Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-171

Az országgyűlés képviselőházának 1 dem, méltóztátik-e a rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Következik a 6.-rovat.' Fitz Arthur jegyző (olvassa): 6. rovat. Külföldi konferenciák költségei 24.000 P. '.'... Elnök: Megszavaztatik. Fitz Arthur jegyző (olvassa): II. A biztosító magánvállalatok állami felügyelete; 7. rovat. Személyi járandóságok 58.280 P. ; Gál Jenő \ . ., ; Gál Jenő: T. Képviselőház! A mélyen t. minister ur Programm ja alapvető tételében ellenkezik a mi álláspontunkkal azért,- inert à mi nézetünk szerint a minister ur pártfogó és támogató intézkedései inkább a tehetősek felé irányulnak. A mi álláspontunk szerint alapvető tételként azt kell felállítanunk, hogy a kevésbé tehetős és. az elszegényedett elemek felkarolását kellene a pénzügyi tárca tételeivel szolgálni. Kirívóan tudok rámutatni arra, hogy ez a megitélés helyes a mi részünkről. Énnek egyik bizonyítéka a biztositó magánvállalatok állami felügyeletére vonatkozó rovat. Egyáltalában nem tudom megérteni, mire való ez a külön hivatal. Mit jelent az, hogy az állami költségvetésben a biztositó magánvállalatok állami felügyeletére egy külön hivatalt kellett alakítani, amikor pláne ezt látjuk, hogy ennek a tételnek bevételi rovatában szerepel az, hogy a biztositó magánvállalatok részéről fizetendő felügyeleti díjak 166.710 pengőt tesznek ki. Nem felügyelet az, mélyen t. minister ur, ahol a felügyeletet szenvedő megfizeti ezt a felügy eletet úgyhogy az államnak még haszna is van belőle. Miféle ellenőrzés az, ahol az állammal szemben függő viszonyban és anyagi vonatkozásban lévő biztositó társaságok ellenőrzéséről van szó, amelyektől pénzt kap az állam ezen a címen? Méltóztassék csak ezt a számszerüséget figyelemre méltatni, s akkor majd meglátja a mélyen, t. minister ur, hogy itt sajátszerüen furcsa a helyzet, amikor például egy kemény ellenőrzésnek kellene történnie, mert az ellenőrzés alapgondolata mindig csak az lehet, hogy annak, aki felügyelet alá kerül, semmi köze hozzá, megfizeti ezt a felügyeleti díjat. De még egy sokkal f ontosabb dologra legyen szabad a minister ur figyelmét felhívnom. A minister ur minden felszólalásában, azok minden részében visszatérő refrén volt az, hogy a minister ur megállapította : az árucikkek importja okozza a kereskedőknek és egyéb exisztenciáknak megtorpanását. Méltóztassék csak megnézni egy kissé a dolgot: az sohasem baj, ha ruházati cikk, élelmiszer jön be az országba, mert az árnivelláló hatású, az nem drágit. (Bud János pénzügyminister: Például a banán!) Ellenben méltóztassék azokat a kedvezményezett alapításokat megnézni, amelyek a biztosítási üzlet fellendülése óta-ezt az országot ellepték. Én nem tudom megérteni, hogy miért; van szükség arra. és miért kell ilyen jóakaratú támogatásban részesülniük olyan vállalkozásoknak, amelyek pénzt visznek ki az országból anélkül, hogy valamelyes nyomban mutatkozó ellenértéket adnának. Méltóztassék csak, mélyen t. minister r ur, utasítani ellenőrző hivatalát arra. hogy állapítsa meg, hogy díjtételekben a külföldi biztosítók mit visznek îri ebből az országból, és méltóztassék megnézni, hogy mit adnak az országnak. Nagyon téved a minister ur, ha azt hiszi, hogy a bizositási ügylet fellendítése kedvéért jönnek ezek ide. Nagyon téved a minister ur, inert ha ellenőrző közegeit ebben az irányban is megkérdezi, akkor majd láthatja, hogy a biztositó társaságok és különösen a külföldiek milyen hitelügyletékkel it: ülése 1928 május 16-án, szerdán. 401 foglalkoznak itt, mennyi kamattételt visznek ki ebből az országból. Akkor majd rájön a minister ur arra, hogy ez az egész biztosítási ellenőrzés és a vállalatoknak ilyen módon való támogatása semmit sem ér, semmi szükség sincsen rá. Látja minister ur, ezek azok az importok, amelyeket ki kellene küszöbölni, ezek azok a vállalkozások, amelyekre semmi szükség sincs. Azt, hogy hogyan illik ez az érvelés a pénz-í ! ügyi költségvetés tételei közé, legyen szabad mindjárt megvilágítanom egy példával, amelyből a minister ur láthatja, hogy milyen káros hatású ez a közhitel szempontjából, a hosszúlejáratú és rövidlejáratú hitelek szempontjából. Egy ilyen jelenséget meg kell látnia a pénzügyi kormányzatnak és nézetem szerint minden eszközzel és vaseréllyel azon kell lennie, hogy a hitelrontásnak ezek a módjai, a hitelterpeszkedésnek olyan módjai, ameiiyek egyenesen megtévesztő hatásúak, elimináitassanak. Engedje meg a minister ur, hogy felhívjam figyelmét arra, hogy a külföldi nagy intézményeknél a betéti kamatláb ma 1*5%. Ilyen kamatot élveznek a nagy külföldi biztosítóintézetek. Most azok az intézetek, amelyek ott künn 1-5% kamattal dolgoznak, ide átjönnek és legelsőrangíu intézeteink ilyen pénzeket vesznek fel 5—6—7%-ra. Méltóztassék csak nézni, hogy mit keresnek rajtunk • a külföldiek! Ezt a 7%-kai kamatozó pénzt a nagyintézet azután kiadja a középintézeteknek. Szabó Iván t. képviselőtársam felszólalása kapcsán a vidéki pénzintézeteknek sanyaruságát eléggé lehetett észlelni ós tapasztalni. Nagyon élesen megállapította, hogy mire özekhez az intézetekhez kerül a pénz, 8—9%-ot tesz ki a kamat; mire odaér a kereskedőhöz, a gazdához, akkor már 12— 15%-ra rug. Az olyan pénz, amely 1-5%-kai találja meg külföldön a maga kamatoztatását, nálunk ilyen kamatot hoz! Ezen az egészségtelen állapoton segíteni kellene. A mélyen t. minister ur ezen segíthetne, ha nem üldözné és perhorreszkálná, hogy ide mit hoznak be iparcikkekben, azt kell nézni, hogy milyen pénz jön be ide az országba és milyen kamatoztatással. Mi ki vagyunk zsarolva és ki voltunk zsarolva a múltban is ilyen vállalkozások révén, amelyek jelzálogos terheiket ráhárítják a mi hátunkra — közvetve vagy küzvetlenül^ zálogleveleikkel, dolláraikkal, vagy egyéb készpénzvalutájukkal — és "mi. az irtóztatóan drága kamatot fizetjük, mert nincsenek ! meg azok a közvetlen hitelkapcsolatok, amelyeket épen a pénzügyministeriumnak volna kötelessége megteremteni. Ezért felhívom a mélyen t. minister ur figyelmét arra, hogy a takarékosságot is ott kezdje el, hogy ilyen felesleges hivatalokat ne állítson fel, mert a pénzügymir nisterium kiváló, derék tisztviselői kara elegendő arra, hogy ezt az, ellenőrzést maga megcsinálja és ne fogadjon el felügyeleti dijakat. Erre a 166.000 pengő kiadásra nincs szüksége az államnak. Ne fogadjon el semmiféle felügyeleti és ellenőrzési díjat, hanem drákói szigorral kérjen jelentéseket arról, hogy ezt a biztosítási ágazatot mennyiben müvelik és mennyiben térnek el ezen biztostiási ágazatok művelésétől a lakosság szükséghelyzetének, szomorú vagyonjogi helyzetének a hitelműveleteknél való ki: használásává. Egy ilyen - szürke kis tétel, amelyik meghúzódik éhben a nagy költségvetésben, méltóztassék elhinni, igen nagy, szimptomatikus jelentőségű. Ez jellemzi a rendszert. Ha takarékosságról beszélünk, akkor kezdjük á takarékosságot ott, hogy ne legyenek feles-