Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-181

Az orezággyüles képviselőházának 181. ülése W2Ö június 6-án, szerdán. 323 az ő emelkedésének első állomása lesz, mert különben elvész, széthull. Az iparosságnak meg kell adni ezt az alkotmányos szervezetet, mint ahogyan más osztályoknak — az orvosoknak, ügyvédeknek, gyáriparosoknak, kereskedőknek — megvan a maguk érdekképviselete, tehát a magyar iparosságnak is meg kell adni, hogy tudja magát védelmezni a ma fennálló óriási versenyben, óriási küzdelemben. Ezzel kapcsolatosan egy nagy kérelmet terjesztek a minister ur elé és pedig azt, hogy azokból a pengőkből, amelyek éveken keresztül összegyűlnek hatalmas tartalékok formájában, amikor bizonyos összegeket vissza vezet a minister ur — nagyon helyesen — a gazdasági életbe különböző formákban, akkor legyen gondja arra — és ezt a magyar iparosság nevében is kérem, hogy ebből a magyar iparosság ki ne maradjon akár a szervezettség hiánya, akár egyéb ok miatt. Miért maradt ki eddig is a hitelből a magyar iparosság? Azért, mert váltóit nem forgathatja sehol sem. A magyar kisiparosság itt áll, mint hatalmas termelő tényező, hiszen az ipari termelés 4%-át a magyar kisipar adja. Amig a kisipar 250.000 munkást alkalmaz, addig a gyáripar csak 220.000 munkást foglalkoztat, tehát a magyar kisipar több embernek ad kenyeret, mint a gyáripar. Ha nézem a hitelkérdést, azt látom, ott is alulmarad; olcsó hitelt a kisiparosság csak annyit kap, hogy fejenként 16 pengő jut belőle. Ha nézem a munkások számához viszonyitva, hogy mit kap a gyáripar, azt látom, hogy 650 pengő jut fejenként, s olcsóbb kamatú hitelhez jut a gyáripar, amely kevesebb munkást és tanoncot alkalmaz. A gyáripar tehát 650 pengőt kap fejenként hitelképen a munkások számához viszonyitva, a magyar kézművesiparosság pedig ugyanakkor 16 pengőt kap, pedig nála több munkás van alkalmazva. Ki akarom nyilatkoztatni, hogy én nem irigylem ezt a gyáripartól, mert szükség van a gyáriparra, ezt alimentálni kell, hiszen kifelé az országnak export szempontjából és egyéb tekintetekből szüksége van az erős gyáriparra. Az utóbbi időben gyönyörűen fejlődött a gyáripar, de ne tegyünk különbséget itt az ipar és ipar között. Megérdemli a támogatást és nem négymillió pengővel, hanem sokkal többel kell a magyar iparosság hóna alá nyúlni. Ha nem tudták a hitelforrásokból megoldani a kérdést, azt kérem a mélyen t. népjóléti minister úrtól, hogy abból az összegből, amelyet összegyűjtenek a munkásoktól és munkaadóktól, juttasson a tartalékok elhelyezése formájában hosszúlejáratú kölcsönt a magyar kézműves iparosságnak. Ezzel szemben azt szokták mondani, hogy a magyar iparosság hitelbiztositékában van a hiba és azért nem lehet megcsinálni. Tagadom ezt a tételt, mert egyszerűen nem igaz. A magyar kézműiparosságnak a legutolsó esztendőben a hitelbiztosítás terén teljesen sikerüli eliminálni a veszélyeket. Külföldön, ElzászLotharingiában a német kisiparosok bankja ugy oldotta meg a kérdést, hogy a hitelbiztosítással sikerült megolíalmazni az állam pénzét az elveszéstől. Hadik János gróf, aki ma az löksz, élén áll, egyik jelentésében fényesen kimutatja, hogy abból a négymillió pengőből, amelyet a magyar kisiparosság számára kapott, csupán 297 pengő veszett el egy-két iparosnál. Ez a 297 pengő négymillió pengőből olyan csekélység, hogyha figyeljük, hogy a nagy állami pénzekből egyes részvénytá gok vagy tönkrement nagyvállalkozások formájában mennyi veszett el, ugy ez össze sem hasonlítható a magyar iparosság hitelképességével. A hitelbiztonság teljesen biztositható a kisipar hitelbiztosításával. Azt kiérem a népjóléti minister úrtól, aki közel áll hozzánk, akinek közel áll a szive az iparosság lelkéhez, hogy ezt a gondolatot valósitsa meg azokból a tőkékből, amelyek rendelkezésére fognak állani. A második kérdés, amelyet én ezzel a kérdéssel kapcsolatban akarok exponálni, az iparosstatisztika [kérdése. A ijavaslat indokolása azt mondja, hogy különösen az a baj, hogy nincs iparosstatisztika. Kérdem a minister úrtól, hogyha ebben az országban mindenféle statisztikai felvételre volt pénz, akkor az iparosság ne legyen az, amelynek kívánságait azért nem lehet megvalósítani mert nincs a statisztikai felvételre pénz. Legyünk igazságosak. A szociális biztosításhoz az állam évenként hozzájárul 2,200.000 pengővel; nem az iparosság pénzéhez, nem az iparosság szociális biztosításához járul hozzá, hanem hozzájárul alkalmazottainak szociális biztosításához. Ebben a javaslatban az állam 50 év alatt 200 millióval fog hozzájárulni s ez nagyon szép, nagyon helyei dolog, bár lehetne még tovább vinni, de amikor a munkásoknak és az alkalmazottaknak az állam ennyit ad, ne legyen az az akadálya, hogy nincs meg az a pár millió pengő a statisztikai felvételre. (Vass József népjóléti é,s munkaügyi minister: Nem is kell annyi, és nem is az hiányzik; az idő hiányzik!) Kérem a minister urat, hogy hajtassa végre a statisztikai felvételt, különösen a foglalkozás és munka nélkül való magánalkalmazottak felhasználásával, akik óriási tömegben vannak az országban, hiszen majdnem tízezer ilyen szellemi szükségmunkára alkalmas ember van munka nélkül. Azt gondolom, hogy künn a vidéken és Pesten ezeknek az embereknek munkát lehetne adni máról holnapra, ha az a meglevő statisztikai szervezet nem hordképes, mert hiszen tény, hogy azzal mindent egyszerre meg nem lehet oldani. Ezeket a kérdéseket tartottam szükségesnek, a minister ur figyelmébe ajánlani és azt kérem a népjóléti minister úrtól, hogy a magánalkalmazottak kérelmét és az iparosság kívánságait, ha mód van rá és különösebb akadályokba nem ütközik, valósitsa is meg. Ez a javaslat, amely előttünk fekszik, Köz ép-Európában olyan hírnévnek örvend, amelynél szebbet és jobbat kívánni is alig lehet. Amikor erről a javaslatról olvasom a külföldi lapok, véleményét, kezdve a Kölnische Volkszeitungtól, végig a többi külföldi lapon, láthatjuk, hogy mind gyönyörűen^ nyilatkoznak erről a javaslatról, amelyekről évek óta terjesztették rossz és névtelen kezek, hogy az antidemokratiikius. (Malasits Géza: Talán nem az? — Petrovácz Gyula: Ez a javaslat az ellenkezőt bizonyitja! — Ugy van a baloldalon. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezzel a mai javaslattal fényesen bizonyitja a népjóléti minister ur, hogy mindez rágalom volt, amit éveken keresztül hirdettek erről az országról. Bebizonyította sokszor, hogy a szociális haladás homlokterében állunk ezzel a gondolattal és a legszebben mutatja ennek igazságált, hogy nemcsak mi, kormányt támogatók állunk a ministerünk mellett, akire büszkék is vagyunk, mert pártunk ministere, hanem a javaslatát a szociáldemokraták is elfogadják. (Mozgás a séélsőbaloldalon.) Ez mutatja, hogy nem antidemokratikus gondolat nyilvánul meg benne, hanem a szociális gondolat halad előre ezzel