Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-164
78 r Âz országgyűlés képviselőházának 164. ülése 1928 május 3-án, csütörtökön. hozzá az állam, amely összeg- közel nyolcszorosa annak az összegnek, amely az 1922. évi költségvetésben volt felvéve. Amint tehát látjuk, igen nagy áldozat az, amit az állam egyházi célok támogatására fordit, azonban az állam kötelességének tartja, hogy azokat az erkölcsi erőket és értékeket, amelyeik a történeti egyházakban letéteményezve vannak, honorálja, mert a történelmi egyházaknak a magyar kultúra fejlesztése körül rendkivül nagy érdemei vannak, (Ugy van! Ugy van!) A kormányzat ezzel szemben nem kíván mást ezektől az egyházaktól, mint azt, hogy egymás mellett vállvetve működjenek a magyar kultúra szolgálatában és kerüljék egymás közt a viszályt és minden bonyodalmat. (Élénk helyeslés.) A kultuszköiltségvetésnek a nagyközönség által talán legtöbbet vitatott tételei azok, amelyek a főiskolákra vonatkoznak. Itt ezek alatt a címek alatt leszek bátor összefoglalni a négy tudományegyetemet, a budapesti tudományegyetem közgazdasági ikarát és a, József műegyetemet. Ezeknek összköltsége 19,338.490 pengő, bevétele ezzel szemben 7,442.350 pengő, vagyis a nettó kiadás 11,896.000 pengő. De ebben még bennefoglaltatik a szegedi egyetem folytatólagos épitkezése is, 750.000 pengő beruházási összeggel, úgy, hogyha ezt levonjuk, akkor' 11,146.000 pengő ez, az összeg, amely a magyar állam költségvetésének nem teszi ki több százalékát, mint 0-81%-át.' Ez az, az összeg, amelyet a magyar állam a főintézetekre fordit. Azok, aikik az egyetemeket sokalják és ezt a kérdést annyiszor diszkusszió tárgyává teszik, ezt rendesen két szempontból teszik, mégpedig először abból a szempontból, hogy sokalják az egyetemekre fordított kiadásokat, másodszor pedig abból a szempontból, hogy sokalják az egyetemekről kijövő diplomáikat. Azt hiszem, ez a kérdés megérdemli, hogy pár percig foglalkozzam vele és mind a két nézőpontot megvilágítsam. Nézetem szerint egyik aggály, egyik feltevés sem bir kellő alappal. Azok, akik az egyetemeket sokalják, nem mondják meg azt, hogy melyik egyetemet kellene megszüntetni. Ha tehát arról volna szó, hogy az, egyetemek közül egyet vagy kettőt megszüntessünk, már ott is a legnehezebb helyzetbe kerülnénk, mert nem tudnók, hogy melyiket szüntessük meg, mert hiszen mindegyik egyetemnek megvan a maga rendeltetése. Más a rendeltetése a szegedi egyetemnek lenn* a tanyavilágon és más a pécsi egyetemnek rendeltetése az egykés Dunántúlon. De azonkívül az egyetemek nemcsak az oktatás célját szolgálják, hanem ezenkívül más messzebbmenő céljaik is vannak. Az egyetemek közvetlenül kapcsolatot teremtenek a környezettel és a környezet intelligenciájával, közvetlen kapcsolatot tartanak fenn szélesebb néprétegekkel ama ismeretterjesztő előadások révén, amelyeket a tanárok olyan önzetlenül folytatnak és teljesítenek. Ezekből az előadásokból nemcsak a tudományos életre, hanem a közgazdasági életre és a közegészségügyre is rendkivül haszon származik. (Ugy van! a jobboldalon.) De ezeknek az egyetemeknek fejlesztése még más célt is szolgál. Teljesen téves vélemény az, — bár igen előkelő helyről hangzott el ez a fél tevés és állítás — mintha az egyetemek felállítására és felszerelésére a kormányt talán csak valami alkotási vágy sarkalta vagy vezérelte volna. A kormány nagyon helyesen cselekedett és nagyon helyesen átlátta, átérezte ezeknek az egyetemeknek szükségességét, mert ahol ezeket az egyetemeket létesitették, azok az illető vidéket valósággal a szürkeségből emelték ki, és azokat kulturgócpontokká tették. Akik azt mondják, hogy az egyetemekre nincs szükség, azok nincsenek kontaktusban az élettel, nem ismerik az életet és nem tudják, mennyire termékenyítőén hatottak ezek a befeketések az illető vidéknek iparára és kereskedelmére. De tegyük fel, — hogy gondolataimat továbbfüzzem,, — hogy ebből a négy egyetemből kettőt beszüntetnénk és —• mondtjuk mindjárt — azt a két egyetemet szüntetnők be, ' amely a sorban a legfiatalabb, vagyis a pécsi és debreceni egyetemet, miután a szegedi egyetem a kolozsvári egyetemnek folytatása. Ebnen az esetben a számitások a következőképen alakulnak: A debreceni egyetemnek összes kiadása 2,970.420 pengő, az egyetem bevétele 1,352.931 pengő, vagyis a tiszta kiadás 1,627.490 pengő. A pécsi egyetem kiadása 2,665.830 pengő, bevétele 1,437.380 pengő, vagyis a tiszta kiadása 1,228.450 pengő. A két egyetemre fordított tiszta kiadás tehát 2,855.940 pengő. Ebben a kiadásban azonban benfoglaltatnak a klinikai költségek is, ezek pedig tulajdonképen gyógyítási költségek. Ezek a gyógyítási költségek akkor is felmerülnének, ha kórházban feküdnének a betegek és nem a klinikákon. De én ezeket az összegeket számításba sem veszem és ezeknek az összegeknek számításon kívül hagyásával is vagyok bátor levezetni, hogy még ezek a kiadások is legnagyobb részben megmaradnak, mert hiszen abból a 2,855.940 pengő kiadásból a két egyetemnél 2,405.390 pengő személyi kiadás. Ezeknek a személyi kiadásoknak pedig legnagyobb része megmarad, mert hiszen számitani kell arra, hogy idősebb tanárok vannak az egyetemeken, továbbá számitarii kell arra is, hogy egy tisztviselő tiz évi szolgálata után már fizetése 40%-át kapja nyugdíj fejében. Ilyenformán a személyi kiadások 5%-a feltétlenül megmarad, mint nyugdíjkiadás, úgyhogy a többletkiadás a személyi kiadásoknál körülbelül 601.347 pengő, az egyéb kiadásoknál 450.550 pengő, vagyis összesen 1,051.000 pengő többlet az, amibe a magyar államnak ez a négy egyetem kerül, ekkor azonban már nem számítottuk a kórházi kiadásokat, amelyek amúgy is fennállanak. Ez az 1,051.000 pengő az állami költségvetésnek 0-07%-át teszi ki. Azt hiszem, azokkal a nagy erkölcsi, közegészségi és közgazdasági előnyökkel szemben, amelyeket ezek az egyetemek magukkal hoznak, ezek a kiadások valóban eltörpülnek. De ha a kérdést a másik oldalról, vagyis arról az oldalról nézzük, hogy vájjon az egyetemekről kikerülő diplomák száma miatt aggályos-e a sok egyetem, akkor azt látjuk, hogy ezek az érvek sem helytállók. Először is a tanári pályán túlprodukció nincs, sőt bizonyos mértékben tanárhiány van. Az orvosi pályán sincs még túlprodukció, csak az orvosok elhelyezkedése rossz» (Ugy van! a jobboldalon.) Ha az orvosok elhelyezkedése máskép fog történni, még igen sok ideig lesz a nemzetnek nj orvosokra szüksége. Túlprodukció legfeljebb a jogi pályán van, és ezen a túlprodukción valóban segíteni is kell. A kultuszminister ur már többször bejelentette, hogy a jogi oktatás alapos reformjával foglalkozni, kivan. A jogi diplomák számát apasztani fogja az is, lia be fogják szüntetni a vidéki jogakadémiákat, amelyek ma már idejüket multák. Segíteni fog- továbbá az is, ha bizonyos pályákat, amelyeket könnyen jogi kvalifikációhoz lehet kötni, tényleg jogi kvalifikációhoz fognak kötni. De végeredményben különösen segíteni fog a jogi oktatáson, ha a jogi tanfolyamot öt évre
