Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-164

Az országgyűlés képviselőházának 164. ülése 1928 május 3-án, csütörtökön. 67 a rovatot elfogadni 1 (Igen!) A rovatot a Ház elfogadta. Következik: Beruházások. 1. rovat. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): Beruházások. 1. rovat, A székesfehérvári hadiárvaintézetnél Ikőépületek emelésének folytatólagos költségeire 244.800 P. Elnök: Megszavaztatik. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): 2. rovat. Az állami művégtaggyár müthelyének átépítési költségeire 60.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): 3. rovat. A Hadirokkant Otthon átalakításával kapcsolatos költségekre 60.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): 4. rovat. A hadiárvaintézetek felszerelési költségeire 70.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): Bevétel, Rendes bevételek. I. Közegészségügyi bevételek. 1. rovat. Az állami kutfuróberendezés használatáért az érdekeltségek által fizetendő használati din 2140 P. Elnök: Megszavaztatik. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): 2. rovat. Hozzájárulás az Országos Tisztviselői Betegsegélyző Alaphoz a Nyugdíjjárulék Alapból 350.400 P. Elnök: Megszavaztatik. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): 3. rovat. A Magyar Gyógyszerkönyv IV. kiadásának eladásából 10.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): 4. rovat. A városok és községek által a nyilvános betegápolási költségek fedezésére fizetendő hozzájárulások 15,822.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): II. A háború áldozatairól való gondoskodás, 5. rovat. A szerződéses viszonyban álló intézmények által és a magánbetegek után megtérítendő ápolá,si díjakból 175.200 P. Elnök: Megszavaztatik. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): 6. rovat. A rokkantellátási adóból 8,000.000 P. Szinyei Merse Jenő! Szinyei Merse Jenő: T. Képviselőház! Az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvényjavaslat felsőházi tárgyalása során vitéz Hellebronthi Antal felsőházi tag előterjesztésére a Felsőház magáévá tette és alkotmányos hozzájárulás céljából a Képviselőházhoz áttette a következő határozati javaslatot (olvassa): »A Felsőház utasítja a magyar királyi kormányt, hogy a rokkantellátási adóról szóló 1925. évi XLVIIL törvénycikk 16. §-ának azon intézkedését, amely a vitézségi érempótdíjak megváltására vonatkozik, amenynyiben ezt a pénzügyi helyzet megengedi^ törvényileg oda módosítsa, hogy a rokkantellátási adóból származó jövedelem egy méltányos részét a vitézségi érempótdíjak folyósítására kell fordítani.« Ez a határozati javaslat, miként méltóztatnak látni, két irányban tervez módosítást az ' idézett törvénycikk 16, §-án. Először is abban a tekintetben, hogy az érempótdíjak megváltása helyett azoknak folyósitását kívánja kimondatni és másodszor, hogy a rokkantellátási adónak egy méltányos részét szándékozik erre a célra fordíttatni. Ami az első módositást ülteti» magam is azt tartóim, hogy a vitézségi érempótdíjaknak a törvény által kontemplált megváltása helyett talán helyesebb azoknak folyósitását vagy esetleg mindkettőt fakultative kimondani, A vitézségi érempótdíjaknak generális megváltása ugyanis — a pótdíjaknak bizonyos tőkésítéséről lévén ez esetben szó — alighanem olyan nagy összegeket igényelne,, hogy azok az állami költségvetést túlságosan megterhelnék. Ennél a tervezett módosításnál azonban nem tévesztendő sziem elől, hogy a rokkantellátási adóról szóló törvény — annak 18. §-a értelmében — 1930 december 31-én hatályát veszti. A módosításnak tehát gyakorlati jelentősége csak abban az esetben volna, ha a törvény hatálya 1930 december 31-én túl meghosszabbíttatnék. A határozati javaslatnak második módosítására nézve, amely a rokkantellátási adónak egy méltányos részét kívánja a vitézségig érempótdíjak céljára fordíttatni, az az észrevételem, hogy arra tulajdonképen szükség nincs. A hatályban lévő törvény ugyanis a rokkantellátási adóbevételnek az érempótdíjak céljára való fordithatásáról nézetem szerint egészen szabatosan és imperative rendelkezik akkor, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) amikor azt mondj El clZ idézett 16. §-ban, hogy (olvassa): >\A rokkantellátási adóból származó bevételt a hadirokkantakra és egyéb hadigondozottakra, valamint a vitézségi érempótdíjak megváltására kell fordítani«. A szakasznak ez a szövegezése szerinteni egészen világosan és félreértést kizáró módon fejezi ki azt, hogy a rokkantellátási adónak, mint céladónak rendeltetése épenúgy irányul a hadirokkantak és egyéb hadigondozottak ellátására, mint a vitézségi érempótdíjak ügyének rendezésére. Ezzel kapcsolatban tehát nézetem szerint ujabb törvényhozási intézkedésre szükség nincs. Ennek az álláspontomnak támogatására legyen szabad arra is hivatkoznom, hogy a pénzügyminister ur által 1925. évi július hó 10-én a Nemzetgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatnak vonatkozó, akkori 20. §-a eredetileg a következőképen szólt (olvassa): »Az állam a rokkantellátási adóból származó bevételt elsősorban a hadirokkantak és egyéb hadigondozottak ellátásának, másodsorban a vitézségi érempótdíjak megváltásának céljaira fordítja.« A törvényjavaslathoz fűzött ministeri indokolás pedig errenézve • azt mondja, hogy (olvassa): »A rokkantellátási adó céladó, amelynek az a rendeltetése, hogy az állam abból fedezze elsősorban azokat a kiadásait, amelyek a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásának javításából kifolyólag, másodsorban pedig a vitézségi érempótdíjak kifizetése folytán felmerülnek.« A pénzügyi bizottság azonban az eredeti szöveget lényegesen módositotta, amennyiben a vitézségi érempótdíjak hátrányára fennálló ezt a- szubordinált viszonyt megszüntette és a rokkantellátási adóból eredő bevételt a hadirokkantakra és egyéb hadigondozottakra, valamint a r vitézségi érempótdíjak megváltására, tehát nézetem szerint két egymással koordinált viszonyban lévő célra rendelte fordítani. Miként bölcsen méltóztatik tudni, a Nemzetgyűlés a torvénynek ezt a szakaszát a pénzügyi bizottság által módosított ebben a szövegezésben fogadta el. Szerény véleményem szerint tehát ^az, hogy az érempótdíjak ügyében eddig intézkedés nem történt, tulaj donképen azt jelenti, hogy a törj vénynek a vitézségig érempótdíjra vonatkozó része még nincsen végrehajtva. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ennek konstatálása^ részemről korántsem akar szemrehányásképen hangzani. Teljesen tudatában vagyok ugyanis annak, hogy a végrehajtást eddig nem a kormány jóakaratának a hiánya, hanem az hát-