Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-171

424 Az országgyűlés képviselőházának a pénzügyiminister ur bejelentett megbízottja, kivan felvilágosításokat adni. Vargha Imre államtitkár; T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni,, hogy a késedelmi kamatok ügyével kapcsolatban választ adjak Fábián Béla t. képviselő urnák a végrehajtások ellen emelt észrevételeire is, mert hiszen ez a két dolog tulajdonképen szorosan összefügg. Fábián t. képviselő ur a végrehajtások ügyével kapcsolatosan három észrevételt tett. Az egyik az volt, hogy kifogásolta, hogy kétnapos fizetési meghagyásokat, (Fábián Béla: Intéseket!), helyesebben intéseket bocsátanak ki és a két nap letelte után a zálogolásokat rögtön megkezdik. Ez a panasz különösen Budapesten merült fel gyakrabban és magyarázatát abban találja, hogy mig a vidéken az intések együttesen, felhívás utján adatnak ki, addig Budapesten az utóbbi időben elrendeltük, hogy minden egyes hátralékos adózót a fizetési határidő lejárta után figyelmeztessenek arra, hogy mennyi tartozása van. (Helyeslés balfelől.) Ez a rendszer annyira kifejlődik, hogy negyedévenkint minden adózó értesítést fog kapni még akkor is, ha adótartozását teljesen kifizette. Az utóbbi esetben megkapja az értesítést arról, hogy kötelezettségének eleget tett, aki pedig nem fizetett, azt egyúttal felhívják, hogy tartozásának tegyen eleget. Budapest területén állami egyenes adóval megrótt adózó körülbelül 50.000 van. Ez olyan tömeg, hogy bár a legmodernebb gépezettel végzik ezt a figyelmeztetést és intést, mégis a kézbesítés maga bizonyos időt vesz igénybe, és így állhat elő azután az, hogy amikorra az adózó a figyelmeztetést megkapja, már el is telik az a bizonyos nyolc nap — t. i. a május 15-ikétől számított nyolc nap —, amelynek letelte után meg lehet indítani a zálogolásokat. így történhetik azután meg az, hogy a figyelmeztetéssel csaknem egyidejűleg másnap már a végrehajtó is megjelenik az adózónál. Ez a rendszer még egészen uj, s igy itt bizonyos átmeneti nehézségek még vannak, és bizonyos visszásságok mutatkoznak. Mindenesetre gondoskodni fogunk azonban arról, hogy ezek a visszásságok megszűnjenek^ és ha ilyen figyelmeztetést küldünk az adózónak, gondunk lesz arra, hogy a figyelmeztetés kézhezvételétől számitott nyolc napon belül a behajtást, illetőleg a zálogolást ne indítsák meg. (Helyeslés.) Megjegyzem t. Ház, hogy ez tényleg a mai törvényekkel szemben rendeleti utón adott kedvezmény, amelyet remélem, nem méltóztatnak kifogásolni, hogy t. i. rendeleti utón ilyen intézkedéseket teszünk. (Bródy Ernő: A jót sohasem kifogásoljuk!) Fábián t. képviselő ur rámutatott arra, hogy bizonyos helyeken az adóhivatali vezetőket és egyszóval az adó behajtására hivatott közegeket súlyos bírságokkal való fenyegetés mellett kényszeríti a pénzügyigazgatóság arra, hogy a behajtásokat a legnagyobb szigorral vigyék keresztül. Általánosságban ezt az állítást nem merném elfogadni, azonban nincs kizárva, hogy egyes helyeken, különösen ott, ahol azt tapasztaljuk, hogy igen nagymérvű hátralékok vannak, amelyek összegyülemlesének a hatóság lanyhasága az oka, azt a hatóságot esetleg büntetésekkel is igyekszünk szorítani arra, hogy a maga kötelességét épugy végezze, mint a többi hatóság, mert az adózók körében is nagy viszszatetszést szül az, ha az egyik községben a behajtások lanyhábban mennek, mint a másikában. Ezeket a hátralékokat a p énzügy ministe-< [71. ülése 1928 május 16-án, szerdán. rium maga kiséri figyelemmel s negyedévenként pontos kimutatásokat kapunk arról, hogy hol mennyi hátralék van, és ha azt látjuk, hogy egyes helyeken különösebb ok nélkül — amilyen például egy országos csapás valamely területen — gyülemlenek össze az átlagot meghaladó mérvben az adóhátralékok (Fábián Béla: Zemplénben volt például országos csapás két éven keresztül, és mégis végrehajtásokat vezetnek!) két év múlva mégis csak végrehajtást kell vezetni azon adózó ellen, aki hátralékban van. (Fábián Béla: De miből fizessék az adótl) Mondom, akkor a pénzügyministerium figyelmezteti azt a hatóságot arra, hogy ott a behajtások körül bajok vannak. Azt természetesen, hogy van-e erre ok, vagy nincs, csak a tények közelebbi tisztázása után tudjuk megállapítani. Igen kérem a képviselő urat, legyen szíves az adatokat rendelkezésemre bocsátani, hogy ha itt netalán valami tulkapás történt, annak megszüntetése, esetleg megtorlása iránt intézkedhessünk. Fábián Béla igen t. képviselő ur a zálogolási eljárás ellen is kifogást tett. Azt panaszolja, hogy az adóemelések esetén, vagy az ujabb adókivetéseknél a megtámadott adók tekintetében is zálogolást vezet a kincstár, habár az illető ezt az adót a közigazgatási bírósághoz megfellebbezte. Már délelőtt volt szerencsém ebben a tekintetben nyilatkozni és megmondani azt, hogy ha azt tapasztaljuk — akár a pénzügyministerium, akár a pénzügyi hatóság —, hogy az adózók panasza bizonyos alapossággal látszik bírni, a legmesszebbmenő jóindulattal kezeljük ezeket a dolgokat és a halasztásokat a bíróság ítéletének meghozataláig meg szoktuk adni. De. amint délelőtt is mondottam, általánosságban az, hogy addig nem szabad a magasabb adót behajtani, amíg a bíróság abban nem ítélt, hanem csak a régi adót szabad behajtani, tulajdonképen a törvénynek azt a rendelkezését helyezné hatályon kivül, hogy a bírósághoz intézett panaszoknak halasztó hatályuk nincs, és emellett azt a ve,szélyt is rejtené magában, hogy igen sokan tisztán csak a halasztás elnyerése céljából panasszal támadnák meg a megállapított adót. Ebben a tekintetben tehát ismételten csak azt jelenthetném ki, hölgy azt a kérdést, vatiion halasztást a panasz beadása esetén adjunk-e vagy nem, a legnagyobb jóindulattal és ^méltányossággal fogjuk kezelni és ezen a téren is igyekszünk minden panaszt kiküszöbölni. (Helyeslés.) Fábián t. képviselő ur rámutatott a zálogolások rendkívüli nagy számáría Budapesten. Hozzátette a képviselő ur — és igen helyesen —, hogy nemcsak az egyenes adók miatt, hanem különösen a betegápolási pótadó és egyéb ilyen: adók, pl. a betegsegélyzőpénztári járulékok miatt is folynak ezek a végrehajtások. De nemcsak ezek folynak Budapesten, hanem azonkívül az összes vidéki tartozásokat is az itt, Budapesten lakóknál a fővárosi hatóságnak kell természetszerűleg behajtania. Azután itt vannak az illetékek is. A behajtások legnagyobb tömegét azonban a betegsegélyzőpénztári járulékok teszik ki. (Malasits Géza: TIgy van!) Ezen a téren, elismerem, tulajdonképen csak számapasztás lenne, ha következetesen keresztül tudnók vinni azt, amit e téren meg akarunk valósítani, hogy t. i. mindenkinek összes tartozásai egy kézben jöjjenek össze, és lehetőleg egyszerre történjék a zálogolás. Ez azonban csak a számát apasztaná a zálogolásoknak, de nem apasztaná azt a terhet és azt