Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-177

Ä& országgyűlés képviselőházának 177. ülése 1928 május 31-én, csütörtökön. hogy 5000-től 20.000 koronáig terjedő jegyzések esetében nem több, mint legfeljebb 200 pengő segélyt adhassak, — én ugy kivánom értelmezni, hogy ez az értelmezés lefelé logikus kiegészítője legyen az egész skaláris elgondolásnak. Nyilvánvaló, hogy a felhatalmazás a minister részére megadatik, amennyiben törvényerőre^ emelkedik ez, a javaslat, hogy a jelzett jegyzési értékhatár alsó és felső mesgyéje között 200 pengőig terjedhető, de az ő belátásától függő mértékű segélyt adhasson. Mármost, ha méltóztatnak a feljebbmenő skála-fokozatokat megtekinteni, abból világosan kiderül, hogy az 5000—10.000 koronáig terjedő két jegyzési értékhatár között a nyújtandó segély logikusan összegszerűen körülbelül 100 pengőnek felel meg. Mivel a végrehajtás alkalmával szükséges lesz egy ministeri rendelet kibocsátása, már előre vagyok bátor jelezni a t. Háznak, hogy a rendeletben ilyen módon kivánunk majd intézkedni, nehogy esetleg valami zavar támadjon ennek a paragrafusnak értelmezése körül. E magyarázat alapján ismételten tisztelettel kérem, hogy méltóztassék az előadó javaslatát, illetőleg kiigazitását elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Vitának nincs helye. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat: méltóztatnak-e a pénzügyi bizottság imént ismertetett javaslatát elfogadni, igen vagy neml(Igenf) A Ház a javaslatot elfogadja. Most pedig kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot harmadszor felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Vitának nincs helye. Kérdem a t. Házat: méltóztatnak-e az imént olvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadta s azt tárgyalás ós hozzájárulás végett a Felsőházhoz teszem át. Napirend szerint következik az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére, szóló kötelező biztosításról intézkedő törvényjavaslat tárgyalása. Mielőtt az előadó urnák a szót megadnám, a t. Ház tudomására hozom, hogy Vass József népjóléti és munkaügyi minister ur levelet intézett hozzám, amelyben a szóban lévő törvényjavaslat tárgyalásának tartamára dr. Koyrig Béla egyetemi magántanár urat, az Országos Munkásbiztositó Intézet aligazgatóját ministeri megbizottként bejelenti. A bejelentést a Ház tudomásul veszi és nevezett ur az ülésteremben helyet foglalhat. Az előadó urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Fitz Arthur előadó: T. Képviselőház! A tárgyalás alapjául szolgáló törvényjavaslat, amely az érdekeltségek különböző retortáin keresztül hosszas és igen pontos előtanulmányozások után került a t. Ház asztalára, arra van hivatva, hogy a magyar szociálpolitika történetébem a szociális biztosítás - területén hatalmas újítást teremtsen. Azok után a régebbi és a kezdet nehézségeivel küzdő törekvések után, amelyek a szociális bizottság terén részben 1891-ben, részben 1907-ben történtek, a szociális gondolat haliadását jelentik a különféle genfi egyezmények, a szociális gondolat hatalmas kifejeződését jelzi a betegségi és baleseti kötelező biztositásról szóló 1927. évi XXI. te, azonban a szociális gondolatnak kétségtelen hatalmas mérföldkövénél állunk, amidőn az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk. A politikai közvéleményben mindinkább megnyilvánul a szociális gondolat iránt való fogékonyság. A munkásvilág érdekeinek, ügyéinek és kérdéseinek rendezése mindinkább égető kérdés: s harmóniát kell teremteni a gazgasági élet két rendje: a munkavállalók és a munkaadók között. A kormányzat feladata, hogy a gyengébb fél védelmének alapgondolata mellett e két tényező között nemcsak mint közvetítő szerepeljen, hanem e két tényező fölött állva, azokat egyforma mértékkel védje és egyforma mértékkel tudjon nekik jogokat biztosítani. Mielőtt, mint a törvényjavaslat előadója, előadmányómban továbbmennék, méltóztassék megengedni, hogy a munkaügyi bizottság nevében is Őszinte hálával és elismeréssel adózzam a m. kir. kormánynak, a m. kir. kormány fejének: gróf Bethlen István ministerelnök urnák (Éljenzés.) s ressortministernek : Vass József népjóléti minister urnák, (Éljenzés.) mert elsősorban nekik köszönhetjük, hogy ez a törvényjavaslat annyi vágyódá®, annyi kívánság megtestesüléseképen végre ide a Ház elé került. A népjóléti- és munkaügyi minister az, aki észrevette, hogy a világon átzúgó nagy szociális eszmeáramlatokkal lépést kell tartani és azon fáradozik, hogy ezeket az eszmeáramlatokat határozott magyar nemzeti karakterrel átitatva a nemzeti egység gondolatának kiépitéséhez odafüzze, hogy ilyenmódon is tanúságot tehessünk a világ előtt, szociálpolitikánk haladásáról és közgazdasági életünk fejlődéséről. A tárgyalás anyagát képező törvényjavaslat Európának 19 nagyobb államában mint kodifikált törvény él, és Jugoszláviát, Ausztriát és Romániát kivéve, már mindenütt végre is van hajtva. A javaslat szociális jelentőségét és célját legkönnyebben ugy definálhatjuk, ha megállapítjuk, hogy annak célja azt a legtöbb esetben jelentkező nyomort és nélkülözést elhárítani, mely a munkában megöregedett, vagy idő előtt megrokkant emberek legtöbbjére vár. Preventív szociális intézkedés arra az esetre, ha a szerszám vagy az irótoll kiesik annak a fizikai vagy szellemi munkásnak kezéből, aki egy életen át szorgalmasan dolgozott, verejtékezve fáradt, a roppant nehéz megélhetési viszonyok között azonban sem magának, sem családjának nyugodt jövőt, nyugodt öregséget biztosítani nem tudott, és öreg, vagy rokkant korára rémülettel megdermedt szemmel néz a jövő elé. Az a célja a törvényjavaslatnak, hogy ilyen esetekben a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek segítségére siessen, a hajléktalanoknak szállást, az éhezőknek kenyeret, az öregeknek, rokkantaknak támaszt és vigaszt nyújtson. Kétségtelen, hogyha a nyomor izoláltan jelentkezik; az egy-egy embernek lehet szerencsétlensége vagy egy-egy embernek lehet nehéz, keserű elviselendő sorsa, ha azonban tömegessé válik és az egész társadalomra kiterjed, az már a társadalomnak és a nemzetnek betegsége. A nyomor ellen való küzdelem nemcsak emberbaráti kötelesség, hanem a társadalomnak megmentése, a társadalomnak, a nemzetnek szilárd alapokra való fektetése. A társadalomban jelentkező dekomponáló erőkkel szemben csakis ugy tudunk védekezni, ha megakadályozzuk azoknak az erőknek kifejlődését. Csak olymódon veheti elejét az állami élet annak, hogy a sokszor robbanásig feszült és igen sokszor antiszociális erők az állam kereteit szét ne fe-