Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-178

240 Az országgyűlés képviselőházának dolom, hogy ebben valamennyien osztozkodunk és valamennyien azt mondjuk, hogy ez a mi javaslatunk. A Ház összes pártjai és a kormány a nehéz körülmények között folyton azon kell, hogy legyenek és kötelesséfe'szerüleg azzal foglalkozzanak, hogy mit lehet az egyes érdekekért és az egyes társadalmi osztályokért tenni a nehéz, roppant súlyos körülmények között Valamennyien ezzel foglalkozunk és ha a hálboru óta sok mindenféle történt, ez természetesen történik annak a lelkiismeretnek diktálása alatt, amely szerint valamennyien közösen fáradunk és okvetlenül akarunk fáradni mindazon érdekekért és mindazon osztályokért, amelyek leginkább szorulnak rá arra, hogy mindazt megtegyük, amit emberileg megtenni kell. Különösen (kiemelte a mezőgazdasági munkások sorsát s a munkások biztositáiSára való jogosultságait. Nagyon természetes, hogy sokan vagyunk ebben a Házban és talán valamennyi párt ebben a Házban azon van, hogy ezt a kívánságot mielőbb honoráljuk és teljesítsük. Midőn legutóbb egy hasonló törvényjavaslatot tárgyaltunk, akkor is azon voltunk ós folyton azt mondtuk, hogy feltétlenül szükség van arra, hogy a munkásbiztositás mielőbb kiterjesztessék a mezőgazdasági munkásokra is. Egyébként a minister ur is, aki ezt a javaslatot benyújtotta, ismételten nyilatkozott ebben a kérdésben, sőt a minister ur annyira szivén viseli ezt az ügyet, hogy a legutóbbi bizottsági tárgyaláson is szerkesztetett határozati javaslatot, melyet az előadó* ur benyújtott a jelen javaslat tárgyalásánál. De egyébként is van egy dolog, amelyet én épen az objektivitás érdekében akarok kiemelni és nem akarom, hogy egyes képviselő urak és bizonyos pártok ezen átsikoljanak és ez az, hogy a mezőgazdasági szegények érdekében az utolsó esztendőkben valóban nem csekély dolgok történtek. Méltóztatnak tudni, hogy^ sok százezerre megy azoknak a telkeknek száma, amelyeket annak idején kisembereknek kiadtak és sok százezer a telkekre felépített házak száma. Mindez nehéz és roppant súlyos anyagi körülmények között történt. (Ugy van! Ugy van! f a jobboldalon és a középen.) De ezenkívül méltóztatnak emlékezni arra is, hogy az összes szántóföldeknek és réteknek egynyolcad részét osztották ki a legszegényebb exisztenciák között. Az összes szántóföldek területe kitett 8 millió holdat és ebből több, mint egymillió holdat osztottak szét az utolsó esztendőben. Ha ennek csak approximativ értékét veszem, akkor is 4—500 millió pengőre kell tennem csak ezt a tételt. Méltóztatnak tehát látni, hogy az utolsó esztendőkben milyen nagy anyagi támogatással gondozta a parlament és a nemzet azoknak a rétegeknek érdekeit, amelyek a legelsősorban vannak erre rászorulva. Most ujabban hivatalosan is bejelentették, hogy nagy összegek lesznek szükségesek ezen rétegek istápolására. Körülbelül 100 millióra, sőt ezen felüli összegre lesz szükség, hogy a földreform kérdése financiális szempontból is megoldható legyen. Ha tehát méltóztatnak figyelembe venni, hogy a szegény mezőgazdasági exisztenciák, munkások és béresemberek érdekében ennyi történt, akkor méltóztassék objektívnek lenni és ne ugy tüntetni fel a dolgot, mint ahogy például az előttem szólott t. képviselőtársam épen erről a kérdésről beszélt, mert épen ezekben a dolgokban az objektivitás rendkívül fontos és szükséges. Még egy dolog van az előttem szólott t. képviselőtársam beszédében, amelyről meg kell 178. ülése 1928 június 1-én, pénteken. emlékeznem. Ö ugyanis rendkívül élesen kelt ki a javaslat egy rendelkezése ellen, de nem mondotta meg, hogy tulajdonképen ml a terve ama tőkék elhelyezése szempontjából, amelyek tezauráltatnak a társadalmi biztosítás érdekében. Nem mondotta meg, hogy miként kívánná ezeket a tőkéket biztosítani és felhasználni, de rendkívül élesen támadta azt a megoldást, amely a jelen javaslatban van. Én a magam részéről alig találok biztosabb biztosítékot, mint az állam szavatolását. Amidőn egyrészt a pupilláris papíroknak erre a célra való kötelező felhasználását mondja ki a javaslat, másrészt amidőn az állam saját hatáskörében esetleg kölcsön venné a rendelkezésre álló összegeket azért, hogy akár egészségügyi, akár pedig más olyan tevékenységet támogasson, amely a legszegényebb néprétegek érdekében áll, akkor ebben nem látok semmi perhorreszkálandó intézkedést, sőt ellenkezőleg, hiszen az állam a legnagyobb biztosíték, amely csak létezik. Igaz ugyan, hogy folyton felhánytorgatják azokat az óriási veszteségeket, amelyek a világháború eseményei következtében következtek be, az ilyen nagy háborúk azonban olyan események, amelyek egyenesen a nemzetek létét teszik kérdésessé, amelyeknek következtében minden kérdésessé válik, hiszen következményei olyan horribilisek, hogy egyetlen gondolkodó fő és ész sincs, aki ki tudná mutatni, hogy mik lesznek azok a konzekvenciák, amelyek az ilyen háborúkból folynak. Ha tehát a világháború után ilyen események történnek, ezekért a törvényhozást felelőssé tenni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ami magát a javaslatot illeti, azt természetesen szívesen üdvözlöm, mint egy nagy lépést előre a szociális törvényhozás terén. (Élénk helyeslés.) A múlt esztendőben az 1927. évi XXL te. tárgyalásánál láttuk, hogy nagy energiával folyik a rendbeszedés, az ujrakonstruálás és mindazoknak a tapasztalatoknak felhasználása, amelyek a betegség és baleset körüli biztosítás terén voltak. Láttuk az elmúlt esztendőben, hogy ezek mind nagy és óriási energiával történtek. Most egy esztendővel később látjuk, hogy egy ujabb javaslat jön, mégpedig egy monumentális felkészültségű, hatalmas javaslat, amelyben szintén ugyanaz az energia, ugyanaz a tájékozottság, ugyanaz az erős kéz és ugyanaz a biztonság mutatkozik, mint az előbbi javaslatban. Látom, hogy nemcsak bent a parlamentben, hanem a parlamenten kivül is bizonyos kritikákkal illetik múlt esztendei törvényünket, amely kritikák valóban nem hasznosak, és nem használnak senkinek, legfeljebb csak rossz vért szülnek és igen sokszor teljes tájékozatlanságból fakadnak. Akik szociális javaslatokat kritizálnak, nagyon jól teszik, ha nagyobb tájékozottsággal és nagyobb lelkiismeretességgal dolgoznak, mert azzal, hogy rossz kritikát mondanak, senkinek nem használnak és óriási nehézségeket és akadályokat gördítenek az útba, amelyen haladni kell. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Ami a ro'kkantsági és aggkori biztosítást illeti, itt van többféle pszichológiai momentum, elsősorban azokra az emberekre vonatkozólag, akik a szférába beletartoznak. Nagyon természetes, hogy ez bizonyosan megnyugtatólag fog hatni a társadalomnak azokra a szegény és széles rétegeire. Nemcsak ezekre az emberekre fog azonban megnyugtatólag hatni, hanem méltóztassanak meggondolni, hogy magára a családra is milyen módon fog hatni. Eddig ugyanis sokan az öregebb, az agg családtagot