Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-164

4:S Àz országgyűlés képviselőházának 164. ülése 1928 május S-án, csütörtökön. szükség enyhítéséivel kapcsolatos teendők költségeire 43.760 P. Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! A lakásszükség enyhitésével kapcsolatos teendők költségeinek tételénél kérdést intézek a mélyen t. népjóléti. minister úrhoz az iránt, hogy mi a kormánynak, illetve a népjóléti minister urnák a programmja a lakásszükség enyhítése és a lakásépítkezés terén. A viszonyok a mostani időben megint rosszabbodtak, megint nagy lakásnyomoruság van. Tegnap a főváros közgyűlésén hallottam adatokat a főváros területén ujabb Suhaj-da-telep ékről, adatokat arról, hogy ismét összezsufoltan vannak a szegény emberek, nemre való tekintet nélkül. Különösen megemlítették, hogy Kőbányán van egy téglagyár, ahová vidékről felhozták a munkásokat és téglaszáritókban • helyezik el őlk'et, amelyeket lakásnak csúfolnak. Családok vannak együtt, vajúdó anyák, gyermekekkel, idegenekkel, úgyhogy a túlzsúfoltságnak erkölcsi, etikai és közegészségügyi szempontból ismét súlyos jelenségei vannak előttünk. Legalább 15.000 lakásra van Budapestnek szüksége, és a vidéken is rendkívül nagy a lakásszükséglet. Megindult egy lakásépítési folyamat, amelyben az állam előljárt és amelynek nyomán a magánépitkezés is fellendült. Most mindez visszahanyatlott. Kérdem a mélyen t. minister urat, milyen eszközökkel és milyen módokkal kivan ezen a lakásínségen megint segíteni, mert azt hiszem, hogy rendkívüli körülmények között az államnak ez a segítés elsőrendű feladata és kötelessége. Normális viszonyok között a magáinépitkezésnek kell ezt a feladatot és hivatást betöltenie, ellenben amikor ilyen abnormális viszonyok vannak, amikor részben lakásínség, részben lakásuzsora fenyeget, az államnak kötelessége közbelépnie. Ez már a háború előtt is megtörtént. Wekerle annak idején, a boldog békebeli időkben szükségesnek találta a lakásínség leküzdésére és a lakásuzsora megfékezése szempontjából állami akciót indítani. Itt van az ő törvénye 1908-ból, melyben maga mondja, hogy ilyen rendkívüli viszonyok közt a tőkeerős államnak kötelessége a közbelépés és nem szabad a lakosságot egyes házbéruzsorások kénye-kedvére hagyni, akik kihasználják a helyzetet, visszaélnek a helyzettel és uzsorás módjára csinálják a maguk dolgait. (Ugy van! a jobboldalon.) Felhívom tehát az igen t. minister ur figyelmét erre a körülményre. Tudom, hogy a minister ur nagy érdeklődéssel viseltetik e kérdés iránt és kormányzati működése alatt minden ilyen irányú tevékenységet előmozdított. A minister ur előljárt annak idején a hitelek nyújtása terén is, amely most megállott. De azt hiszem, ilyen rendkívüli körülmények között segíteni, támogatni kell a magánépitkezést is hitelek nyújtásával, mert önmaga erejéből a mi tőkeszegény országunk építkezni nem tud. Szükséges, hogy az állam a maga középületei szempontjából is végre rendet csináljon. Évek óta az a kérésem, hogy a magánházakban elhelyezett állami hivatalok szabadittassanak fel magánlakások céljaira. Itt van például a kultuszministerium, amely külföldön vesz középületeket, itt Magyarországon ellenben .maga bérelt házban van elhelyezve a Báthory utca 10. szám alatt, ahol képviselőtársaimnak valószínűleg gyakran van dolguk. Ott közvetlenül, a város szivében, igen sok lakást lefoglal a kultuszministerium. (Ugy van! a jobboldalon.) Azt mondom tehát, hogy legelsősorban is az állam kötelessége a maga hivatalai számára — ha már másnak nem épít, legalább a maga számára — középületeket állítani. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A másik dolog, amivel az állam a lakásépítkezést előmozdíthatja, — amint tegnap is voltam bátor kiemelni — az adómentesség kérdése. Az adómentesség kérdése nagyon rosszul van most szabályozva, szintén megnehezíti az építkezést, holott ennek az adómentességnek az építkezést meg kellene könnyitenie. Azáltal, hogy 30 évről lementek 25 évre, a lebontott házaknál pedig 15 évről 10 évre, nem segítik elő az építkezést, hanem ellenkezőleg hátráltatják és megakasztják. Tegnap mondottam a népjóléti tárca költségvetésének általános vitájában, hogy segíteni, támogatni akarom a minister urat, hogy a pénzügyministerrel szemben kellő eréllyel és súllyal lépjen fel. Mert engedelmet kérek, amikor ilyen dezolált viszonyok vannak, amikor ilyen kétségbeejtő a gazdasági helyzet, épen akkor lép fokozottan előtérbe az állam hivatása ós kötelessége, mégpedig nem alamizsnaosztogatás és nem borravaló utján, hanem megfelelő eszközökkel és módokkal, amilyen ebben az esetben a lakásépítésnek minden megengedett eszközökkel való előmozdítása, (Jánossy Gábor: Igaza van! Ügy van!) Mert nem szabad engedni, hogy a visszaélések felburjánozzanak. Tegnap a mélyen t. minister ur, amikor az üzletbérek dolgában hozzá kérdést intéztem, azt válaszolta, hogyha kellő adatok fognak rendelkezésére állani és ha tömegjelenséget fog látni, akkor majd meg fogja tenni a maga kötelességét. Legyen szabad elmondanom azt, hogy én ma reggel végigmentem Budapestnek néhány utcáján, beszóltam néhány üzletbe s magam végeztem ezt az adatgyűjtést. Mondhatom, igen t. Képviselőház, rettenetes és igen szomorú adatoknak jöttem nyomára, olyan adatoknak, amelyek mutatják, milyen haszonlesés és milyen kapzsiság uralkodik a megszorult emberekkel szemben. (Jánossy Gábor: Ugy van! Homo homini lupus!) Benn voltam egy üzletben kora reggel, s megkértem a tulajdonost, adjon választ arra, mennyi bért fizetett a békében és mennyit fizet^ most. Azt mondotta az üzlettulajdonos: a békében fizetett ötezer koronát, most pedig fizet hatezer koronát, tehát húsz százalékkal többet fizet most, mint fizetett a békében. Teljes húsz százalékot fizet és azonfelül még húsz százalékot! Ugyanakkor elmondotta azt, hogy közben milyen uzsorának volt kitéve a háztulajdonos részéről. A háztulajdonos, csakhogy adóvallomásában ne kelljen bevallania tiszta jövedelemnek azt, amit az üzlettulajdonos fizet, mindenféle mellékjárulékot szedett. Azt mondotta: ugy kell az üzlettulajdonosnak fizetnie, hogy az ne jusson be az adóbevallási ívbe. — Megkérdezte az üzlettulajdonos: milyen címen kell fizetnem? — Azt mondotta a háztulajdonos: tegyünk ugy, mintha társa volnék az üzletben és tejpénz címén naponkint fizessen nekem egy pengőt. (Mozgás jobbfelöl. — Egy hang a középen: Ez adócsalás.) Ugy van, adócsalás! Ilyenekbe vitték bele azokat a szegény, nyomorban élő kereskedőket és iparosokat. Közbevetőleg megjegyzem, hogy amikor ott tárgyaltunk és kérdezgettem őt, odaszólt nekem: tessék elhinni, rettenetes viszonyok vannak, én magam is kényszeregyezségben vagyok most. Véget kell már vetni az ilyen üzleti politikának, amikor a szegény emberek ki vannak szolgáltatva tehetetlen zsebrákoknak és kapzsi,