Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-164

Az országgyűlés képviselőházának 164 özvegyekkel és hadiárváikkal és az államnak irántuk való kötelezettségét épen olyan fontosnak tartóin, az egyik, mint a másik résznél. (Szinyei Merse Jenő: Élőbb a vér, aztán a pénz!) Szóváteszem a népgondozó kirendeltségek rovatánál ezt a kérdést abból az okból, mert a Felsőház a nekünk kiosztott nyomtatványok szerint egy határozati javaslatot hozott, illetőleg fogadott el, amelyet alkotmányos hozzájárulás végett a Képviselőháznak megküldött. A Felsőháznak először pénzügyi, közjogi és törvénykezési bizottságai, majd maga a plénum azt határozta, hogy összeirandók az egész ország területén az eredeti jegyzésű hadikölcsönkötvények, azután összeirandók azok az értékpapírok, amelyek gondnokoltak vagy gyámoltak tulajdonai voltak, és mint ilyenek fektettettek azok a pénzek fixkamatozásu értékpapírokba, végül pedig összeirandók volnának ezen határozat szerint a katonai házassági óvadékok is abban az esetben, ha azok is a háború alatt ilyen fixkamatozásu értékpapírokba fektettettek. Mivel nem tudom, hogy a ti. lelnökség mikor fogja napirendre tűzni a Felsőháznak ezen határozatát, itt a népgondozó (kirendeltségeknél felvetem ezt a kérdést, mert kíváncsi vagyok rá, hogy a kormány, ha akceptálni akarja a Felsőháznak ezt a szándékát és hozzájárul ahhoz, hogy az Alsóháznak, tehát a Képviselőháznak többsége is akceptálja ezt a határozati javaslatot, kikkel fogja ezt az összeírást végeztetni? Arról nem beszélek, hogy mi itt a Képviselőházban már évek óta kértük és szorgalmaztuk ezt az összeírást, idevonatkozó , határozati javaslatunkat azonban a t. többség minden egyes alkalommal leszavazta, most pedig nem tudom, milyen csoda történt a Felsőházban, mert egy ugyanilyen irányú javaslatot a többség, la kormány ellenkezése nélkül elfogadott, mert hiszen, ha jól tudom, felállott a t. pénzügyminister ur és hozzájárult ahhoz, hogy ilyen határozati javaslat hozassék, illetőleg elfogadtassák a Felsőház részéről. Ha komolyan veszem a parlamentarizmusnak ma még mutatkozó jelenségeit, akkor fel tkell tételeznem, hogy a többség itt is ugyanilyen határozatot hoz és így jogos az érdeklődésem és kiváncsiságom, hogy ki fogja ezt az összeírást végezni s ki fogja ezt ugy elvégezni, hogy az a 6 millió pengő, amely a 9. címnél igen^ helytelenül a közjótéikonsság rovatának címén tárgyaltatik, július hó r 1-től (kezdve igazságosan, arányosan felosztassék. Felevetem ennél a tételnél és rovatnál azt a gondolatot, nem tartaná-e az igen t. népjóléti minister ur helyesnek azt, ha ezzel az összeírással à népgondozó kirendeltségek bízatnának meg. Én a népgondozó kirendeltségek munkáját nagy figyelemmel és nagy rokonszenvvel kisértem, s iaz ott beosztott munkaerők szorgalmáról és megbízhat óságáról mindenfelől csak a legjobbakat hallom. Tudom, hogy legnagyobb részük volt katona, nyugdíjas katona és tudom, hogy a hadirokkantkérdésben meleg szívvel karolják fel a hozzájuk forduló panaszokat. 'Feltételezem tehát, hogy a népgondozó kirendeltség volna az a szerv, amely a legnagyobb megértéssel tudná a háború anyagi károsultjainak kérdését is 'felkarolni. Hiszen ha visszagondolunk a hadikölcsön-jegyzésiekre, akkor vissza kell emlékeznünk arra, hogy a felsőbbségek, a katonai parancsnokságok, )a katonai hatóságok íratták alá a hadikölcsönjegyzéseket, egészen normális, egészen logikus tehát, hogy amikor ennek a kérdésnek rendezéséről van szó, vegyenek részt megint ezek a í. ülése 1928 május 3-án, csütörtökön. 59 volt katonák ebben a munkában és segitsék elő, hogy ez az összeírás minél tökéletesebb és alaposabb legyen. e A népgondozó kirendeltségek személyzetében érzem a legnagyobb szolidaritás érzését a hadikölcsönkárosultak iránt és ha a kormány ezt a meglévő szervet alkalmazná az összeírásra, akkor ugy vélem, a takarékossági szempontoiknak is eleget tenne, mert Isten mentsen attól, hogy még valami uj szerv kreáltassék, valamilyen uj adminisztráció állittassék be abból a célból, hogy ezek az összeírások megtörténjenek. Ezeket az Összeírásokat meglévő szerveknek akként kell végrehajtani, hogy abból ujabb költségek ne keletkezzenek, mert ha azt a 6 millió pengőt, amelyet a háború anyagi károsultjainak segítésére szántak, még maguk az adminisztrációs költségek is csökkentenék, akkor igazán nem lenne elérve az a cél, amelyet a kormány maga elé tűzött akkor, amikor a költségvetésbe hatmillió pengőt vett fel a háború anyagi károsultjainak segítésére. Kérem tehát az igen t. népjóléti minister urat, hogy abban az esetben, ha a Képviselőház akceptálja a Felsőház hozzá leküldött határozatát (Jánossy Gábor: Persze, hogy akceptálja!) és ha összeiratják az anyagi károsultakat, méltóztassék megfontolni, vájjon nem alkalmas szerv volna-e erre a célra épen a népgondozó kirendeltségek szerve, amelyben mindnyájan megnyugodnánk, és amelynek működésót mindnyájan nagy rokonszenvvel kisérnénk? Ha pedig már szó eshetett épen a népgondozó kirendeltségekkel kapcsolatban a háború anyagi károsultjait illetőleg, meg kell állapítanom, hogy nein helyeslem a népjóléti minister urnák azt az eljárását, azt a magatartását, hogy a háború anyagi károsultjainak segélyezésére vonatkozó terveit nem hozta a nyilvánosság elé, hanem azokat fentartja az appropriációs törvényjavaslat szövegére; Elhiszem., hogyha a kormány beledobta volna előre a nagy nyilvánosságba, hogy mit tervez az appropriációs törvényjavaslatban a háború anyagi károsultjainak segélyezése tekintetében, akkor ezzel a költségvetési vitánál igen sok szónok foglalkozott volna. De a kormány ne féljen a kritikától, a kritikára itt szükség van, mert ha ezt ja hatmillió pengőt nem igazságosan és nem arányosan osztja fel az igen t. népjóléti minister ur, akkor jobb lett volna, ha semmit sem cselekedett volna, hiszen akkor olyan kimondhatatlan elkeseredés, olyan kimondhatatlan gyűlölet fogja kisérni ezt az akciót, hogy jobb lett volna semmit sem csinálni. Még a mostani költségvetési vita folyamán is arra kérem tehát az igen t. népjóléti minister urat, hogy mielőtt az appropriációs törvényjavaslatot a kormány benyújtaná, méltóztassék terveit legalább a hadikölcsön károsultak érdekeltségeivel megismertetni. Van egy egyesület, amelynek élén Pakots József képviselő ur áll és van egy »hadikölcsönkárosultak propaganda bizottsága«, amelynek igénytelen személyem a vezetője: miért nem méltóztatik legalább előttünk feltárni terveit, amikor azoknak néhány hét múlva úgyis a nyilvánosság ele kell kerülniök? Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz visszatérni! Az a témakör, amelyről a képviselő ur beszél, egy másik cím másik rovatában szerepel a költségvetésben. Szilágyi Lajos: Ilyen tájékoztatás hiányában csak nehezen tud az ember biráíólag hozzászólni

1 a^ költségvetésnek egyes rovataihoz. Ilyen sötétségben, ilyen tájékozatlanságban nem tudom megítélni, hogy ez a 10. rovat is,