Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-184
Az országgyűlés képviselőházának 184. illése 1928 június 12-én, kedden. 423 mert égbekiáltó bűnt követnek el és a lelküket is súlyosan megterhelik, ha a munkástól nemcsak a megszolgált bért, azt a 2%-ot vonják le ilyen módon, hanem azonkivül bűnös kézzel elütik őt attól, hogy annak a biztositásnak jogfolytonosságában részesülhessen. Még egyetlen kérdés van, amelyre szeretnék kitérni, nevezetesen a mezőgazdasági rétegek biztositására. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Majdnem minden szónok szíves volt ezzel a kérdéssel foglalkozni. Azok, akik a javaslatot nem fogadták el, nagyjában azzal indokolták ezt, hogy a legjobban rászorult mezőgazdasági réteg nincs bent a kötelező biztosításban. Engem súlyosan vádoltak, súlyosán kifogásolták az én munkámat és a kormány munkáját ezen a réven. T. Ház! A kormány részéről bátor voltam már kijelenteni több alkalommal, hogy a mezőgazdasági rétegek öregségi biztosításáról törvényjavaslat készül a fölclinivelésügyi minister iumb an. És ne méltóztassanak most itt hatásköri kérdéseket felvetni, méltóztassanak elhinni, hogy ha valaki ezt a feladatot reám rótta volna, az öröm és megelégedés piros borát töltötte volna a poharamba, akkora öirömmel foglalkoztam ezzel . a kérdéssel. Mindamellett ez nem hatásköri kérdés. Ha a földművelésügyi minister ur a törvény erejével ezekről a rétegekről gondoskodni kivan, rendben van, nekem nem fontos, hogy én nyújtom be vagy a földmivelésügyi minister ur nyújtja be. (Ugy van! a jobboldalon.) Valamennyiünknek az fontos, hogy benyujtassék. (Ugy van! a jobboldalon. — Györki Imre: De nem nyújtja be!) Mármost a benyújtásra vonatkozólag a jelenlevő ministerelnök ur egészen biztosan nem fog engem megcáfolni, ha a kormány nevében kijelentem, hogy nem fog eltelni egy esztendő és a törvényjavaslat benyujtatik ide a Ház elé (Helyeslés a jobboladíon.) és nem fog elmúlni annyi idő, amennyi szükséges volna arra, hogy ez a most szavazás alatt álló törvényjavaslat már valóra válván messze megelőzzön egy utána következő testvérjavaslatot, és azzal szemben nagy differenciákat mutasson, mert a határozati javaslatot, amelyet a bizottság utján a Ház elé méltóztattak terjeszteni, a kormány is elfogadja, azt tudniillik, hogy a Képviselőház utasitja a kormányt, terjessze elő a mezőgazdasági munkások megfelelő biztosításáról szóló törvényjavaslatát, ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedésétől számított egy éven belül, de még olyan időben, hogy ezen az időn belül letárgyalható legyen. Mármost ez a törvényjavaslat január 1-én lép életbe, ha valamennyi alkotmányos tényező törvényerőre emeli. Tehát január 1-től 1929 december 31-éig be kell terjesztenie a kormánynak ezt a másik javaslatot, olyan időben, amikor még január 1-től december 31-éig le is lehet tárgyalni és életbe is lehet léptetni. Azt hiszem, ennél világosabban és határozottabban nem is lehet erről a kérdésről beszélni. T. Ház! Hosszura nyúlt fejtegetéseimnek végére értem. Hálás köszönetet kívánok mondani legelsősorban a t. Háznak és pedig senkit sem véve ki, azokat a képviselő urakat sem, akik megtiszteltek engem azzal, hogy okfejtésük alapján nem találták elfogadhatónak javaslatomat, azokat a képviselőtársaimat sem véve ki, akik olyan okfejtés alapján fogadták el javaslatomat, amely okfejtés velem szemben, illetve javaslatommal szemben meglehetős bizalmatlanságot mutat. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Köszönetet kívánok mondani valamennyi többi képviselő urnák is, aki segített az eszmék, a gondolatok felvetésével olyan magasra emelni ennek a vitának szinvonalat, mint aminőt — amint voltam bátor emliteni — ritkán tapasztaltam itt ebben a teremben. De a nagy nyilvánosság előtt köszönetet kell mondanom már most kiváló munkatársaimnak is, (Éljenzés a jobb- és a baloldalon.) akik nekem segítségemre voltak ennek a javaslatnak megszerkesztésében. T. Ház! Én abszolút őszinte és egyszerű ember szeretek lenni és ilyennek tartom magamat, ennek következtében, amikor itt az apasági kereset tréfás formájában méltóztattak arról beszélni, hogy a népjóléti minister habzsolja itt a javaslatáért kijáró dicséreteket, íme az általános vitának végén a legnagyobb őszinteséggel és nyíltsággal megmondom, hogy az indokoláshói egyetlen sor sem az enyém. A törvényjavaslat alapgondolatait, vezetőgondolatait én adtam, megtárgyaltam munkatársaimmal, azonban Drehr államtitkárom és a tanár ur munkája az egész, Kovrig egytemi magántanár uré, aki itt az elnök ur és a Ház engedelmével végigülte és üli a tárgyalást. (Éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Az, hogy az indokolás olyan szenzációsan bőséges és nagy terjedelmű, olyan, amely feltűnést keltett a külföldi szociálpolitikai irodalom terén is, úgy, hogy a külföldi törvényhozások már most kérik tőlünk ennek a törvényjavaslatnak nyersanyagát, az nem az én érdemem, hanem az ő tudományos érdemük. Tartozom egy ilyen nagy munkának, hónapokon, sőt majdnem egy éven keresztül dolgozó szorgalmas munkásával és munkásaival szemben azzal az elégtétellel, hogy elhárítsam magamtól a dicséretnek 99%-át, — az egy percentet meg elengedem, — és a 99%-ot mind átadjam munkatársaimnak (Éljenzés a jobb- és a baloldalon.) T. Ház! Gyönyörűség dolgozni akkor, amikor megértő emberek veszik körül a ministert, gyönyörűség dolgozni akkor, amikor megfelelő képzettséggel, irodalmi rutinnal és szeretettel felruházott munkatársak vannak a ministeriumban. Én büszke vagyok ezekre a férfiakra, kezdve az államtitkáromtól, Kovrig Bélán keresztül (Éljenzés jobbfelöl.) egészen a matematikusig, akinek a neve mint egy homályba burkolt titkos hatalom, olyan sokszor felmerült itt a vita folyamán; mert hiszen ők végezték ezt a rendkívül nehéz, de rendkívül értékes munkát. Én itt mondok nekik hálás köszönetet, és kérem a t. Házat, hogy amikor a magyar szociálpolitika életében egy tényleg nem jelentéktelen lépéssel való előhaladásunkat méltóztatik elismerni, méltóztassanak elsősorban nem reám, a politikai kitevőre gondolni, hanem a koefficiensekre, a munkásokra, akik a hátam megett ülnek és velem együtt dolgoznak. T. Ház! Valaki azt mondotta, hogy ez alamizsna javaslat ; talán szintén Gál Jenő t. képviselőtársam nomenklatúrájából ered ez a szó. Meg kell őt korrigálnom : a szociálpolitika ott kezdődik, ahol az alamizsna végződik (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl és a középen.), a szociálpolitika ott kezdődik, ahol a fszociális karitász végződik, vagy a szociálpolitikával együtt, de más vágányokon halad- Alamizsna lehet 100 pengő is, és jogos illeték, jogos járandóság lehet egy pengőfillér is (Ugy van! Ugy van !), de a kettőt egy világ választja el egymástól (Ugy van J Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) ; mert ha Gál Jenő ad valakinek 100 pengőt alamizsnaként, ez nem szociálpolitika, esetleg azzal elrontja az illetőt, alamizsna, mert az ő szuverén nagyúri 63*
