Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-183

Az országgyűlés képviselőházának 183. ülése 1928 június 9-én, szombaton. 373 nem, mert világéletében sarkantyús csizmában járt és véletlenül sem volt szociáldemokrata. Tehát az első alapitó Színtér József, a másik Kölber Alajos kocsigyáros, ma is él még az öreg, igaz, megrokkant. Kocsigyáros, tehát már gazdasági elhelyezkedésénél fogva sem lehetett szociáldemokrata. A harmadik egy Katies nevű nyomdai üzemvezető, aki ugyancsak gazdasági helyzeténél fogva nem lehetett szociáldemokrata. Ezek alakították meg az egyesületet, az gyönyörűen fejlődött és azok a munkáltatók, akik támogatták annak idején a Munkások Betegsegélyző és Rokkantpénztárát, amely külön lett választva, később a kerületi pénztárba beolvadt, igyekeztek ide is beiratni munkásait. (Láng János: Ki a mostani elnök, képviselő ur?) Ezt igazán nem tudnám megmondani ebben a percben; azt hiszem, még mindig Kölber. Nem tudom megmondani, nem vagyok már ebben az egyesületben, mint annak szimpla tagja, nem működöm ott. Egyet azonban merek állítani. Kár volt Petrovácz t. képviselőtársamnak arra az egyesületre olyan módon acsarkodni, ahogyan azt tette. Mert ez az egyesület a legjobb hiszemben és a legbecsületesebben járt el, azt legjobban bizonyltja az, hogy a háború alatt volt ennek az egyesületnek a jubileuma, arra meghivták a szakszervezeteket, de meghivták a munkáltató szervezeteket is. (Láng János: Engem nem hivták meg.) Azt nagyon sajnálom, hogy nem hivták meg, bizonyára nem volt szakszervezeti vezető, hogy egyáltalában nem hivták meg. Én az voltam, és tag vagyok húsz esztendeje. Csodálattal láttuk ott azt, hogy nagyon ellentétes világnézetű urak és nagyon ellentétes nézetű gazdasági elhelyezkedésű urak unisono üdvözölték ezt az egyesületet jubileuma alkalmával. Ennek az egyesületnek tragédiája a háború, mint ahogy tragédiája a háború az egész magyar nemzetnek, amikor tőle teljesen távol álló idegen célokért kellett vért, pénzt és vagyont áldozni. Ez az egyesület is hadikölcsönbe fektette pénzét, és a legkevésbbó szép, hogy épen keresztény oldalról, a keresztény karitász hirdetői támadják ezt az egyesületet olyan modorban, mint milyen modorban azt Petrovácz t. képviselőtársam tette. Én tehát összefoglalva mondanivalómat, azt mondom, hogy a kormány hibás abban, hogy a sorrendet igy állapította meg gazdaságilag a munkásság érdekében, a társadalmi békesség érdekében is jobb lett volna, ha előbb hozta volna a kormány a munkanélküliség esetére való biztosításról szóló törvényt. Evvel a társadalmi békét is jobban szolgálta volna, a konszolidációt is előbbre vitte volna. Csak az az aggályom van, hogy ennek a törvénynek autonómiája is olyan lesz, mint a Munkásbiztositó autonómiája. Bicska penge nélkül, amelynek a nyele is hiányzik. Ennek is olyan lesz az autonómiája, de olyan lesz a munkások szeretete is eziránt. Vigasztalni az vigasztal, hogy bennünket, szociáldemokratákat agyonverni mégsem lehet, mert ha lehetne, a kurzus kilenc esztendő alatt megtette volna, de mert nem tudta megtenni, most próbálja kilenc esztendő küzködése után elővenni a bismarcki receptet is. Jobbkézben keményen tartja a korbácsot, gyülésbetiltást, zaklatásokat, kommunista gyanús egyének motozását, a balkézr ben pedig cukormorzsákat, hogy ime lásd proletár, nemcsak korbács suhog a hátadon, hanem a keresztény, nemzeti kormány rokkantsági, özvegységi és árvasági segélyt is ad neked, csak győzd fizetni. (Ugy van! TJgy van! a jobboldalon.) Elnök: Mielőtt a következő szónokot felhívnám, az utólag bekért gyorsirói jegyzetekből megállapítom, hogy Malasits Géza képviselő ur beszédében, igaz, hogy feltételes módon, de ismételten a kormány tevékenységét szociálpolitikai ' bankóhamisitásnak nevezte el. Ezért a kifejezésért őt utólag rendreutasitom. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Szilágyi Lajos! Elnök: Nincs jelen, töröltetik. Utána következik? Szabó Zoltán jegyző: S transz István! Elnök: Nincs itt, töröltetik. Következik? Szabó Zoltán jegyző: Rubinek István! Elnök: Nincs jelen, töröltetik. Következik? Szabó Zoltán jegyző: Vanczák János! Vanczák János: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem volt szándékomban felszólalni a vitában, mert hiszen nem nagyon szeretem a szószaporitást és pártom szónokai és a többi felszólaló képviselőtársaim is bőségesen elmondották itt ennek a javaslatnak hiányosságait, fogyatékosságait, voltak, akik elmondták ennek a javaslatnak előnyeit is, azonban a javaslattal kapcsolatban vannak olyan elmondanivalók, amelyekről itt említést tenni nemcsak érdemes, de szükséges is. Hiába mondjuk ugyanis, hogy az ilyen szociálpolitikai javaslatokba ne vigyünk bele politikát, hogy ezeknél a javaslatoknál egybe kell forrnia a Ház minden pártjának, minden oldalának, mégis ugy vagyunk vele, hogy nem mondom, hogy csak ez a kormányzati rendszer, de minden kormányzati rendszer beleviszi a maga politikáját minden törvényalkotásába és pedig beleviszi olyan értelemben, ahogy azt ezidőszerint nálunk, a mi további életünk és az ország továbbfejlődése szempontjából károsnak és veszedelmesnek tartom. Hiszen el kell jönnie egyszer annak az időnek, hogy mi újra bekapcsolódhassunk Európa nagy^ népeinek egyetemébe, de ha ezt el akarjuk érni, akkor tényleg arra kellene törekednünk, hogy különösen azokba a törvényalkotásainkba, amelyek a nép szociális ügyeivel vannak kapcsolatban, ne vigyen bele a kormányzat politikai tendenciákat. Hallottuk itt Ernszt Sándor képviselőtársunk részéről azt a bölcs megállapítást, hogy az államnak magának a szociális állam felé kell törekednie. Kétségtelen, hogy ez az irányzat mutatkozik minden állam fejlődésében, mert fontos és szükséges^ az, hogy az állani minden polgára érezze és tudja azt, hogy a kormányzat gondoskodik minden .polgárának legaláb a boldogulásáról és viszonylagos jólétének biztositásáról. Ugyanez a szellem lengte át Meskó Zoltán képviselőtársunk beszédét, amelyben főleg a földmivelő lakosság vagyontalan rétegének biztosítását sürgette és látta szükségesnek különös tekintettel arra, hogy különben a kormány belehajszolja őket a szociáldemokrácia karjaiba. Az iránt sines kétségem, hogy a népjóléti minister urat az a karitativ szellem vezérli, amely az egyházi köröket elejétől fogva irányítja világi tevékenységükben, de tudnunk kell, hogy a kapitalizmus korszakában és a kapitalizmus által teremtett osztályuralom által jellemzett uj államrendekben elvesztette minden hitelét a »karitász« gondolata. Elvesztette talaját a régi idők patriotizmusa, elvesztette talaját az az elgondolás is, amely szerint az úgynevezett történelmi osztályok a vagyon és 56*