Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-179
284 Az országgyűlés képviselőházának : hang a szélsőbaloldalon: ő is kapott!) Természetesen a csendőrök azonnal kizavarták és megfenyegették. (Rassay Károly: Kormányzósértésért feljelentették!) »A »kihallgatás« után következett ifj. Kerti Bálintnak a kihallgatása. Öt is ugyanúgy, mint Korsós Bálintot súlyosan bántalmazták, ütötték-verték, pofozták és kényszeríteni akarták, hogy vallja be, hogy a levelet ők irták. Ez a kinzás este 8 órától 11 óráig tartott. (Rőtben stein Mór: Csekélység!) Közben ifj. Kerti Bálintot kiküldték, Korsóst pedig újból verni kezdték mire a hangos sírástól Kerti megijedt és elszaladt, nehogy őt is újból megverjék«. A csendőrségen azt mondották az egyik ütött-vert embernek, gondolkodjék, álljon féllábra, tegye homlokára a kezét. így gondolkodtatták _és hátul természetesen megrúgták. Azt mondja tovább a jegyzőkönyv (olvassa): »Ma reggel azután együtt feljöttek Pestre, hazamenni alig mernek, mert félnek, hogy már a vasútállomáson a csendőrök várják őket. Egyébként ifj. Kerti Bálintnak anyagi kára is van a dologból, mert mint tejkezelő, dolgának elmulasztása miatt 400 liter teje megsavanyodott, amit most neki kell a tej tulajdonosainak megfizetni, minthogy idejében nem tudta leszállítani. Azonkívül a pofozástól majdnem az összes fogai meglazultak. Az udvaron a verés ideje alatt kinn tartózkodtak Luka István, Erdős János és Babricsek községi rendŐrök, akik a verés zaját kint is hallották.« (Jánossy Gábor: Micsoda jegyzőkönyv ez? A hatóság előtt vették fel? — Rassay Károly: A hatóság előtt csak a pofonokat adták! — Egy hang a jobboldalon: Szakszervezetek adták ki! — Jánossy Gábor: Tárgyilagosan meg kell vizsgálni! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezt akarjuk!) Tárgyilagosan meg akarjuk vizsgálni, hogy ebből a jegyzőkönyvből . . . (Simon András: Nem tartozik ide! — Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Baracs Marcell: Nem idle tartozik? A szabadság megsértése idetartozik! A maga koponyájában nincs érzék!) Elnök: Baracs képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Bródy Ernő: Minden ázsiai dolog idetartozik!) Bródy Ernő képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Bródy Ernő: Ázsia! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Bródy Ernő képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni! (Rothenstein Mór: Nem lehet csendben lenni ilyesmi miatt! — Simon András: Legközelebb az ügyvédi perköltséget is idehozzák!) Simon András képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Azért lehet ilyesmit csinálni ebben az országban!) Kabók képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Bródy Ernő: A nyilt szavazásról is beszélhet! Feljelentés a sóhivatalhoz!) Farkas István: Csak röviden azt mondom, hogy itt a tényállás a következő. (Rassay Károly: Angliában nem mondanak ilyet a parlamentben!) Megfenyegették — tessék elolvasni a jegyzőkönyvet — Korsós Józsefet és dr. Bajusz Gábor ügyvédet. Ezek gyanakodtak. Az egyik az unokaöcesére, a másik a vele szemben álló félre. Felhivták ezekre a csendőrség figyelmét és a csendőrség ugy nyomozott, amint ebben a jegyzőkönyvben le van festve. (Scitovszky Béla belügyminister: Ez a kérdés! — Zaj a szélsőbadoldalon) Bocsánatot kérek, t. belügyminister ur, ön még egyetlenegy dolgot sem torolt meg. Az ön ministersége és Sztranyavszky 9. ülése 1928 június 2-án, szombaton. államtitkársága alatt a csendőri eljárás elvadult, a csendőrség rosszabb lett, brutálisabb lett. Azelőtt nem volt ilyen brutális a magyar csendőrség, mint amióta ön ül a belügyministeri székben. (Rassay Károly: Mert a választás alatt becstelen törvénytelenségekre használták fel! — Simon András: Azélőtt is ezt mondták! —Zaj.) Ha valakit szocialistának néznek és rámondják, hogy szocialista ... (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakkal szemben a házszabályok értelmében eljárni. (Jánossy Gábor: A esendőrségről általában nem lehet ezt mondani !— Rassay Károly közbeszól. — Zaj.) Rassay és Jánossy képviselő urakat rendreutasitom. Méltóztassanak már csendben maradni! Farkas István: T. Képviselőház! Én szóvátettem itt a gyöngyösapáti esetet, a pátkai esetet, a csongrádi esetet, a solti esetet, szóvátettem azt, hogy a Szegeden ez év februárjában tartott földmunkáskongresszusról hazamenő embereket mint üldözték. A belügyminister ur akkor is azzal válaszolt, hogy vásár volt. (Zaj.) Megállapítottam, hogy senkit nem nyomoztak ki, senkit nem igazoltattak le, csak azokat, akikre a rendőrség már előre felhívta az ottani hatóság figyelmét. Bocsánatot kérek, ha a központból olyan irányítás van. hogy mindenkit üldözzenek, akiről felteszik, hogy szocialista, aki jajgatni mer, kérni mer, követelni mer, ha ez az utasítása a rendőri hatóságoknak, akkor itt el kell vadulni az állapotoknak. (Rassay Károly: Meg is történik!) Hiszen ilyen eset sok fordült elő; most csak azokról beszélek, amelyeket én tettem szóvá és amelyekről a belügyminister ur is tud. (Zaj.) Tettünk is feljelentést, de nincs orvoslás, nem történik semmi intézkedés (Scitovszky Béla belügyminister: Dehogy nem!) és nem történik leintés abban az irányban, hogyha bűnös is valaki, akkor sem szabad igy nyomozni, akkor sem szabad igy pofozni, mert ezt a perrendtartás tiltja. (Bródy Ernő: A perrendtartás nem ismeri a pofont! — Ugy van! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, kapok-e választ interpellációimra? (Scitovszky Béla belügyminister: Nem! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ugy látszik, a belügyminister ur annyira tudja és ismeri a dolgokat, hogy nem^ is akar a kérdésekre válaszolni, annál kevésbbé intézkedést tenni. Hát én figyelmeztetem a belügyminister urat, hogy ön vaditja el az állapotokat, ön teszi bolsevistává a mezőgazdasági népességet, ön üzi, hajtja őket bele a közigazgatásával, a csendőrségével a szélsőségbe, (Scitovszky Béla belügyminister: A képviselő úrral nem kelek versenyre ebben!) ön idegeníti el és veri el őket a magyar államtól, a társadalomtól, mert oly brutálisan bánik el velük, hogy azok csak idegenek lehetnek, nem bizhatnak itt semmiben, mert a velük szemben elkövetett igazságtalanságokra orvoslást nem kapnak. (Zaj.) Hát én azt mondom, amit Gorkij Maxim állapított meg az orosz állapotokról, amikor azt mondta: Amidőn a bot és szabadság harcában a szabadság azt mondta a botnak: én több vagyok, mert okosabb vagyok. — a bot erre azt feleltetnem, én vagyok több, mert hiszen én erősebb vagyok; birokra kelt a szabadság és a bot, a bot leverte a szabadságot, és — amint tovább mondja Gorkij — a szabadság belehalt sebeibe. Jött a kancsuka, jött az üldözés, jött Szibéria. De a botnak két vége van. Ha mások kezébe került is a bot, még sincs szabadság. Az ön rendszere is kiirtja a szabadságot. (Scitovszky Béla belügyminister: A kommunizmus jött