Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-172
22 Az országgyűlés képviselőházának a kormánynak rá kell térnie arra, amit ismét Marsehall t. képviselőtársam mondott valahol; azt mondta, hogy ha a nagyipart támogatjuk, ez az ország érdekében van, de ez ne történjék a mezőgazdasági érdekek rovására. Én ebben a mezőgazdasággal egyetértek; tudom, hogy az országnak bizonyos áldozatokat kell hoznia azért, hogy nagyipart teremtsen, én is annak vagyok a szószólója, hogy teremtsünk, de elsősorban a mezőgazdaságot nézem, mert a mezőgazdaság nélkül a mi nagyiparunk sem boldogul. Figyelmezetetem a t. ministerelnök urat, hogy a mi nagyiparunk túlságosan van dimenzionálva, hogy mi képtelenek leszünk nagyiparunknak azokat az export-piacokat megtalálni, amelyeket pedig meg kellene találnunk. Mindinkább szorosabb és szorosabb lesz a gyürü körülöttünk és mindinkább lehetetlen lesz a helyzete a nagyiparnak, amely a mostani kereskedelmi válságot is megsínylette, de azért még mindig életképes és meg vagyok róla győződve, hogy életképes is fog maradni bizonyos értelemben. Lehetetlenség azonban az, amit megtettünk, hogy hat évvel ezelőtt a mezőgazdasági spiritusz-gyárosoktól ingyen elvettünk kontingenseket és odaadtuk a nagy spiritusz-gyáraknak, mégpedig ingyen. Ez a mezőgazdaság istápol ása? Ha a ministerelnök ur azt mondja, hogy kiméletlenül beszélek, lehet, hogy kiméletlen ez a beszéd, — pedig türtőztetnem kell magam, a véremet, hogy erősebben ne beszéljek. így talán mégis lehet valami hatást elérnemj, mégis meggondolják, hogy: »Van valami abban, amit ez az ember beszél; talán még sincs teljesen helytelenül informálva«. S én végtelen hálával tartozom a ministerelnök urnák, hogy engem meghallgatott, mert higyje el a ministerelnök ur, hogy nekeimi nemi mesterségem az ellenzékiség, nekem csak egyetlen kivánsá^om van: ezt az országot szolgálni, amig élek. Semmi más kívánságom nincs. Én megvetem az ellenzékiséget és kormánypártiságot, ^ csak egyet akarok: az igazságot kikutatni és az ország érdekeit istápolni. S ha felszólalok ilyen hosszasabban, még pedig egészségem rovására, akkor tudom, hogy mit teszek. Azt teszem, amit Gladstone tett. amikor 83 éves volt. Akikor ő vak volt és süket volt s kiáltott a porondra, a home rule-ért és tudta, hogy nem éri el a home rule-t, tudta, hogy le fogják szavazni, de azt is tudta, hogy a jövőben az ő beszédét ismételni fogják és az abban foglaltakat meg fogják valósítani az ország javára. Én is ugy vagyok. Én talán nem fogom megérni azt, hogy ezt az országot ismét nagynak, egységesnek, szépnek és virágzónak lássam, mint ahogyan láttam, (Jánossy Gábor: Miért ne érné meg?) de legalálbb az a lelkiismereti megnyugvásom megvan, hogy amit teszek), azt lelkiismeretem parancsolja, és itt semmiféle regarddal nem tudok lenni egyetlen személy iránt sem. Itt van a kisipar. Méltóztassanak ugy körülmenni a világon, mint ahogyan én körülmentem. Alig volt hely, ahol magyar kisiparossal ne találkoztam volna. A mi kisiparosságunk, amely elsőrangú, a legelsőrangu volt, és még ma is elsőrangú, ma is világhires, a kivándorlásra van kényszerítve. A kisiparnál szintén milyen bajok vannak*? Nincs dolguk, nincs fogyasztás, senkinek sincs pénze, hogy valamit megrendeljen. Hitelre abszolúte nincs semmi kilátás, nem tudja, hogy mit kezdjen. Itt vannak a rém nagy terhek, a boltbérek, itt vannak a rettenetes zaklatások, amelyeknek mindennap ki vannak téve. Sirnak ezek az emberek deputációba jönnek hozzánk, hogy segítsünk az 172. ülése 1928 május 21-én, hétfőn. Istenért. Eljönnek a gyűléseinkre és könnyezve állnak oda elénk, hogy nekik el kell pusztulniuk. A kisiparosság már majdnem teljesen elpusztul az országban. (Fábián Béla: Napszámossorba süllyed!) Bocsánatot kérek, tétlenül nézzem és ne hozzam a parlamentben szóba, hogy ezek az állapotok fennállanak? Nem tehetek másként, ha ezeket a dolgokat látom! A kereskedelemről beszéljek? Azt hiszem, ha a kereskedelemről beszélek, nincs itt egyetlenegy ember sem, aki ne volna arról informálva, hogy a kereskedelem teljesen dögrováson van. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldaIon.) Az a kereskedelem, az a virágzó nagy, hatalmas kereskedelem, amely Magyarországon volt, a végét járja. A kereskedők telve vannak iniciativával és munkakedvvel, telve vannak lelkesedéssel; a kultúrának legnagyobb barátai ők, akik leginkább segítették Budapestet nagy várossá fejlődni. Ez a kereskedelem ma teljesen dögrovásra és pusztulásra van Ítélve. (Kun Béla: Ezért hibáztatjuk a mai rendszert; mindenért nem lehet Trianont okolni!) A legtöbb kereskedő reszket, hogy a holnapot megéri-e! Nem olyan hitele van, mint régen volt, amikor a becsületében bíztak, hanem csak, ha megalapozott hitele van, ha valamit odaad, hogy biztosítva legyen az illető bank, akkor kap hitelt. Emellett horribilis nagy kamatot kell fizetnie. S az adóknak zaklatásával — ugy fejezem ki magam, ahogyan népiesen mondják — gromobojig el van telve. A könyveknek egész halmazatát kell olyanoknak vezetniök, akik nem is értenek a könyvekhez. Az adó olyan nagy, hogy képtelenek többé ezeket az adókat beszolgáltatni. Önök tudni akarják, hogy hány inzolvencia van 1 ? T. minister ur, megint nem a magam tudását hozom ide, de azt hiszem, mérvadó lesz a minister ur részére a Magyar Tudakozó Egylet évi jelentése. A Magyar Tudakozó Egylet, amelyet szubvencionál a t. kormány, (Kun Béla: Biztosan igazat is mond, ha szubvenciót kap!) azt mondja jelentésében (olvassa): »Az idei év első négy hónapjának kényszeregyességei és csődjei nem kevesebb, mint 43*57%-os szaporodást mutatnak.« — Irtózatos szám!^ — »E szerint a tavalyi január—április negyedévi 280 kényszeregyességgel szemben az idén 457 kényszeregyesség és a tavalyi 140 csőddel szemben az idén 146 csőd volt.« »A fővárosi adószámviteli hivatal kiadott jelentése szerint április végéig a székesfőváros pénztárainál öszszesen 55,353.241 pengő folyt be különböző adó címén. Az esztendő első négy hónapjának adójövedelmét összehasonlitva a múlt esztendő ugyanezen időszakával, kitűnik, hogy 1927 április végéig 10 millió pengővel többet adóztak, mint tavaly. De nemcsak az adóösszeg, hanem az adózók száma is gyarapodott. Több mint 17.000-rel szaporodott az idén az adófizető felek száma.« T. minister ur! Ha az ember ilyen hivatalos jelentést talál, megdöbben. Ha azonban a társadalomban forgok, ha beszélek az emberekkel és látom a kidülledt szemeket, az őszülő fejeket, azokat az t öngyilkosjelölteket, akik hozzám jönnek kétségbeesve, hogy valahogyan segitsek rajtuk, magam sem tudom, mitévő legyek. (Bud János pénzügyminister: Ez az!) Csak azt látom, hogy a kereskedelem beteg és hogy az ország és a pénzügyminister ur el fogja vesziteni azokat az adóalanyokat, akik eddig nem a jövedelmükből, hanem a tőkéjűikből fizették ezeiket az adókat. Egyik-másiknak sikerülhetett talán hitelt szerezni, amelyből
