Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-184

426 Az országgyűlés képviselőházának tam, hogy a 10. § rendelkezik arról, hogy ezeknek az alkalmazottaknak öregség és rokkantság esetére való biztosítását rendeletileg szabályozzák, ámde nagyon jól tudjuk, bogy a betegség és a baleset esetére való kötelező biztosítás ellátásánál az állam a saját alkalmazottaival szemben sokkal rosszabb helyzetet teremtett, mint amilyen rossz helyzetet teremtett a törvény értelmében az iparban vagy kereskedelemben foglalkoztatott alkalmazottakkal szemben. Tartok attól, hogy ha a törvény is szabályozás helyett a kivételes rendeleti szabályozás terére lép a kormány ebben a vonatkozásban is, akkor az államnál és az állami üzemekben alkalmazottak kevesebb, csökkentett és rosszabb feltételek mellett kapják meg öregség és rokkantság esetére való járandóságukat, mint ahogy a törvény alapján igy megkaphatnák. Ezt azért tételezem fel, mert sajnos, meg kell állapitanom, hogy a munkaviszony kérdésében is a jogviszony rendezését illetőleg, az állam saját alkalmazottaival szemben rosszabb helyzetet teremtett, mint az ipari vagy kereskedelmi alkalmazottakkal szemben. Utalok e tekintetben arra, hogy míg az iparban és a kereskedelemben alkalmazottak felmondási és végkielégítési idejét az 1920-ban kiadott 1910. számú rendelet szabályozza, amely megállapítja a munkaköröket, megállapítja a bizonyos időtartamon át való foglalkoztatást és ennek a foglalkoztatásnak megfelelően szabja meg a felmondási időt és a végkielégítést, addig az állami alkalmazottakra vonatkozólag ezek a lehetőségek nincsenek megadva és az állam alkalmazottai sokkal rosszabb jogviszonyok között élnek, mint amilyenek a magániparban vagy a kereskedelemben alkalmazottakra fennállanak. Ezért tehát én a magam részéről is kérem az igen t. népjóléti miniszter urat, méltóztassék hozzájárulni, hogy a törvényjavaslatnak ez az elhibázott rendelkezése teljes egészében kihagyassék : ne vegyék ki az állami és közintézeti alkalmazottakat, vállalatokat és üzemeket a biztosítás hatálya alól, hanem tessék egységes biztosítást teremteni, ugy, amint külföldön is hasonló intézményeknél megalkották a törvényes rendelkezést. Elnök : Kíván még valaki szólni í {Nem !) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A népjóléti minister ur kivan szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Ház ! Az összes javaslatokkal szemben tisztelettel kérem, hogy az 1. §-t változatlanul méltóztassék elfogadni. Ez a társadalombiztosító intézet természetesen nem ölel fel a biztosításba bevonható minden kategóriát és épen ezért van ugy megméretezve, hogy amikor azután más rétegek bekapcsolódnak, a bekapcsolódás minden nehézség nélkül megtörténhessék. Ez vonatkozik különösen az agrárrétegekre, amelyeknek biztositása valószínűleg majd külön törvény formájában kapcsolódik ehhez a rendszerhez. Az állami alkalmazottaknak vagy külön nyugdíjpénztáruk van, vagy pedig az államtól magától nyugdíj igényjogosultak. Akiknél ez még nincs meg, azokra nézve a törvény hatályba lépéséig a kormány — mint Györki képviselőtársam helyesen emlitette — rendelet utján fog gondoskodni, ennek következtében itt erről külön gondoskodni fölösleges. Takáeh t. képviselőtársam egyenes kérdésére nagyon röviden és egyenesen válaszolok : igen kötelesek alkalmazottaikat biztositani. Kérem, hogy ennek alapján a szakaszt változatlanul elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobfelől) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az 1 §-szaI szemben áll Kéthly Anna képviselőtársunk két indítványa i az egyik az 1. $ 184. ülése 1928 június 12-én, kedden. teljes törlését kívánja és új szöveget indítványoz, a másik pedig abban az esetben, ha az eredeti szöveg fogadtatnék el, az első bekezdés végéhez kapcsolandó pótlás lenne. Elsősorban az első inditványt teszem fel szavazásra, vagyis az 1. § eredeti szövegét szembeállítom Kéthly Anna képviselőtársunk törlési indítványával. Kérem a t. Házat, méltóztatik-e az 1. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Kéthly Anna képviselőtársunk indítványával ? (Igen!) A Ház az eredeti szöveget fogadta el. Felteszem most a kérdést Kéthly Anna képviselőtársunk második indítványára. Kérdem a t. Házat, méltóztat ik-e a most elfogadott 1. § 1. bekezdéséhez Kéthly Anna képviselőtársunk pótlását elfogadni, igen vagy nem í (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a pótlást elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténikj Kisebbség! A Ház a pótlást elvetetteKövetkezik a 2. §. Kérem annak felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 2. §-t.) : Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! A minister ur az iménti beszédében is, meg legutóbbi rövid felszólalásában is érintette a mezőgazdasági munkások biztosításának ügyét. Méltóztassék megengedni, hogy néhány szót még itt újra mondjak erről a kérdésről, mert hiszen a mezőgazdasági munkásnépességnek a biztositásáról nagyon sok szó esett a vita folyamán és nagyon élénken helyeselt a túloldal is annak a felfogásnak, hogy megkülönböztetést a mezőgazdasági és ipari munkásság között tenni nem kelt és nem szabad ; egyenlő jogokkal, egyformán kell mérni és egyformán kell részesíteni mindenkit a szociális biztosításban. Ezt helyesnek tartották, helyeselték és mégis ugylátszik, hogy a t. Ház ezt az álláspontot csak helyesli, de nem akarja, hogy valósággá is váljék és testet öltsön. (Éry Márton : Megmondta a minister !) Abban a pillanatban, amikor a mezőgazdasági munkásságról egy másik törvényjavaslatot terjesztenek be, ha vesszük az eddigi gyakorlatot, az ipari és kereskedelmi munkásságra vonatkozó szociális intézkedéseket és a mezőgazdasági munkásságra vonatkozó szociálpolitikai intézkedéseket, ha a gyakorlatot ezen a terrénumon is összehasonlítva nézzük, akkor azt állapithatjuk meg, hogy a mezőgazdasági munkásnépesség mindig kevesebbet kapott, mint az ipari munkásréteg. Most tehát, amikor új törvényt alkotunk, meg volna a módja, hogy az eddigi gyakorlattal szakitsunk és helyezkedjünk arra az álláspontra, hogy egyforma mértékkel mérjük a mezőgazdasági és ipari munkásságnak egyaránt. Itt volna a módja és lehetősége annak, hogy ez az elv és felfogás érvényesüljön ebben a megalkotandó törvényben, mert hiszen nyilvánvaló, hogy azt a mezőgazdasági munkásnépességet, amely kultúrában, gazdasági viszonylatban alacsonyabb fokon áll, mint az ipari munkásréteg, fel^ kellene emelni ; ilyen nagyobb, általános intézményben ennek inkább meg volna a lehetősége, mint akkor, ha a mezőgazdasági munkásnépességre külön törvényt hoznak. Mert felteszem és tudom egészen biztosan, hogy az nem fog annyit adni, amennyit ad ez a törvény, pedig ez is keveset ad, mert az, amit az eddigi gyakorlat szerint kaptak a betegségi és balesetbiztosítás terén, sokkal kevesebb, mint amennyit az ipari munkásság részére a fennálló törvény biztositott. Ezért beterjesztek itt egy javaslatot és kérem a Házat, méltóztassék azt elfogadni, hogy ezzel valósítsuk meg azt az elvet, hogy egyenlő mértékkel mérünk minden munkás számára. Javaslom tehát, hogy a 2. § első bekezdésének első sorában »nem terjed ki a mezőgazdaságra« sza-