Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-164

84 Az országgyűlés képviselőházának 164. ülése 1928 május 3-án, csütörtökön, nagy agitatív hasznát is. Ebből a szempontból tehát az előadó ur nem mondott ujat. Csak rá akarok mutatni arra, hogy május lén kint a Hűvösvölgyben szerepelt munkásatléták produkción a a legelkényeztetettebb Ízlésnek is megfelelő volt s a munkásatléták igazán bámulatosan szerepeltek. Ezzel csak azt akarom bizonyítani, hogy ugy a mi pártunknak, mint a munkásságnak igenis, van érzéke a testnevelés, a sport iránt. Én még a cserkészetet is igen fontos tényezőnek tartom, habár nem értek teljesen egyet avval a szellemmel, amely a cserkészetet eltölti. Lehet, hogy ebbeli ellenszenvemet fokozza a főcserkész^ személye, akit én Magyarország legsötétebb és legreakciósabb emberének tartok. Ha ennek a szelleme teliti a cserkészetet, akkor jaj annak a középosztálynak, amely a cserkészetből kikerül. Elnök: A képviselő urat a parlamenten kivül álló személyiséggel szemben használt sértő kifejezése miatt rendreutasitom, (Helyeslés a jobboldalon.) Malasits Géza: Mondom, épen a polgári középosztály szempontjából, hogy végzetes volna a polgári középosztály jövő generációjára, ha az a szellem töltené el őket, mint amilyen szellem eltölti a főcserkészt. De van a testnevelésnek egy másik ágazata, amely a cserkészetnél közelebb áll hozzám, mert hiszen az én társadalmi osztályomhoz tartozó ifjak ennek a szenvedő részesei. (Kócsán Károly: A leventék!) Ezek a leventék. A t. képviselő ur eltalálta, nem is kell nagy fantázia hozzá! (Derültség!) Egy alkalommal elmondottam a Házban egy interpellációt, melyben rámutattam az egyes leventeoktatók brutális fellépésére. Akkor a minister ur volt szives kijelenteni, hogy minden törekvése odairányul, hogy a leventeoktatók a lehetőség szerint néptanítók, vagy tanáremberek legyenek, szóval a leventeoktatók túlnyomó része a tanszemélyzet* köréből kerüljön ki, mert hiszen csak ezek tudják garantálni, hogy a leventeoktatás szivvel is történik. Nem tudom, hogy a minister ur hogyan fogta fel a dolgot; én a legjobbat feltételezve, kénytelen vagyok megállapítani, hogy a minister urnák nem minden esetben sikerült keresztülvinnie akaratát, sőt ez az esetek túlnyomó részében nem sikerült. Az egyes hozzám érkezett jelentések és azok a dolgok, amelyeket leszek bátor ez alkalommal ismertetni, azt mutatják, hogy az egész leventeoktatás félrecsúszott, mégpedig olyan irányban, amelynek sem én, sem azok, akik a leventeoktatást jóakarattal figyelik, nem lehetnek megelégedve. Nem akarok másról beszélni, csak megint Győr városáról. Győr városában a leventeintézmény vezetése kivétel nélkül szolgálatonkivüli katonákra van bizva. Ezek: vitéz Farkas szolgálatonkivüli alezredes, Vécsey Béla szolgálatonkivüli százados, Marcsa szolgálatonkivüli állományban levő alezredes, ezenkívül egy főhadnagy és néhány altiszt. A leventeoktatók száma ebben a városban 47. Azt hiszem, felesleges hangsúlyoznom, hogy a leventeoktatók kivétel nélkül egy egészen szélső nacionalista organizációban vannak beszervezve, meg is mondom, hogy melyikben: az Ébredő Magyarok Egyesületében, ennélfogva a munkásifjak iránt és különösen azok iránt, akikről tudják, hogy nincsenek velük egy nézeten, meglehetősen elfogultak. (Éri Márton: Ezt tagadom! Ez nem áll!) Én Győrről beszélek, ami pedig az országban van, arról külön beszélek majd. A leventéket két részre osztják és pedig külön tanitják a 14-17 éveseket és külön a 17—21 éveseket. Az oktatás egyáltalán nem sportszerű. Van érzékem a sport iránt, alakítottam és vezettem is sportegyesületet, tehát teljesen tisztában vagyok azzal, hogy mi a sport és mi a drill, ami itt történik, az nem sportszerű kiképzés. Ez semmi egyéb, mint utánzása annak a Mária Terézia korában és a későbbi korokban úgyszólván megkövesedett Dienst-Eeglem en t-nek, amelyet teljesen az osztrák-magyar hadseregtől vettek át

% Lélek nélküli, teljesen sportszerűtlen, mondhatnám katonai drillben nyilvánul meg ez az oktatás úgyannyira, hogy ezek az oktatók a sporthoz egyáltalán nem értenek, ellenben annál többet tudnak a jobbra átból, balra átból. előre arcból, feküdjbőlstb. Tisztán lélek nélküli katonai drill ez, ugy hogy a leventék egészen őszintén megmondják, hogy utálják az intézményt, mert olyan léleknélküli oktatásban részesülnek, amely elveszi kedvüket attól, hogy az oktatásra elmenjenek. Hogy mégis valami sport legyen, a kisebbeket hébe-hóba eleresztik futkározni, mászkálni, a nagyobbakkal pedig legújabban vivógyakorlatokat végeztetnek, hogy legyen sport is a mókában. E célból beszereztek néhány bandázs kardot és most erre oktatják a fiukat. A legsúlyosabb az, hogy az oktatás az 1925 évben megjelent 14. számú elnöki rendelet szerint és a gyalogsági gyakorlati szabályok alkalmazásával történik, tehát hivatalosan is meg van állapítva, hogy a gyalogsági szabályok gyakorlati alkalmazásával, már pedig a mai nemzeti hadsereg, ez a kis zsoldos hadsereg sem veszi már figyelembe ezeket a régi, elavult katonai szabályokat. Nem mondhatom általánosságban, mert erre nézve adataim nincsenek, de ami Győrt illeti, határozottan állítom, hogy a nemzeti hadsereg hivatásos katonái megfelelőbb, sportszerűbb kiképzésben részesülnek, mint ott a leventék, mert a katonaságnál kissé modernebb, haladottabb szellem érvényesül, mint a leventéknél, akik egyebet sem tesznek, mint a lélekölő katonai Dienst-Eeglement-et tartják be. A szolgálat is rendkivül terhes. Legújabban turnusokban kiválogatnak közülük 40 ifjút, akiket háromszor egy héten elvisznek a Frigyeskaszárnyába, és ezeket levente altiszteknek akarják kioktatni. Különleges kioktatásban részesitik őket, de ugyanannak a száraz, unalmas, már rekruta korában mindenki által az első hetekben megunt katonai drillnek vetik alá. (Csontos Imre : Megijednek a csehek ettől a beszédtől ! — Derültség.) Ezeknek kiképzése hétfőn, szerdán és pénteken történik, vasárnap pedig az egész társaság, ha hideg van, összejön a kaszárnyákban, ha pedig az idő enyhe, akkor másutt. Amint mondom, minden, amit a katonaság csinált, átvesznek. (Gubicza Ferenc : Nagyon szép !) Ezt abból a szempontból is kárhoztatom, hogy ezeknek az ifjaknak túlnyomó része iparostanonc, gyári munkás, vagy már felszabadult iparossegéd. Hogy méltóztatik azt elképzelni, hogy ezek háromszor egy héten gyakorlatozzanak, sőt nagyon gyakran éjjel is 1 Tessék elképzelni : egész éjjel terepgyakorlatokat végezni, egész éjjel futkározni, hason csúszni, kikémlelni dolgokat, azután, hogy körülirva mondjam, bunkókat dobálni egész éjjel, reggel odaállni a munkapadhoz s dolgozni, az ilyen képtelen dolgozni egész napon át. Ne tessék elfelejteni, hogy a vidéki városokban, különösen a kisiparosoknál, ma a munkaidő még napi 10—11 óra. A kereseti viszonyok hihetetlenül rosszak. A munkásság átlagban 20%-kai keres kevesebbet, mint békeidőben, holott az életstandard átlagban 44%-kai drágább. Tessék elképzelni annak az ifjúmunkásnak a helyzetét, tessék megnézni az ifjú-