Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-164
Az országgyűlés képviselőházának 164, séges a tanitóság számának szaporítása is, ami a jövő évtől kezdve fokozatosan meg fog történni. A jövő évben 530-cal lesz a tanitók száma szaporítva. 130 tanító vissza lesz hiva azokról az ágazatokról, ahol most teljesítenek szolgálatot, 200 állami és 200 nem-állami uj tanítói állás szerveztetik és a szaporítás folytatólagos végrehajtásával 3 év múlva 2000-rel több tanító fog rendelkezésünkre állani. De erre szükség is van, mert a statisztikai hivatal adatai szerint két évvel ezelőtt már elértük a háború által okozott születési létszám legmélyebb pontját. Mig a múlt évben 700.000 tanulót írattak be, 1931/32-ben már 1,020.000 tanuló fog beiratkozni, és ha figyelembe vesszük, hogy 1932/33-ban a mindennapi iskolában a beiratkozások száma már 1,100.000 lesz, ebből 100.000 gyermek a különféle középiskolák alsó tagozataiban helyeződik el, de még mindig marad egy 300.000 főnyi plusz, amelyet részint a régi iskolákban lehet elhelyezni, részint pedig uj iskolákat kell építeni, ami ismét 3000 iskola építését fogja szükségessé tenni. Ez. azonban már a nagy épitési programm. Ha az iskolák száma 8000-rel fog növekedni és 17.000 helyett 19.000 tanitó fog működni a VI. osztályú népiskolákban, akkor lehet foglalkozni a nyolc osztályú népiskola gondolatával, (Helyeslés jobbfelől.) ami külföldön el van terjedve, de addig ehhez a kérdéshez hozzányúlni, vagy ezzel kísérletezni vétek volna, mert ugy járnánk, mint a 67-es törvénnyel, amely tulajdonképen csak most nyer végrehajtást. Mint méltóztatnak látni, nagyszabású ez az elgondolás és ennél az elgondolásnál igazán csak a nemzet áldozatkészsége nagyobb, amely az erre szükséges összegeket előteremtette. És ha figyelembe vesszük azt, hogy az állam mennyit áldoz szervezésre, építésre, fentartásra és ha hozzávesszük ehhez a törvényhatóságok és egyéb iskolafentartók hozzájárulásait, — részint telekkel, . részint pedig munkaváltsággal — ugy valóban azt kell mondani, hogy nemcsak alaptalan, hanem rosszhiszemű is az a beállítás, hogy a kultuszkormányzatban a népoktatás a magasabb oktatással szemben hátrányt szenvedne. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől) Most még csak egy kérdéssel kívánok foglalkozni. Ez az a tétel, amèly a művészeti tanintézetek, a művészeti, tudományos és diákjóléti célok támogatását a magyar gyűjteményegyetem és ennek tanácsát szolgálják. Művészeti tanintézetekre fel van véve — a bevételek mindig levonatnak és igy csak a tiszta kiadások szerepelnek — 905.000 pengő, művészeti célokra 3,255.000 és diákjóléti célokra 4,707.000 pengő, a Magyar Gyüjteményegyetem és ennek tanácsára 2,031.000 pengő. Vagyis ezeket a célokat összesen 11,239.570 pengővel támogatjuk. Ez az összeg a kultusztárca költségvetésének 7-7 százalékát, az egész állami költségvetésnek pedig 0'8%-át teszi ki. De ebben a költségvetésben, ezekben a költségekben nemcsak a legmagasabb műveltség célját szolgáló intézmények vannak benne, ebben bentfoglaltatik egymillió pengő, amely az 1927. évi XIV. te. értelmében a közalkalmazottak gyermekeinek ösztöndíjalapjára szolgál, tehát középiskolai célokat is szolgál. Ebben az összegben bennfoglaltatnak a nagy magyar gyűjtemények, melyek ép ugy, mint az állami színházak, a széles néprétegek művelődését is szolgálják. Bennfoglaltatnak ebben a népkönyvtárak, az ískolánkivüli népművelés, bennfogllaltatik a különféle kulturegyesületek segélyezése, a Philharmóniai Társaság, bennfoglaltatik a ülése 1928 május 3-án, csütörtökön. 81 vidéki szinészet egyesítése, — sajnos, nagyon csekély összeggel, evvel a tétellel még okvetlenül foglalkozni kell — bennfoglaltatnak a külföldi kollégiumok, sőt bennfogaltatik, mint beruházás a szegedi egyetem uj kémiai intézetére felvett 900.000 pengő, miután a mai intézet rendeltetésének már nem felel meg. Ha tehát látjuk, hogy ez a cím mennyi és mily fontos részre bomlik fel, és látjuk, hogy mit érünk el evvel, akkor valóban ezek elől a kiadások elől a nemzetnek elzárkóznia nem szabad. Végre is egy nemzetnek, amely élni akar és meg akarja állani helyét a világ kulturversenyében, nem szabad ezek elől a kiadások elől elzárkóznia, mert hiszen nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, amire a nagy államok fiai helyezkedhetnek, hogy csak egy nyelvet tanulnak, nekünk több nyelvet, legalább két nyelvet kell tudnunk. Ezt pedig csaj ugy éljük el, ha tanárképző oktatókat kiképzés végett külföldre küldünk ki. Annál is inkább szükségünk van erre, mert hiszen épen azokat a vidékeket vesztettük el, ahonnhan a német iskolai tanárok kerültek ki. De nem vagyunk abban a helyzetben sem, hogy egyes természettudományi szakok művelésére különféle természettudományi intézeteket állítsunk fel, tehát fiainkat külföldi természettudományi intézetek látogatására is kiküldünk. És igy vagyunk a diplomáciával is. Ha azt^ akarjuk, hogy igazán hivatásuk magaslatán álló diplomatákat nyerjünk, akkor ezeket is olyan intézetekbe kell kiküldenünk, ahol valóban olyan elsőrendű nevelést és látókört szerezhetnek, amelyet a hazai intézetekben^ nem kaphatnak meg. Ép igy vagyunk a zenével, a képzőművészetekkel is, mert hiszen a művészetek kultiválása, a magukban rejlő örök szépségen kivül sem luxus, hanem propagandaeszköz és ma, amikor valóban elkeseredett harc folyik a világ közvéleményéért, nekünk, akik az annyi Istenadta tehetséggel rendelkező művésszel birunk, nem szabad ezt a fegyvert kezünkből kiadni. (Ugy van! a jobboldalon.) A művészetek tekintetében nem választanak el bennünket a nyelvek sorompói és ha valaha szükség volt reá, akkor most szükség van arra, hogy megmutassuk a világnak azt, hogy azon a belső 'konszolidáción kivül, amelyet egy vesztett háború után oly hamar elértünk, bennünk nagy kulturértékek is vannak és megérdemeljük, hogy velünk mint kulturtényezővel is foglalkozzanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezekben voltam bátor a kultusztárca jövő évi költségvetését ismertetni. Azok mögött a számoszlopok mögött, amelyeket felsorakoztattam, nagy és komoly munka folyik. Az. a munka folyik, amelyet a nemzetnek el kell végeznie, ha meg akar állani azon a helyen, ahová jóval egy évezreddel ezelőtt a népek áradata sodorta, és ha tovább akarja teljesíteni azt a hivatást, amelyet egy évezreden keresztül oly példaszerűen, önfeláldozóan töltött: be. És ha ma nehezek is a viszonyok, azért elcsüggednünk nem szabad, mert egy nemzet életét, sorsát nem lehet egy generáció arasznyi létéből megitélni; hanem annál inkább fokozottabb erővel kell dolgozni és járni azon az utón, amelynek egyik utjelzőtábiája ez a költ- : ségvetés, amelyet épen ezért a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlok. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és baloldalon, szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Malasits Gézà! Malasits Géza: T. Képviselőház! Teljesen 12*
