Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-171

Az országgyűlés hépviselöházának 171. ülése 1928 május 16-án, szerdán. 415 részt az adóintés kézbevétele után hagyassék az adózónak egy bizonyos idő arra, hogy adóját kifizethesse. Elnök: Kivan valaki szólni? Fitz Arthur jegyző: Szuhányi Ferenc! Szuhányi Ferenc: T. Képviselőház! A most tárgyalás alatt lévő rovatban a pénzügyi fogalmazási tisztviselők részére jutalom és külön munkadíjak címén egymillió pengő van felvéve. Nem lehet tagadni, hogy a pénzügyi tisztviselők az adóközönség szemében népszerűtlen munkát végeznek, azonban azt hiszem, az is tagadhatatlan, hogy ezek a tisztviselők az állam érdekében nagyon súlyos viszonyok között odaadó fáradsággal, megfeszített erővel lelkiismeretes munkát teljesítettek és teljesítenek még manapság is. (Ugy van! jobbfelől.) Nekem tehát nincs kifogásom az ellen, hogy ez az egy millió pengő felvétessék a költségvetésbe. Kifogásom tisztán az ellen van, hogy ez jutalom címén vétessék fel a költségvetésbe. Epen ez a »jutalom«-elnevezés és jelleg adott okot többé-'kevésbbé indokolt kritikára itt a Házban is és ez a jutalmazási rendszer, ha valóban érdem szerint történik is, mégis tág teret nyújt arra, hogy kifogásoljuk esetleg azt, hogy ez szubjektív érzések alapján érvényesül, vagy esetleg érvényesülhet és ezáltal a tisztviselők körében is alkalmas arra, hogy irigységet, féltékenységet és kegykeresési hajlamot váltson ki. Ugyanazért ezeknek elkerülése végett én helyesebbnek, igazságosabbnak és erkölcsösebbnek tartom azt, ha ezt a tételt nem mint jutalmat, hanem mint pótlékot állítjuk be a költségvetésbe. Ez módot adna a pótléknak meghatározott kulcs szerint objektiv alapon való megállapítására, miáltal elesnének ezek a kritikai kifogások, a tisztviselők körében is megnyugvást keltene ez és ezáltal a tisztviselőknek munkakedve is fokoztatnék. Azért én azt kérem az igen t. minister úrtól, hogy a jövő költségvetésbe jutalom helyett megfelelő rendszeresített pótlékot méltóztassék felvenni! (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök; Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Ház! Az egyenes adók tétele elnevezehető volna generális adótételnek a magyar adórendszerben. Az adó sokfélesége mellett az egyenes adóknak van az a jellegük, amely tulajdonképen az elismert teherbírási képesség szerint a kivetés szempontjából a jövedelemnek az állam részére való azt az igénybevételét jelenti, amely ellen senkinek kifogása nem lehet. Legyen szabad azonban ennél a tételnél felemlítenem azt az anomáliát, hogy az adók forszírozott behajtása mellett azok a többletek, _ amelyek a kimutatásokban jelentkeznek, tulajdonképen nem is adóbevételek. Igen nagy tétel, amint az előbb Fábián Béla barátom kiemelte, a bírságok és ezenkívül a kamat tétele. Ennél a kamattételnél érdemes megállni egy pillanatra és felhívom a t. Ház figyelmét arra, hogy mennyire etikátlan a magyar állam részéről a kamat követelése az adótartozások után, akkor, amikor a magyar állam azt az álláspontot foglalja el, hogy ő nemcsak kamatot nem fizet a tartozása után, hanem egyáltalán nem fizeti a tartozását. I Méltóztassék megengedni, akinek befizetett kényszerkölcsöne van, akinek hadikölcsön- : jegyzése van, akinek egyéb állami kötvénykövetelése van, az most odaáll és azt mondja: amit a magánjog terén a hitelezővel szemben mindig érvényesíteni lehet, én sem akarok mást az államtól, mint azt, hogy tudja be a tartozásomba azt, amivel ő nekem tartozik.. Erre az állam felveszi a suprema lex tógáját és azt mondja: amit pedig nekem szabad, azt nem szabad neked. Hát ez jog, ez etikai alap? (Szilágyi Lajos: A házszabályoknál is ugy van: ami az egyiknek szabad, a másiknak nem szabad!) Hát, csak lehet ezt követelni nem is minimális erkölcsi alap mellett, csak erkölcsi érzék mellett, akkor, ha az adóbehajtásokra is lehet rendeleteket kibocsátani, amelyek abrogáló eredetűek, amelyek túlteszik magukat a törvényen, amely rendeletekben tulajdonképen igen erős államjogi reformok foglaltatnak. A t. Ház észre sem veszi, hogy a szuverenitása mennyiben van csorbitva ezekkel a rendeletekkel. Ott kezdünk tartani, ami ma a pénzügyminister ur nagy felszólalásából is kicsendül, hogy a végrehajtó hatalom kezd túlnőni a törvényhozó hatalmon. iíjszre keli venni azt, hogy egy ilyen közteherbehajtási rendelkezés és rendelet kibocsátása, amely túlteszi magát azon is, hogy ezt a rendeletet bemutassák, túlteszi magát azon, hogy összeegyeztethessük a törvénnyel, nem egyéb, mint bizonyos külállamban felállított azon norma, hogy nem a törvényhozó hatalmon van a súly, hanem a végrehajtó hatalmon s a végrehajtó hatalomnak rendelkezésére bocsátott fizikai erő az, amely az államnak hatalmi jellegét adja és mutatja. Ennek a jellegnek kidomboritása és ez az államfilozófiai rendszer az, amely ebben a pénzügyi behajtási módszerben megnyilvánul. Öva intem a mélyen t. Képviselőházat: akármilyen kevesen vagyunk itt, mégis csak méltóztassék megszívlelni azt a gondolatot, hogy ennek az országnak léte pénzügyi és közjogi vonatkozásban mindig a törvényhozó hatalom szuverenitásán nyugodott, s ha kiadjuk kezünkből ezeket a lehetőségeket, és ha egyszerűen elnézzük, hogy az állam ugy gyakorolja pénzügyi felségjogát, hogy kamatot, költséget és minden egyéb járulékokat ugy és olyan módon hajtanak be, hogy annak forrása egyedül a rendelet, akkor nagyon nagy hatalmat adunk ki a kezünkből és olyan rendet engedünk meg ebben az országban, amelyhez nem voltunk szokva az anciéme regiem idején, nem voltunk szokva a béke esztendeiben, még a háború alatt sem engedett meg magának a végrehajtó hatalom ekkora önállóságot és ilyen 3gyedülvaló bírálatot. (Rothenstein Mór: Ki lehet mondani, hogy diktatúra!) Én tehát azt mondanám: ezek a bevezető intézkedések és rendszerek a parlament szuverenitásának felségjogát hallatlan mértékben érintik és veszélyeztetik. Ismét csak azt mondhatom: nézzék meg, t. Képviselőház, ezekben a másodrendűnek jelzett intézkedésekben s a költségvetésnek e szerény meghúzódó tételeiben igen nagy veszedelem rejlik; ott rejtőzködik benne az a tulajdonság, amely az állam mindenhatóságát ama praerogativák szerint építi fel, amelyek a törvények végrehajtására helyezik a súlyt. Az úgynevezett kerettörvényrendszer megbosszulja niagát azért, mert a ízerü és törvényerővel felruházott rendelkezétási utasítások és rendeletek azok a törvényszerű és törvényerővel felruházott rendelkezés sek, amelyeket a lakosságnak meg kell szenvednie. Én tehát ebből az alapgondolatból kifolyólag azt kérném, méltóztassék a mélyen t. mi-