszor csalódott magyarok (Jánossy Gábor: Ugy van!) ez egyszer legyünk még optimisták. Optimuzmusunkat támaszszuk alá kitartással, önfegyelemmel, nemzeti egység ápolásával és fáradhatatlan felvilágosító munkával és higyjük, hogy a mi nagy angol barátunk törhetetlen következetességgel hirdetett jóslata szerint valóban nincs túlmessze az az idő, amikor ütni fog a francia történetiró által kiállított históriai adósságlevél beváltásának órája. Minthogy a kormánynak ugy belpolitikai magatartásában megtalálom nemzeti törekvéseink okos utegyengetésének, kiérlelésének feltételeit, ehhez a kormánynak az eszközöket is megadni kivánom, ezért a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául általánosságban elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Peyér Károly! Elnök: Nincs jelen, töröltetik. Ki a következő? Perlaki György jegyző: Györki Imre! Elnök: Nincs jelen, töröltetik. Ki következik? Perlaki György jegyző: Szila eyi Lajos! Elnök: Nincs jelen, töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Várnai Dániel! Elnök: Nincs jelen, töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nehéz ott beszélni, ahol az ember szavát elkapja a röpke szél, és a szó semmivé válik. Nehéz nekünk szociáldemokratáknak ebben a Házban beszélni, azért, mert ahhoz, hogy átütőképességünk legyen kevesen vagyunk, s ahhoz, hogy vonzóképességünk, von^- • zóerőnk legyen, szintén kevesen vagyunk. Valahogy átmenetileg ugy vagyunk, mint a káposztalepke hernyója, amelyet a darázs meg- : csipett és megbénított. Egyelőre tehát nem nagyon sokat tudunk mi ebben az országban eszméink terjesztésével csinálni. Az a választójog, amelyet a többség megszavazott, amelyet a kormány a legutóbbi választásokon alkalmazásba vett. megtette a hatását: megbénitották azt a folyamatot , amely folyamat mégis csak alkalmas lett volna arra, hogy egy kissé közelebb hozza ahhoz a demokratikus kulturközösséghez, amely egyedül hozhatja helyre majd a trianoni igazságtalanságot. Előttem szólott igen t. képviselőtársam beszélt arról, hogy a szimpátiák Magyarország iránt kezdenek Európaszerte, sőt világszerte megnyilvánulni és itt felemiitette többek között a magyar gyermekeket gondozásbavevő Hollandiát Belgiumot, felemiitette Angolországot, felemlítette még Japánt, . azután