Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-177

226 Az országgyűlés hépvisélöházánah 177. ülése 1928 május 31-én, csütörtökön. ellenére se robbant szét, hogy a nyomorúság ennek ellenére és ennek dacára se törte szét ennek az uralmi rendszernek a kereteit, ennek oka nem az időközben gondosan megszavazott páncélautó, 'hanem az,, hogy átmenetileg enyhülés állott be az iparban. Azt kell mondanom hangsúlyozottan, hogy átmenetileg, mert hiszen ma megint munkanélküli krízisben élünk, tanúi vagyunk a konjunktúra roszszabbodását bizonyitó kizárásoknak, amikor 2 fillér órabérdifferenciáért kenyértelenségbe kergetik a munkások ezreit a Gyosz. mindenható urai. És ne méltóztassanak azt hinni, hogy amikor ezt a két körülményt egybevetem, ebben én a magyar gyáriparnak személyes befolyását látnám a magyar kormányzat egyes személyeire, mert bár ez a jelenség ezt is magában foglalja, de sokkal több ennél, bizonyítéka annak a ténynek, hogy minden olyan áJllamrendszier, amely a kapitalista monopolizmuson épült fel, szükségképen ennek a kapitalizmusnak a szellemében cselekszik, és hogy lényegében és nagy vonalakban magukban a felelős kormánytényezőknek szupponált, de nem koncodéit, ellenkező érzülete sem segíthet ezen. Miután azonban századunk a civilizációnak, a nyerserő helyett az azt kendőző érvelésnek százada, a magyar munkáltatók sem helyezkedtek a munkanélküliség esetére szóló biztosítással szemben az »igy akarom, igy parancsolom« álláspontjára, hanem a szociálpolitikai kódex teljességének és sorrendjének nevében utaltak arra, hogy a munkahiány esetére szóló biztosítás a szociálpolitikai totalitásban a legutolsó kell, hogy legyen, és hogy mindenképen priorálandó az öregség és rokkantság esetére szóló biztositás által. T. Ház! Lehetne és kellene is arról beszélni, hogy ezen szociálpolitikai okszerűség mögött tulajdonképen mi húzódik meg. Kellene arról beszélni, hogy bizonyos koron felül levő és rokkant munkás nem jelent többé olyan értéket a kapitalizmus számára, mint az erejének teljességében levő munkanélküli, továbbá, hogy az, aki még a magyar termelési módszerek által engedélyezett, igen szűkre szabott használhatósági létszakon belül van, pozitiv segítségére jöhet a munkáltatói bérpolitikának azáltal, hogy kivül áll a gyárkapun, bebocsátásért kopogtat, és mintegy munkanélküli tartalékseregnek, egy rongyos és az osztálymoralitáson alulmaradó tömegnek tagja, készségesi szolgája lesz minden bérlenyomó törekvésnek. Ha azonban kedvünk volna keserű elmésségbe bocsátkozni e sorrendmegállapitó törekvések felett, akkor azt mondhatnók, hogy igaza van a magyar kapitalizmusnak, amikor az Öregek és rokkantak ellátását priolálva elsősorban sürgetik, mert hiszen a 40 éven felüli munkás előtt ma már becsukódnak a gyárkapuk, a 40 éven felüli munkásnak stabil állapota a munkanélküliség, és csak kivételes konjunktúra esetén számithat elhelyezésre, s akkor is _ osak ideig-óráig, degressziv munkabér mellett juthat munkához. Ez a munkás tehát a termelés állandóságából ki van kapcsolva, a javaslat klaszszikus deűniciója szerint »rokkant«, a használhatóság szempontjából pedig már »Öreg«, és ennélfogva méltányos, hogy róla, aki konstans munkanélküliségnek állapotában leledzik, valamilyen módon gondoskodás történjék. Körülbelül 40 esztendő az a korhatár, ameddig a munkás voll wert ignek számit és csodálatos, hogy a népjóléti minister urnák a 40 esztendőre nézve egy más álláspontja is van, az tudniillik, hogy a 40 éves anyák még termékenyek legyenek, szüljenek a haza számára polgárokat, vagy ahogyan én mondom: szüljenek rabszolgákat a kapitalizmusnak, (Ernszt Sándor: Na! Na!) fegyvereseket egy uj konflagrációnak. De ha elmélkedünk ennek a 40 éves korhatárnak a kétféle követelményén és következményén, akkor kibővíthetjük ezt a szemléletet azzal is, hogy a házastársak közötti ideális korkülönbség hat és hét esztendő szokott lenni, továbbá hogy az, az időpont, midőn, a proletariátus joggal hiszi, joggal tekintheti szárnyára bocsátottnak a maga gyermekét: a gyermeknek 17—18-ik esztendeje. Ennélfogva tehát 65 éves volna akkor az a proletárapa, aki engedne ennek a népjóléti ministeri ujjmutatásnak és vállalkoznék arra. hogy asszonya 40 éves korában adjon az országnak gyermeket. Miután pedig minden jelenség szerint a 40 éves koron túl megkezdődika stabil munkanélküliség állapota, ez a születés már csak a munkátlanságnak, a munkátlanság elszomorító atmoszféra ján a k korszakában történhetik meg. Ha pedig azt kérdezzük, hogy mi az oka az apátlan és anyátlan árvák szivbemarkolóan nagy számának, akkor erre talán megvan a felelet abban

% hogy a munkáskihasználási politika és a népszaporodási politika nem hajlandók nálunk időrendben egymást fedni. És ha én az igaz krisztianizmus alapjára helyezkedem, akkor revideálnom kell a népjóléti minister ur pozitiv parancsát egy negativ kívánsággal: 30 éven túli proletáranya nem engedheti meg magának azt, hogy gyermeket szüljön ebben az országban. Ezen az összehasonlításon keresztül természetesen nagyon érthető lesz a munkáltatók által diktált sorrend, amihez kiegcszitéül még hozzá kell fűznöm azt is, hogy az a nagy és kölcsönös elismerés, amellyel a minister ur és a gyáripar a legutóbbi szakértekezleten a törvény tárgyában egymást illették, valóban méltányos és indokolt a szembenálló felek szempontjából. Chorin Ferenc urnák joga és oka van a gratulációkra, mert a javaslat a szociális terhek szempontjából alaposan megvédi a nagyipart, ez egy ^megváltási járulék, ha szabad magam igy kifejeznem: egy jelképü hűbéradó, amely a bizonyos évi egy arany fejeben felmenti az ipart az igazi, érezhető, kiegyenlítő jellegű szociálpolitikai terhek alól, e terhek vállalása alól; a népjóléti minister urnák viszont van oka elismeréssel illetni a gyáripart, mert ha ők nem akarják, akkor ez a javaslat még ebben a formájában sem kerülhet a parlament elé. (Ernszt Sándor: Ez sem igaz! — Propper Sándor: Ugy van az, kérem! —- Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ezt nem hiszi el maga sem! Muszáj mondani, ugy látszik! — Györki Imre: Muszáj volt ezt a javaslatot igy csinálni! —- Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Muszáj mondani!) Már pedig, ha a népjóléti minister ur részt akar venni a ressortok nemes versengésében, akkor, ha talán le is mondhat arról, hogy utóiérje a honvédelmi tárcát, de meg kell értenünk, hogy egyéb tárcák javára háttérben maradni nem hajlandó, és megértjük, ha igazolni akarja azt, ami külföldön ma már nem szorul igazolásra, hogy az államépületnek legfontosabb két pillére a kultúra és a szociálpolitika közigazgatási ágazata. Még egyszer és nyomatékkal mondom tehát, t. Képviselőház, hogy ez a javaslat a mi ügyünk, ez a biztositás a mi ügyünk, engedjék meg tehát először, hogy ennek a mi elgondolásunk alapján kialakult ideál-tipusáról is beszéljek valamit. Alaptételül azt kell választani, hogy minden erre a földre született léleknek