Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-179
Az országgyűlés képviselőházának 179. ülése 1928 június 2-án, szombaton. 27Ô zám. (Meskó Zoltán: Az elnöke kormányfőtanácsos, azt tudom!) Ebből az intézményből a politika már kezdettől fogva állandóan ki volt szorítva. A;zi a körülmény, hogy abban az intézményben szocialista munkások keresztényszocialista munkásokkal és más polgári egyénekkel együtt a legteljesebb harmóniában működnek együtt, hogy soha politikai kérdéseket fel nem említenek, hogy soha közöttük politikai kérdésekből kifolyóan nézeteltérések nincsenek; nem hátrányára, hanem előnyére szolgál ennek az intézménynek. A szociáldemokrata párt nem is akar befolyást gyakorolni ennek az intézménynek igazgatására, a szocialista munkásságnak nincs is szüksége arra, hogy a maga, politikai és gazdasági küzdelmeinek megvivásához, ezt az intézményt vegye eszközül. Megvannak a maga pártszervezetei, megvannak a maga szakszervezetei: a maga politikai és" gazdasági küzdelmeit ezekben az intézményekben folytatja le. (Petrovácz Gyula: Megvan a maga biztositója, fogyasztási szövetkezete!) A fogyasztási szövetkezethez egyelőre nincs semmi kíöae ennek az egész kérdésnek. A Munkások Rokkantsegélyző és Nyugdíjegyletének 1914-ben 11,040.000 korona vagyona volt. A háború folyamán ez a vagyon papirkoronában állandóan emelkedett. Nem akarom a t. Képviselőházat egy egyesület dolgaival untatni, de azért említem fel épen ezt, mert az összes társadalmi intézmények közül ez a legnagyobb, és ugyanaz az arány, amelyet itt látunk, mutatkozik meg többé-kcvésbbé a többi társadalmi intézménynél is: a magántiszitviselőknél is, az újságíróknál is és mindenütt. . Azt látjuk, hogy 1918-ban ez a 11 (millió korona felemelkedett 18 millióra, 1923-ban 181 millióra; 1924-ben 3,537.000 volt az egylet vagyona. (Petrovácz Gyula: Itt nálam egészen más van!) 1924 végén 3,537.483 papírkorona volt. Látjuk, ezzel szemben . . . (Petrovácz Gyula: 23,272.000 volt!) Az már 1925. évi adat! 1926-ban 50 milliárd volt, (Petrovácz Gyula: 60.263,000.000 volt!) 1927-ben pedig még több. De nem ezek a nüanszbeli eltérések a fontosak, hiszen ott pengő van, itt pedig aranykorona. Egy a fontos és ezt tessék figyelembe venni! Végtelenül sajnálom, hogy Petrovácz képviselőtársam nem iratkozott b,e az egyletbe, mert egészen bizonyos, hogy őt is megválasztották volna vezetőségi tagnak. (Petrovácz Gyula: Láng János benne van, de nem választották meg! e- Rassay Károly: Hatósági biztost kell odaküldeni, mint az Erzsébetvárosi Körbe! Akkor meg lesz választva! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Azt tudom, hogy Dréhr képviselő ur tagja, azt is tudom, hogy Moser képviselő ur is tagja, ellenben, hogy . . - (Bródy Ernő: Megpukkadhatnak, hiába küldenek oda hatósági biztost! — Jánossy Gábor: Senkinek sem kell megpukkadnia! Mindenkire szükség van!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bárdos Ferenc: Minthogy nekem rövidesen be kell fejeznem mondanivalóimat, csak a következőket akarom még elmondani Amig papirkoronában ez a vagyon állandóan emelkekedeít, addig másrészről annak tényleges belső értéke aranykoronában kifejezve állandóan csökkent. Miért csökkenti Azért, mert hiszen a vagyon be volt fektetve hadikölcsönökbe. Valószinünek tartom, hogy amikor a hadikölcsönöket ez az intézmény jegyezte, akkor Petrovácz képviselő ur sem perhorreszkálta ezt az intézkedést, aminthogy nem perhorreszkálta azt az intézkedést sem, hogy ötmillió koronát nemcsak jegyzett, hanem tényleg ki is fizetett ez az intézmény korona járadékokra is. Amig tehát egyrészről ez a vagyon állandóan emelkedett papirkoronában, addig másrészről az 1913-ban megvolt 11 millió, — most már csak kerek számokban beszélek — 1915-ben lecsökkent 9-09 millióra, 1916-ban 8 millióra, 1918-ban 6 millióra, 1919-ben 1 millióra, 1923-ban lecsökkent 696.000 koronára. Az a 11 millió 696.000 koronára csökkent le. Nagy tévedés azonban azt hinni, hogy csak ezek a számok mutatják a csökkenést. Közben folytak be illetékek, közben tehát a befolyó illetékekkel ennek a 11 millió koronának még emelkednie kellett volna, mert hiszen közben az igényjogosultak száma állandóan szaporodott és ezek részére kellett volna ujabb tőkét akkumulálnunk. De ezek részére sem lehetett akkumulálni, és ugy a régi, mint az uj vagyon a szó szoros értelmében elértéktelenedett. Ennek a 696.000 koronának 45%-a is a Magyarországtól elcsatolt területeknek a vagyona, úgyhogy maradt itt egy 11 és félmillió koronás vagyon. Ehhez hozzászámítva a 10 esztendő alatt közben befolyt illetékeket, amelyek a legcsekélyebb' számítás szerint is ujabb 10 millió vagyonszaporodást jelentettek volna, a 20 millió tőkével szemben itt áll 3—400.000 korona, amelyből természetesen akár szocialisták, akár keresztényszocialisták, akár ébredők, akár egységespártiak nem lettek volna képesek olyan segélyeket nyújtani, amilyent tudtak volna nyújtani akkor, ha ez a vagyon megvan. Ez az oka tehát annak, hogy ezek az intézmények nem képesek eleget tenni kötelezettségeiknek. Nem maradt tehát egyéb hátra, minthogy azt mondták: a kölcsönösség alapján működtök, tessék a segélyeket felemelni. Igen ám, csak hogyha a segélyeket nagyobb mértékben emelik fel, ennek következménye az lett volna, hogy azok a tagok, akik ma fizetnek, látván azt, hogy az általuk befizetett vagyon teljesen elolvad, maguk is bizalmatlanná váltak volna az intézménnyel szemben, kimaradtak volna, és akkor azok a rokkantak, akik ma csupán nevetséges csekély segélyt kaphatnak, ezt a segélyt sem kaphatták volna meg. Ez az intézmény azonban annak ellenére igyekezett segíteni, és elment legalább odáig, hogy a 20 évet betöltött tagoknak segélyét felemelte 50—60, 70%-ra, de nem lehetett felemelni a 10—12 éven át fizetett tagok segélyét azért, mert akkor mindenki csak filléreket kaphatott volna. Ma, tehát Petrovácz t. képviselőtársam szivén viseli ezeknek a rokkantaknak érdekeit, akkor méltóztassék odaállni a mellé a követelésünk mellé, hogy ezeknek a társadalmi intézményeknek, munkás rokkant egyletnek, újságíróknak, magántisztviselőknek, művezetők egyesületének adják meg valorizált értékben legalább azokat a kamatokat, amely a befizetett tőkéjük arányában őket megilletik. Én kijelentem, — bár nincs rá megbizásom — hogy minden ilyen társadalmi intézmény az utolsó fillérig a rokkantaknak fogja azokat az összegeket kifizetni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez a segités módja, nem pedig az, hogy állandóan piszkoljuk, állandóan pocskondiázzuk, támadjuk azokat az intézményeket, amelyek a legkétségbeesettebb erőfeszítéssel igyekeznek hivatásukat teljesíteni. (Jánossy Gábor: Senki sem támadja őket!) T. Ház! A részleteknél még lesz alkalmam az egyes szakaszokra kitérni és a magam módosításait megtenni. Ezekben voltam bátor a beterjesztett javaslattal szemben aggodalmaimat kifejezni. Ezekután bizonyára mindenki azt várhatná, hogy azt fogom mondani végül, hogy ezt a