Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-181

Àz országgyűlés képviselőházának 1< és azzal a helyes magatartással viseltessék az ország dolgozó népével szemben, amelyet a nép joggal megkívánhat. Méltóztatnak emlékezni, hogy az elmúlt hetekben szóvá tettem egy fehérmegyei esetet. (Malasits Géza: Ki ott a főispán? Azt kell fülön kapni!) Elmondottam, hogy Fehér-megye Pátka nagyközségében mit csinált a csendőrség néhány tagja egy szerencsétlen, 60 esztendős, magával tehetetlen öreg emberrel. (Zaj.) Azóta már elmúlt két hét s én ugy érzem, hogy ha ez nem felelt volna meg a valóságnak mint ahogy a mélyen t. belügyminister ur kétségbevonta adataim helyességét — a mai napon a belügy mi a ister ur eljött volna és ezt az alkalmat használta volna fel az én akkori és jelenlegi állításaim gyengítésére. Miután azonban a belügyminister ur valószínűleg meg van győződve arról, hogy az utolsó betűig igaz és fedi a valóságot mindaz, amit elmondottam, és mindaz, amit az elmúlt héten Farkas István t. képviselőtársain is egy ehhez hasonló esetekről elmondott (Felkiáltások jobbfelőt : Nem egészen biztos!), azért nem tisztelte meg a Házat jelenlétével a mélyen t. belügyminister ur. (Felkiáltások a középen : Nem egészen így van !) Az előadás tehát folytatólagos. Azok az urak ugyanis, illetőleg a közigazgatási hatóságnak azok a személyei (Malasits Géza : A főispán!), akik ellen az elmúlt hetekben felszólaltam, valószinüleg megrökönyödtek: nini, most nyilván baj lesz, mert most nagyon felmérgesi tették a szocialisták a belügyminister urat. A belügyminister ur valószinüleg majd egy nagyot fog rajtunk ütni. Mit kell tehát csinálni ilyen esetben? Hamar alibit kell keresni, hamar meg kell keresni az okozat okát, úgy, hogy azután emelt fővel állhassunk jelentéseinkkel a belügyminister ur elé és ne gáncsot, ne megrovást, ne enyhe büntetést, de dicséretet válthassunk ki a belügyminister úrból. Mi történt tehát közvetlenül az általam előadott interpelláció után ? Ezek a csendőrök kisütötték azt, hogy a leghelyesebb védekezés a felsőbbség előtt az lesz, ha vádat emelnek, hogy Fejér megyében szörnyű nagy bolsevista mozgalom van, Csonka-Magyarországot Pátka és Zámoly község felől fenyegetik a vörös bolsevisták, tehát rajta, gyerünk és mutassuk meg kifelé is, hogy egy nagyszabású bolsevista terjeszkedés leleplezésének vagyunk hősei, akik jutalmat érdemelnek és nem belügyministeri megrovást. Alkalmat is csináltak erre. Amikor elvégezték az ő csendőri érzékükkel és tapintatukkal egy pátkai hatvan esztendős ember meg veretesét, akkor átmentek Zámoly községbe. Ott is volt egy öregember. (Usetty Béla : Több is van!) Van, ebben megegyezünk. Zámoly községben is kikerestek maguknak szintén egy idős embert, akinek egy beteg leánya van. Ez a szerencsétlen gyermek hosszú hetek óta sínylődik súlyos betegségben, vergődik és az ágyat sem tudja elhagyni hosszú hetek óta. Ez^ az apa, aki féltékenyen őrzi gyermekének egészségét, amikor a csendőr, az államhatalom, az állami erő tekintélye megjelent Zámoly községben, megijedt, megrettent. Bácskai Ferenc földmunkásról van szó, aki a csendőröknek azt" mondotta: Ugyan, uraim, mit véthettem én ? Nem bántok én senkit, nem loptam, nem csaltam, nem hamisítottam, semmi olyat nem követtem el, amivel^ a magyar büntetőtörvénykönyvvel összeütközésbe kerülhettem volna! Kérdezte tehát a csendőröket: miért jöttek? A csendőrök az ő megszokott csendőri durva hangjukkal azt mondották az öregnek: Ne sokat kérdezzen, majd mindjárt meglátja. Erre a két hivatalos közeg, a két csendőr házkutatásba kezdett, elkezdett kutatni annak a pici kis nádfedeles háznak a szobájában, összeturt, összehányt mindent. (Malasits Géza: KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII, f

. ülése 1928 június 6-án, szerdán. 329 Vizsgálóbírói végzés nem kell?) Találtak tényleg két darab gyanús könyvet, amelyekről az első pillanatban megállapították, hogy veszélyeztetik az állam rendjét és az állam békéjét és ez a két könyv az állami rend fel forgatására kitűnően alkalmas. A hatósági tekintély megőrzésével zsebrevágták ezt a két könyvet és tovább keresgéltek, de nem találtak semmi mást. Végre eszébe jutott az egyiknek: Halt, ez az öreg magyar nem fog a mi eszünkön túljárni, van itt egy ágy is, amelyben szalmazsák is van, valószínű tehát, hogy meg fogjuk találni azt a szalmazsákban, amit keresünk, a belügy ministeri elismerést. Azt a szerencsétlen beteg gyermeket, azt a fiatal vézna magyar emberpalántát azután durván kiparancsolták az ágyból, s a szerencsétlen, lázas állapotban levő és a betegségtől remegő testű gyermek hiába sirt, hiába könyörgött, és az apja is hiába könyörgött a csendőröknek, hogy uraim, ne bántsák a gyermeket, hiszen belepusztulhat, feküdni kell neki, nem tud járni, súlyos beteg, — a csendőrök szivét nem hatotta meg ez a kérés, könyörgés. Kiparancsolták az ágyból a gyermeket, kirántották a szalmazsákot, szészórták a szobában annak tartalmát, az elnyűtt öreg szalmát, kutattak, kerestek, hol is találhatnak valamit, amibe aztán belekapaszkodhatnak/iUsetty Béla ^szalmaszálba is bele szoktak kapaszkodni!) Szomorú ez, t. Képviselőház, hogy amikor zúg a hivatalos nirharsona, hogy védeni a magyarságot, védeni a magyar gyermeket, az emberpalántát, s amikor itt a kultuszminister ur kulturfölényről beszél és a gyermeket joggal és helyesen isteníti és imádtatja, mint a jövő Magyarország védőit, akkor mi itt nevetünk és tréfálkozunk egy brutális, durvalelkü csendőr eljárásán. Nem nevetni, hanem szégyelnivaló ez. Önök minden igazságot és minden szentet képesek ledorongolni, (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) csakhogy meggyengítsék az ezekről a padokról jövő szép és nemes intenciót, ez azonban nem hoz bennünket zavarba, mert ismerjük a képviselő urakat. (Felkiáltások a középen : Mi is Önöket !) Amikor azután a csendőrök nem találtak semmit és amikor az anya is sirva könyörgött, hogy urak, ne bántsák a gyermeket, mert belepusztul, akkor itt ebben a teremben és ezekről a padokról el nem mondható szavakkal illették azt a szerencsétlen anyák akinek anyai szive remegett gyermeke életéért. És amikor a csendőr urak mindent összedobáltak, amikor mindent feldúltak, amikor a gyermeket kiráncigálták az ágyból, akkor azután elmentek, mint akik dolgukat jól végezték. Mi volt a cél? Igazolni az elmúlt pátkai esetet, és jelentés ment valószinüleg a belügyminister úrhoz, hogy Fejér megyében szörnyű bolsevista összeesküvést lepleztek le és akadályoztak meg. Én tehát ez alkalommal csak fel akarom hivni a képviselőház és a kormány figyelmét erre az esetre, mint tanulságra, hogy ebben az országban 1928-ban miként születnek meg a bolsevista összeesküvésről szóló regék, és hogyan viselkednek a csendőrség egyes tagjai, amikor a belügyminister ur humanizmusról beszél és amikor tisztességes magatartásról és kezelésről beszél a közigazgatási hatóságokat illetőleg. Elnök : Kérem a képviselő urat méltóztassék beszédét befejezni. Esztergályos János : Ezt azzal a szándékkal és célzattal mondottam el, — ismétlem: nem szívesen — hogy végre a belügyminister ur elérkezettnek lássa az időt arra, hogy a közigazgatási hatóságok, ugy a csendőrség, mint a rendőrség között végre rendet teremtsen és megvalósuljon ott is az a szellem, éljen az a szellem, 50