Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

44 Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. kaja volt, hogy tudniillik lehet, hogy egy kicsit csiklandoz, de sohasem mar, mert vitriolt nem kevertek bele, minthogy a vitriol nem is tartozik a kritikához. (Ugy van! Ugy van!) Megköszönve a kritikát, a jóindulatot, a szakszerű felszólalásokat, arra kérem a t. Házat, hogy tárcám költségvetését részleteiben is elfogadni méltóztassék. (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps.) Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni, szólásjoga pedig már senkinek nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a népjóléti és munkaügyi tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a költségvetést általánosságban elfogadja a részletes tárgyalás alapjául. Következik az általános vita során beadott határozati javaslatok feletti szavazás. A beadás sorrendje szerint elsősorban Haller István képviselő ur határozati javaslata felett kell döntenünk, aki utasitani kéri a kormányt arra, hogy a legsürgősebben terjessze ki a népjóléti és munkaügyi ministérium hatáskörét az összes egészségügyi és szociális problémákra. Miután ez az indítvány egybehangzik azzal indítvánnyal, amelyet Farkas István képviselő ur folyó évi március 21-én terjesztett elő, s amellyel a Ház foglalkozott és amelyet a Ház elutasított, ennélfogva a beadott határozati javaslatot a házszabályok 222. §-a alapján szavazás alá sem bocsáthatóm. (Rothenstein Mór: Ugy is mindegy!) A másik határozati javaslatot beadta Bárdos Ferenc képviselő ur, aki utasitani kéri a népjóléti- és munkaügyi minister urat arra, hogy a hadirokkantak, özvegyek és árvák ellátási dijainak végleges rendezéséről sürgősen terjesszen elő törvényjavaslatot. A népjóléti és munkaügyi minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Előbbi fejtegetéseim során, bár meg nem nevezve, erre a javaslatra külön kitértem, amikor a hadirokkantak ügyéről volt szerencsém beszélni. Az ott előadottak alapján tisztelettel kérném, a Házat, méltóztassék ezt ia, javaslatot mellőzni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e elfogadni Bárdos Ferenc képviselő ur imént ismertetett határozati javaslatát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház nem fogadja el. (Esztergályos. János: Mi elfogadjuk!) A határozatot a felhangzott felkiáltások számbavételével mondottam ki. (Helyeslés a jobboldalon.) Következik Bárdos Ferenc képviselő ur második számú határozati javaslata ... (Zaj.) Csendet kérek!, képviselő, uráli! Méltóztassék az elnöki bejelentést csendben meghallgatni. (Folytonos zaj.) Esztergályos képviselő urat, lázért, mert állandóan közbeszól az elnötki kijelentések alatt is, rendreutasítom. (Esztergályos János: Bocsánatot kérek, pgv szót sem szóltam. — Derültség: — Felkiáltások: Bródy voit!) Akik or méltóztassék ezt a jövőre emlékezetben tartani. (Derültség. — Esztergályos János: Akkor jó!) Következük Bárdos Ferenc képviselő ur második száimu határozati javaslata, amelyben utasitani kéri a munkaügyi és népjóléti minister urat, hogy ve°"v.e tekintetbe azokat a rokkantakat és nyugdíjasokat is, akik olyan magánegyesületekbe tartoznak, amelyek hadikölcsönbe és egyéb állami papírokba fektették vagyonukat; másodszor gondoskodást kér arra, hogy ezek )a,z egyesületek, intézmények is megfelelő Összegű támogatásiban részesüljenek. A népjóléti minister ur kivan szólni. Vass József népjóléti- és munkaügyi minister: T, Ház! (Halljuk! Halljuk!) Erről a kérdésről nagyon sok szó fog esni — remélem — az appropriáció megfelelő szakaszainak tárgyalásánál, ott lesz majd azoknak a szakaszoknak kapcsán alkalom arra, hogy á kormány a t: Házat tájékoztassa arról a módról, amellyel a költségvetésbe beállított 6 millió pengőt felhasználni kívánja. Mivel azonban a t. képviselőtársam már most felvetette itt határozati javaslat alakjában ezt a gondolatot, legyen szabad megemlítenem nagy általánosságban, hogy annak az összegnek egyrésze — egy kicsi része, talán egymillió pengő — arra fog szánatni a javaslat szerint, hogy a belügy minister ur az áírvak, a hadikölcsönjegyzés okán szegénységbe jutott árvák ügyeivel foglalkozzék; egy másik része — talán félmillió pengő — szintén kiszakíttatik és javasoltatik majd, hogy adassék át az inségenyhitő akció rovatára azzal a rendeltetéssel, hogy olyan egyedeket lehessen — jogi és fizikai egyedeket — segíteni, amelyek, vagy akik annak idején hadikölcsönbe fektették önként és minden nyereségvágy nélkül a vagyonukat és ma segélyre szorulnak, ha egyébként az ilyen egyesületeknek kizárólag tagjaik segítése a céljuk. Mivel tehát a kormánynak alapgondolata az appropriációba beillesztett paragrafusok tanúsága szerint nem egyezik meg azzal a gondolattal és követeléssel, amelyet t. képviselőtársam kifejtett ebben a határozati javaslatában, tisztelettel kérem a Házat, méltóztassék ezt a javaslatot is mellőzni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfogadni Bárdos képviselő urnák ismertetett javaslatát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a határozati javaslatot elvetette. ! , i ! • : ;»!TJ Hátra van még Esztergályos János képviselő ur határozati javaslata, amelyben utasítani kéri a népjóléti minister urat arra, hogy a bányamunkásoknak és altiszteknek, valamint családtagjaiknak megállapított nyugbérét megfelelően emelje fel. A népjóléti minister ur óhajt felszólalni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Esztergályos János t. képviselőtársamtól beszéde közben azt kérdeztem, amikor ő emiitette, hogy nem nagy összeg szükséges az ő kívánságának teljesítéséhez, — hogy mekkora az az összeg. A képviselő urat én nem zavarba akartam hozni, hanem konfrontálni akartam, szembesíteni akartam a követelményt azzal a lehetőséggel, amely van, mert bizonyos lehetőség van. Én tudom, hogy mekkora az a lehetőség, csak szerettem volna tudni, hogy mekkora a petitum. (Esztergályos János: ön a minister, nem én, önnek kell tudnia!) Mármost, t. képviselőtársam nem mondta meg nékem, hogy mekkora a petitum, ennek következtében én sem. mondám meg, mekkora a lehetőség. (Élénk derültség.) Megnyugtathatom ellenben t. képviselőtársamat őt egészen meglepő módon, amint látni fogja, hogy foglalkozunk ezzel a kérdéssel, ki ils van már dolgozva a lehetőség rendszere. Épen azért arra kérem a t. Házat, — most jöm a meglepetés! — méltóztassék a javaslatot elfogadni. (Élénk derültség, helyeslés és taps.)