Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-184

Az országgyűlés képviselőházának 1 séről. Ismételten kérem a minister urat, engedje magát meggyőzni az, önkormányzat hiányának káros hiányáról és egyezzék bele abba, hogy ez az uj- intézmény, a Társadalombiztosító Intézet, kapjon olyan megfelelő önkormányzatot, amelynek van hatásköre és amely alkalmas arra, hogy az érdekelteket és a, közt is megnyugtassa a maga működését illetőleg. Ismétlem és hangsúlyozom, a munkásság nem nyugszik bele önkormányzati jogainak elkobzásába. Az 1927 :XXI. te. megalkotásánál a minister ur győzött, a régi önkormányzatot kiirtotta, a munkásságot az intézménytől elválasztotta, de merem állitani, hogy a minister ur nem kivan magának még

1 egy ilyen győzelmet. Én kivan ok neki még egy ily ©ni győzelmet. Egészen bizonyos, hogy még egy ilyen győzelem ennek az egész rendszernek összeomlását idézi elő. Minister ur, ön a munkásbiztositási törvényjavaslatnál agyongyőzte magát, nem javaslom, hogy ezt a győzelmet továbbfejlessze. (Malasits Géza: De javasoljuk, hogy minél előbb összeomolják a rendszer! — Esztergályos János: Javasoljuk, hogy összeomol jék! — Mozgás a jobboldalon.) A munkásság nem nyugszik bele. A munkásság kénytelen-kelletlen tűri azt a helyzetet, amely rá kötelességeket ró, de jogaitól megfosztja. Nem tekinti azonban ezt végleges állapotnak és amig a mai helyzet fennáll, küzdeni fog egy olyan {szociális lintézményéjrt, amelyhez nemcsak kötelességek fűzik, hanem amelyben jogai is vannak és amelyben a maga jogai biztosítva vannak. Kifogást kell emelnem a baleseti, öregségi és rokkantsági járadékok összekapcsolása ellen. A 63. §. a javaslatban oki összefüggésbe hozza a két járadékot, holott a kettőnek egymáshoz semmi köze. Azt mondja a szakasz, hogy a két járadék, úgymint a baleseti és az öregség-rokkantsági járadék együtt nem lebet több 150%nál. Semmi köze a kettőnek egymáshoz. A, munkás megváltotta jogát külön a baleseti járadékra, külön az öregkori és a rokkantsági járadékra. Egészen furcsa volna a kettőnek Öszszekapcsolása. Hogy egy hasonlatot használjak a magánbiztosításból, ez ugyanaz volna, mintha a Fonciére-nél kötök egy életbiztosítást, azután kötök egyet például a Generálinál, és amikor a likvidálásra kerül a sor, a Foncière azt mondja, ön ott is biztositva van, én csak a felét fizetem, ki. Semmi köze sincs hozzá, mert mind a kettőt külön megvásároltam, külön megváltottam, mind a kettőnek a járulékaiba bele van számitva a kockázat, tehát mindkettőt külön ki kell fizetni. Nem lesz olyan nagy veszedelem, ha akad elvétve olyan járadékos, akinél a két járadék összeesik és nem lesz olyan nagy baj. ha kap az illető havonta 24 pengő baleseti járadékot és 22 pengő rokkantsági járadékot, ha tehát kettős szerencsétlenség, a rokkantság és a baleset következtében Összesen 46 pengő járadéka lesz. Nem lesz ez olyan szerencsétlenség,

t hogy e miatt szükség lenne körmönfont intézkedésekkel elütni jogától az illetőt és össze nem tartozó dolgokat össze kellene vonnL Méltóztassék azonban kapcsolatot létesiteni a munkanélküliséggel. Ez a kettő Összefügg és szociális kötelesség, hogy a járulék lerovásánál az a munkás, aki munka (nélkül van, aki tehát, épugy. mint a beteg, nem tud fizetni, valami könnyebbséget kapjon, hogy a munkanélküliségét valamiképen bele tudja illeszteni ebbe a biztosítási ágba anélkül, hogy a már előbb megszerzett jogait elvesztené. 4. ütése 1928 június 12-én, kedden. 401 Még néhány szót az állami hozzájárulás kérdéséről. Az állam 1933-tól kezdve évente négymillió pengőt adna, amely összeg évente 5%-kai emelkednék. Ez a hozzájárulás 1983-ban elérné a maximumot és ott fixiroztatnék. Ezt a rendszert nem méltóztatnak megtalálni egyetlen ország biztositási rendszerében sem. (Gál Jenő: Móka!) Először is az állami hozzájárulásnak többnek kell lennie, azután az állami hozzájárulásnak nem a járuléktartalékhoz, hanem a járadékhoz kell esnie ugy, amint más országokban van ennél a biztositásnál. Ezenkivül a hozzájárulásnak elasztikusnak kell lennie. A járadékokhoz való hozzájárulás egyben elasztikussá teszi a hozzájárulást, mert hiszen ahány járadékos van, — előre nem számitják ki, — annyi járadékrészt ad hozzá az állam. Itt azonban előre lefixirozza 1933-tól 1983-ig, a végén aztán ad bizonyos összeget, amelynél többet a törvény szerint nem adhat. Maga a biztosítás köre nem fix, nem merev, a hozzájárulás azonban merev. Most szó van itt 650.000 biztosítottról. Mi lesz egy nagy ipari fellendülés esetén, mi lesz akkor, ha nem is javitjuk meg a törvényt, ha nem is vonnunk be uj biztositási ágakat, de visszacsatolnak országrészszeket, vagy mondjuk, egy nagy ipari és kereskedelmi fellendülés ezt a 650.000-es számot felduzzasztja 1,200.000-re? Akkor az állami hozzájárulás automatikusan leesik felére, viszonylag fele annyi lesz. Ennek nincs értelme, mert ez kevésnek fog majd bizonyulni. Vagy mondjuk jön valami epidémia, valami szerencsétlenség, amikor rendkivül sok járadékos lesz, amikor felborul a matematikai alap, s akkor majd itt áll a törvény a maga tiltó rendelkezéseivel és az intézet nem tud többet adni, mert <a törvény igy rendelkezik. Nem lehet másképen elképzelni, mint ahogy mondottam; igy van a világ minden egyes törvényében és nem tud senki arra precedensét, hogy az állam a maga hozzájárulását olyan módon merevitette, fixirozta volna, mint ahogy ez a javaslat teszi. Méltóztassék elasztikussá tenni a hozzájárulást és nem fix összegben megállapítani, hanem a szükséglethez mérten, nagyobb mértékben, mint ahogy a javaslat rendeli, és ez a hozzájárulás ne 1934-ben kezdődjék, hanem mindjárt a törvény életbeléptekor. Ha a munkás tudja a maga garasait behurcolni a törvény életbelépte után azonnal, tudja az állam is a maga pengőit hozzáadni. Nem tudom, mirevaló ez a karencia-idő, az államnak erre a kiméleti időre igazán nincs szüksége. Ha a kiméleti időről beszélünk, sokkal jobban rászorulnak erre a biztosítottak: akkor tessék a kiméleti időt ezekre is kiterjeszteni. T. Képviselőház! A javaslat birálatát ezzel nagyjából be is fejeztem. Nem mondottam el mindent, amit el kellett volna mondanom. Ami még hiányzik, azt el fogom mondani a részleteknél. A magam részéről felhivtam a kormány figyelmét a javaslat alapvető hibáira és a magyar szociálpolitika hiányaira, kérvén, hogy azokat a kormány tegye megfontolás tárgyává, és a hiányzó részeket egészitse ki és hozza a /törvényhozás elé. Én nem a magam nen vében beszéltem. Meglehetősen jól ismerem az ország közállapotait és közhangulatát, ismerem a szociális viszonyokat és tudom, melyek azok a szociális igények, amelyekkel ezeket a viszonyokat a pattanástól, a helyzet felborulásától meg lehet óvni. A kormány az ország érdekében cselekszik és nem nekünk tesz szivességet, ha ezeket a nem tanácsokat, hanem észrevételeket figyelembe veszi és a maga részé-