Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-183
'Az országgyűlés képviselőházának 183. ülése 1928 június 9-én, szombaton. 383 lami nagy és lélekemelő benyomásokat tudtunk szerezni. Ez a professzor — akiről most már beszéljünk nyiltan — a zoológia tanára volna, aki mindent csinál, csak nem azt, ami a szakmájába tartozik, akiről csak azt tudjuk, hogy a fajbiológia nagyszerű elméletét fedezte fel Magyarország számára és mégis, nem tudom, micsoda érdeménél fogva, az Embertani Intézet igaagatói székébe került, akiről azonban tudom, hogy egyáltalán nem egyetemi végzettségű, hanem a kolozsvári egyetem tiszteletbeli doktorsága révén jutott egyetemi katedrához. Ez a tisztelt professzor uf harminc éves tudományos működést fejtett ki egy egészen utolsórendű állatnak, a vak-ráknak, a tudományosan ászka-ráknak nevezett állat tanulmányozásával, azt boncolgatta, rajzolgatta és kutatta tudományosan, i (Bleyer Jakab: Kétségtelen, hogy tudós ember! — Fábián Béla: Szemüveget csinál a vak-ráknak!) Az az óriási felfedezése, hogy a francia Jurában létező ászka-rák felfedezhető itt Magyarországon is, az abaligeti barlangban. Ez az a nagy tudományos eredmény, amelyet hosszú tanári működése alatt kifejtett, (Fábián Béla: Ezzel lehet megdönteni Trianont!) azonban amióta a zoológiát a budapesti egyetemen tanítja, ez a szó: »ornitológia«, el nem hagyta a száját soha, az emlősállatok nagy tudományos kérdését nem fejtegette, hanem megtörtént az a világszégyen, hogy amikor itt voltak a zoológiai kongreszszuson a nemzetközi tudomány kitűnőségei, akkor a budapesti egyetem zoológiai tanszéke nem volt képviselve ezen a kongresszuson, hanem vidéki egyetemről kellett egy professzor urat megkérni, hogy képviselje a zoológiát. Én tehát ezen a tipikus eseten keresztül igazolva látom az igen t. minister urnák súlyos megállapításait, teljesen honorálom is, teljesen szükségszerűnek és időszerűnek tartom, viszont azonban igen t. minister ur, méltóztassék megengedni azt, hogyha én az egyik részen teljesen igazat adok a minister urnák, ne tagadjam meg önmagamat a magam igazságos érzése szerint abban az irányban, hogy vájjon nem lett volna-e lehetséges, hogy a t. minister ur ezt a kérdést előbb intézte volna el, hogy így mondjam: camera caritatis intézte volna el, tehát házi ügyként, hogy ne kerüljön a nyilvánosság elé? (Fábián Béla: Nem paríroznak neki az egyetemi tanárok! — Gál Jenő: Forradalmárok!) Én az egyetemi tanároknak igen nagy részét igen nagy tudományos értéknek és tekintélynek ismerem s nem általánosítok, ahogy a t. minister ur is jónak látta megállapítani, hogy nem általánosít, azonban épen azért nekünk egyetemlegesen és szimbolikusan a magyar tudományosság tekintély védelme érdekében és a minister ur tekintélyének megóvása érdekében is óvakodnunk kell attól, hogy téves megítélésre találjon — mondjuk — a minister ur helyes akciója a külföld előtt, mert információm van arról, hogy igen kiváló külföldi tudós professzorok nagyon zokon vették a t. minister urnák azt a hangnemét, amellyel ebben a kérdésben megnyilatkozott. Én az egyetem autonómiáját respektálom addig a mértékig, amig a tudás autonómiáját jelenti. (Fábián Béla: De nemapofozásét!) Én nagyon respektálom addig, amig a tudós tud, amig a hallgató tanul és a professzor tanít. Eddig a mértékig respektálom. Nem respektálom azonban az autonómiának azt a fogalmát, amely a vizsgadíjak és a szigorlati díjak adminiszrációját jelenti, és nem respektálom az autonómiának azt a fogalmát, amely bizonyos politikai jellegű kérdéseknek az egyetemen vájó szabad tárgyalását mintegy salvus con ductus alá vonja. Mert nem erre való az egyetem. (Gál Jenő: Politikai magántudósok!) Viszont azonban hiába, épen annál az érzéknél fogva, amely mindnyájunkat elfog a kultúrpolitika nagy kérdései iránt, majdnem azt kell mondanom, hogy ez az az archimedesi pont, amelyből ki akarjuk mozdítani a szerencsétlen, Összetört magyar Glóbust a maga mozdulatlanságából, hogy újra szabad ós nagyszerű pályán haladhassunk. Tehát épen azért, mert a kultúra mindnyájunknak dédelgetett kincse és reménysége, azt hiszem, hogy a kultuszminister urnák nagyobb óvatossággal kellene e kérdésekhez hozzányúlnia, nehogy félremagyarázásokra vezethessen a külföldön. Nekem, igen t. minister ur, fel kell tennem a kérdést: mi történt volna akkor, ha erről az átkos ellenzéki oldalról mondotta el volna valaki azt a kritikát az egyetemi tanári karról, amelyet a minister ur elmondott? Meg vagyok győződve róla, hogy a minister ur abba a helyzetbe került volna, hogy velünk szemben megvédte volna a tanári tekintélyt, megvédte volna a tudós professzori testület tekintélyét, mint ahogy nem egyszer megvédte. Ha igy áll a kérdés, akkor valahogyan az a sejtelem ébred az emberben, hogy talán kell valami okának lenni, aminek tiszteletteljesen kérem a magyarázatát és kell, hogy valami alapja legyen annak, amit híresztelnek és mondanak, hogy a t. minister urnák e kérdés nagyobb és általánosabb jellegű vonatkozásán kivűl, — ami azt jelenti, hogy itt egy uj tanítási rendszer, egy szigorú, fegyelmezett, tudományos működési rendszer induljon,meg — vannak talán mellékszempontjai is. Én ezt hallom, ezt olvasom, mert hiszen a kezemben van egy újság, amelyben egészen furcsa pontozatok vannak, amelyek arról szólnak, hogy miután egy csomó kiváló professzort nyugdíjazni fognak, mert elérték, illetőleg túlhaladták azt a korhatárt, amelyen belül taníthatnak, a minister ur ezekre a katedrákra talán olyan tudományos egyéniségeket akar elhelyezni, akinek elhelyezése valószínűleg a professzor urak részéről nem fog osztatlan elismeréssel és helyesléssel találkozni. Olvasom többek között, hogy az egyetem jogtörténeti tanszékére egy fiatal pécsi, a filozófiai szakon működő tanárt, dr. Eckhardt Ferencet kívánja kinevezni a minister ur. (Egy hang balfelől: Jeles ember!) Elhiszem, hogy jeles ember, de valószinü, hogy épen a jogi fakultáson nem tudja azt a működést' kifejteni, mint amelyet a filozófiai fakultáson tud kifejteni. Azután hallottam egyéb ilyen dolgokat, amelyekkel igazán nem kívánom ... (Fábián Béla: Huszár Csaba lesz a kórboncnok. — Derültség a baloldalon.) Elnök: Fábián képviselő urat figyelmeztetem, hogy az állandó közbeszólásoktól tartózkodjék. Pakots József: ... a minister ur helyzetét még kényesebbé tenni. Állitom, hogy mi teljes egyhangúsággal ott állunk a minister ur mellett, amikor egy ilyen természetű szép és komoly akciót megindít, csak a metódus kérdésében van differencia köztünk. Roppant sajnálom mindazokat a jelenségeket, amelyek ezi alatt az idő alatt felmerültek, mert arról is vannak információim, hogy az egyetemen olyan elkeseredett a hangulat, hogy ott tüntetések vannak, egyes professzor urak előadásain tapsolnak a diákok az illető professzor ur erre vonatkozó kijelentésén, Ezek keserű
