Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-182
Az országgyűlés képviselöházánáJc 182. ülése 1928 június 8-án, pénteken. Én igyekezem a legobjektivebben tárgyalni ezt a kérdést, mert akármilyen cinozurát veszek, ha vizsgálom, hogy milyen társadalmi rétegeket akarok egy kalap alá vonni és megállapítom azt, hogy mindenkit, aki munkabérért munkát vállal: akkor ebből nem lehet kihagyni egy osztályt sem, nem lehet tehát kihagyni a mezőgazdasági munkásokat sem, (Meskó Zoltán: Helyes logika!) mert akkor az egész elven, az egész elméleten rés támadna, hiszen a mezőgazdasági munkásság épen ugy vállal munkát munkabérért, mint az ipari munkásság. (Meskó Zoltán: Teljesen igaza van, örülök, hogy igy beszél!) Én tehát azt mondom, hogyha ezt a cinozurát állítom fel, ha az az elv, hogy: munkabérért munka, akkor nem értem, miért maradnak ki a mezőgazdasági munkások? (Krúdy Ferenc: Azokra is jön!) Erre a »jövő«-re is megadom a választ. (Meskó Zoltán: Már régen itt kellene neki lenni.) Én régibb tagja vagyok a Képviselőháznak, mint mélyen t. képviselőtársam, mert én jelen voltam 1907-ben, amikor is február 16-án az ipari munkások baleset- és betegségelleni biztosításánál beterjesztették a következő határozati javaslatot (olvassa): »A Képviselőház felhívja a ín. kir. földmivelésügyi kormányt, hogy a mezőgazdasági munkásoknak és cselédeknek betegség és baleset esetére való kötelező biztosítása iránt törvényjavaslatot készitsen és azt lehetőleg a közeljövőben terjessze a Képviselőház elé«. Ezt 21 évvel ezelőtt, 1907 február 16-án terjesztették elő. (Urbanics Kálmán: Ezen okulva, egyévi határidőt adunk!) Ez volt 1907-ben. 1912-ben reformálták a gazdasági munkás és cseléd segélypénztárt, amely 1900-as alkotás. Huszár Károly, aki jelenleg a Munkásbiztositó Hivatal elnöke és kétségtelenül szakember ebben a kérdésben, a Képviselőház 1912 január 18-iki ülésén, amikor a gazdasági munkás és cseléd segélypénztárról szóló törvényjavaslatot, illetőleg az 1900-as törvény reformját tárgyalták, a következőket mondotta: »Minden államban a munkásosztálynak teljesen jogos és indokolt követelése, hogy a biztosítás szempontjából ne disztingváljanak ipari és gazdasági munkás közlött. (Ugy van! Ugy van!) Azt hiszi, hogy semmiféle jogos és belátható indok nincs arra nézve, hogy az állam az ő termelőmunkájában résztvevő munkásrétegeket osztályozza. (Ugy van! Ugy van!) Az ipari munkást olyannak tekintse, akire nézve kötelező biztosítást hoz be és ehhez nagy szubvencióval járul hozzá, a mezőgazdasági munkásokra nézve pedig egy minimumot ad, sokkal kevesebbet, mint amennyit az ipari munkásoknak nyújt«. — Ezt mondotta Huszár Károly. (Urbanics Kálmán: Igaza is volt!) Gróf Apponyi Albert pedig kijelentette, hogy teljesen azon az állásponton áll. amelyet a Képviselőház 1907-ben abban a határozati javaslatban elfoglalt, mely szerint mezőgazdasági munkásokra betegség és baleset tekintetében a kötelező biztosítás kimondandó és törvényesen szervezendő. A Képviselőház tehát még a Iháboru előtt ezen az állásponton állott, de a mezőgazdasági munkásokra vonatkozó íj avaslat még ma sincs itt. Nekem tehát ezek a határozati javaslatok nem mondanak és nem jelentenek semmit, mert én átéltem azóta 21 évet, amikor az erre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása alkalmával ez a határozati javaslat előterjesztetett. Nem látom be az okát, hogy miért nem vonatkozik ez a javaslat a mezőgazdasági munkásokra is? Mi ennek a magya mi ennek az oka, mi ennek a kerék • kötője? Vagy ha van, illetőleg volt magyarázata, oka és kerékkötője, akkor ez a jövőben nem fog fennálltam? Ez nagyon fontos és nagyon komoly kérdés. A jogegyenlőség szempotjából, a közteherviselés elve szempontjából a legégetőbb és a legfontosabb kérdés a mezőgazdasági munkásoknak a biztosításba való bevonása. De nemcsak a jogegyenlőség és a közteherviselés szempontjából fontos ez, hanem közegészségügyi szempontból is, hiszen 20 év alatt nagyot haladt a világ a közegészségügy szempontjából. (Meskó Zoltán: Azért még ma is pusztul a magyar!) Ez a javaslat, nagyon helyesen, egy egészen (külön fejezetben foglalkozik az egészségvédő és gyógyító eljárások alkalmazásával, hogy a rokkantságot profilaktiikusan, preventive megelőzze. De engedelmet kéreík, ez csak a városi lakosságra vonatkozik, (Meskó Zoltán: Az Alföldön milliószámra pusztul a magyar!) # a profilaxis és a prevenció megáll a főváiros határánál. Én, mint fővárosi képviselő mondom, a falun élő testvéreim azok, akik rászorulnák a kultúrára és egészségre. (Meskó Zoltán: Helyes!) Én .követelem részükre nem politikai, hanem emberi szempontból, (Helyeslés a .jobb- és a baloldalon.) a felismert elvek szempontjából. Hiszen valamennyien az életben élő emberek vagyunk. Ha egy nagy orvosi műtétet látok, ha eigy nagy orvosi bravúrt hoznak tudomásomra, mindig az jár az eszemben: mi történik, ha szegény emberrel esik meg a szerencsétlenség, mi történik, ha falun esik meg a szerencsétlenség, ahol nem tudnak gyorsan segíteni? (Igaz! Ugy van!) Ennek a javaslatnak igen dicséretes része az^ amely az egészségvédelemmel foglalkozva, azt mondja, hogy e javaslat folytán a bölcsőtől a sírig el fogják kisérni a rokkantság megelőzése végett a biztositottakat, hogy a modern egészségügy minden technikájával az iparforgalmi munkások részére szanatóriumokat, házi ellátást, üdülőtelepeket, erdei iskolákat fognak felállítani. Hát kérdem, ez mind megálljon a város határánál? A falu mindebből ne kapjon semmitf Hiszen a falun a betegségek ép ugy el vannak terjedve, falun a tüdővész, a többi népbetegségek, az alkoholizmus sújtó hatásai ép olyan elevenen élnek, mint a városban és a falusi nép tudatlan, azt tehát tanítani és nevelni kell, annak ilyen egészségvédő intézkedés csa,k előnyére lehet, erkölcsileg, szellemieg, technikailag, fizikailag, miért zárjuk el tehát ez elől? Maga a javaslat ebben a kitűnő indokolásaiban azt mondja (olvassa): »Az intézet ügyvitele körélben fogja elrendelni, hogy a betegségi biztosítás orvosi szolgálatát ellátó oirvosok a beteglátogatások és betegellenőrzések során ne csak a gyógyítást igénylő betegségnek jelenségeire^hanem a biztosított és családtagjainak általános egészségi viszonyaira is tekintettel Legyenek és ha vizsgálódásuk sojráai valamely népbetegség ismertetőjegyeit *állapátnak meg, erről az intézet főorvos-igazgatótiának jelentést tegyenek. Az utóbbi nssért szükséges, hogy a 'biztosított népességnek gümőkórban, nemibajban vagy idült alkoholizmusban szenvedő tagjairól és azok hozzátartozóiról állandó nyilvántartást lehessen vezetni, ami a népbetegségek elleni küzdelem rendszeres folytathatásának előfeltétele.« Elmond itt egy esetet az egészségvédő szolgálattal kapcsolatosan, amely Olaszországban történt, ahol gyógyszerrel is ellátják a betegeket a nagyobb baj leküzdése végett. Elmondja ez az indokolás, hogv Olaszországban, 1900-ban, tizenötezer ember halt meg malária következte-