Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

• ' • • '• • Az országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1928 május 22-én, kedden. 39 termében feltűnni: amikor szavazás van, szavazás a kormány mellett, a kormány rendeletére, a kormány parancsából. Akkor megjelennek a kinevezettek. Máskülönben — mint mondottam — én ezeket a kinevezetteket személy szerint nagyrabecsülöm. (Farkasfalvi Farkas Géza: Kik azok a kinevezettek

1

?) Méltóztassék a törvényt elolvasni, és akkor méltóztatik meglátni, hogy kik a kinevezettek. Ismétlem, nehogy félreértés essék, azok a kinevezettek kiváló szakemberek a maguk személyében, kiváló funkciót töltenek be az állami adminisztrációban. (Jánossy Gábor: És független mee-győződésüek is talán!) Én nem gondolnám, hogy egy kormánykinevezéstől függő közhivatalnok a kormány ellen szavazna. (Jánossy Gábor: No, lehetséges! — Sándor Pál: No. azt még te, kuruc kormánypárti sem tennéd! — Jánossy Gábor: Ritkaság, de lehetséges! — Propper Sándor: Ez csak Mikszáthregényekben lehetséges!) Erre nem igen^ méltóztatik esetet és példát találni. Itt minden közvetlen összefüggésben van egymással. A nyilt szavazati jog, a kinevezési rendszer, a gazdasági politika, ez mind egy rezsim bélyegét nyomja erre az egész kormányzatra. Ennek a rezsimnek jel S Z cl Vet cl centralizáció, a közgazdasági és politikai (Sándor Pál: Diktatúra!) diktatúra, amint t. képviselőtársam helyesen mondja, a szólásszabadság elfojtása, a szólásszabadság pódiumának elvon parlament lejáratása, a parlamenti munka lekicsinylése, a parlamenti vitának megszakítása, a parlament nyolcórás ülésezése. Mert a nyolcórai munkaidő nagyon helyes általános követelményképen, de a parlamentek nem szoktak nyolcórai munkát végezni. A parlamentben a nyolcórai munkaidő csak arra szolgál, hogy az ellenzéktől elvegyék a kedvét, hogy az ellenzékbe belefojtsák a szót hogy minél több szónokot elfogyasszanak, (Propper Sándor: Hogy kifárasszák!) hogy kifárasszanak minket. Erre való ez a nyolcórai munkaidő, amely akkor született meg, amikor még itt el sem kezdődött a vita, mert egyidőben az anpropriációs javaslat benyújtásával benyújtották az inditványt az ülésszak meghosszabbitására is. És ez történik akkor, amikor az egész világon a választási rendszer, a szabad szólási rendszer, a szabad véleménynyilvánítás üli diadalát. Ez a természetes fejlődés, mert senki nem hajlandó itt kötelességeket teljesiteni jogok nélkül és illetlenség is egy állam kormányzatában egy oldalról a jogokat felszívni és más oldalról a kötelességeket minden nyakló és minden válogatás nélkül a polgárságra j:aszi tani. Én azt kérem, hogy méltóztassanak megszabadítani már önmagukat ettől a népiszonytól, lépjenek közvetlen érintkezésbe a^ néppel, igyekezzenek pártok szerint azt a népet felvilágosítani, meggyőzni, tanitani; győzzön a jobb, de legyen parlamentáris és alkotmáuyos élet. Hiszen azelőtt Magyarországon a béke korszakában a pártok állandóan lent jártak a vidéken, agitáltak és dolgoztak. Látjuk ma ennek valamiféle nyomait^ De, amikor ma a gyülekezési és egyesülési jog ilyen állapotban van, amikor egyetlen nyilt szavazásos kerületben egyetlenegy ellenzéki (képviselőt nem választottak meg, amikor — nagyon helyesen mondotta Sándor Pál mélyen t. képviselőtársam — a képviselőjelöltnek remegnie kell a letartóztatás veszedelmétől, akkor nem mondhatjuk azt, hogy ez a fejlődés, a haladás útja. így önök a kriptába fognak vándorolni, igy nagyon szomorúan fognak kimúlni, mert ez a rendszer nem tarthatja fenn I magát. A történelemben nincsen arra példa, hogy egy erőszakos, centralizált rendszer sokáig fentartotta volna magát. Ideig-óráig uralkodhatnak, de én azt mondom, hogy térjenek át a helyes útra, lássák be politikájuk helytelenségét és akarjanak a politika terén is váltógazdaságot megteremteni. Mi itt az ellenzéken nem vagyunk fakciózus ellenzék, sem Sándor Pál igen t. barátom, sem pártvezérem, Bassay Károly, de bátran mondhatom, hogy szociáldemokrata mélyen t. képviselőtársaink sem csinálnak fakciózus ellenzéki politikát. Mi valamennyien látjuk, hogy az ország nagy veszedelemben van, hogy közgazdaságilag regenerációnak, uj életnek kell jönnie, (Jánossy Gábor: Mi is látjuk!) valamennyien látjuk, hogy itt a trianoni határ megcsonkította és megnyomorította ezt az országot. Trianont azonban nem lebet címül használni a jogok elkobzására, ellenkezőleg Trianon arra int és ösztönöz bennünket, hogy ebben az országban legyen mindenki egyforma, legyen mindenki testvér, ne legyen különbség az emberek között sem jog, sem kötelesség szempontjából, (Jánossy Gábor: Ugy van!) legyünk együtt, fogjunk együvé, de csak a jognak, igazságnak és szabadfognak a szellemében (Jánossy Gábor: Helyes!) A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Fitz Arthur jegyző: Maday Gyula! Maday Gyula: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen t, Bródy Ernő képviselő ur beszéde több vonatkozásban bizonyos ellentmondást, ellenérzést váltott ki belőlem. Talán legjobban fáj nekem az a támadás és az a méltatlan vád, amellyel a kisgazda-társadalmat és egyáltalában a kisgazda-politikát illette. Csádálkozásomnak kell kifejezést adnom Sándor Pál, mint Bródy Ernő t. képviselőtársammal szemben, akik nagyon jól ismerik az elmúlt idők kriziseit, de azoknak konzekvenciáit még sem vonják le. Csodálkozom azon, hogy ők még mindig a demagóg paraszttipust kívánják ide a parlamentbe a guvernemantális, tisztességes kis gazdatipus ellenében. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nagyon jól tudjuk, hogy annak idején 1919-ben, a kisgazdatársadalom hagyományos konzervativizmusának, SŐt politikai böloseségének köszönhetjük azt, hogy ez az ország, többek közt maga Budapest is, nem lett véres, Dózsa György-szerü paraszt forradalomnak martaléka. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. Ház! Nem akarok most a napi politikának apróbb, talán fájó kérdéseivel, pláne személyi kérdéseivel foglalkozni. Én ma, amikor més hazánk nagy barátjának fia magyar földön jár, a magyar nemzet mai hangulatának megfelelőleg inkább e szerencsétlen ország nagy sorsproblémáinak kérdésével akarok egész röviden foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Én is fogok talán panaszt és vádakat hallatni, azonban ezeknek a vádaknak élét én nem a kormányzat ellen, hanem a trianoni hatalmasságok szive és agyveleje ellen irányítom. (Helyeslés a jobboldalon.) A magyar állam tudvalevőleg 1357 millió pengős költségvetéssel dolgozik. Ezeknek a meglehetősen vaskos költségvetési füzeteknek számoszlopain nyugszik ezidőszerint az ország közgazdasági és szellemerkölcsi élete, ezen nyugszik, mint itt az előttem szóló^ gróf Apponyi Albert őexcellenciája is kifejtette, a suprema lex, az állam pénzügyi egyensúlya. A költségvetési vita szónokai a megelőző tárgyalásoknak során a magyar állam költségvetésének, különösen a kiadási tételeknek a ser-