Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-171
Az országgyűlés képviselőházának 171. illése 1928 május 16-án, szerdán. 399 Bródy képviselőtársam, (Derültség. — Sándor Pal: Akkor kezdek bizalmatlan lenni a tárca iránt!) Ha ilyen éles ellentétet látok abban a nagy partban, az ellen nem tehetek semmit. (Brody Ernő: Bízza ránk a minister ur!) Nem mondom egy szóval sem, hogy rózsás helyzete van a kereskedelemnek, és nem is hiszem, hogy beszédemből ilyen állítást kiolvashattak volna. Tisztán figyelmeztető szóval éltem, és azt hiszem, ebben kell, hogy találkozzunk. Épen a mai helyzetben, amikor megint látom, hogy az év első negyedében 25%-kai növekedett az import, óvatosságot ajánlok a beszerzések terén, nehogy abba a helyzetbe kerüljön a kereskedelem, hogy elárusitani nem tudván, tulajdonképen a Schwarzer Péter szerepet játssza. Ezt fejtegettem ma már és sajnálom, hogy t. képviselőtársam akkor nem volt itt. Ma a világtermelésben erős konkurrencia van, és ez piacra dobja az áruját. A mi iparunknak is abban van az a bizonyos nehéz helyzete, hogy nem tud azokkal a kedvező fizetési feltételekkel dolgozni, amelyekkel a külföld dolgozik. Lehet, hogy nekem is más lenne a felfogásom, ha azon az oldalon lennék, én azonban nagyon objektiv vagyok, és ebből kiindulva azt mondom, hogy, amint annakidején Sándor Pál t. képviselőtársam is objektive elismerte álláspontom helyességét, ugy most is találkoznak a felfogásaink abban a tekintetben, hogy szükséges, hogy intő szóval éljünk és óvatosságot ajánljunk a beszerzéseknél, nehogy ebből később hátrányok származzanak. Mármost csak azt mondom, hogy általános revíziót elrendelni nem tudok, de megnyugtatom t. képviselőtársamat, hogy meghallgatom a konkrét panaszokat és magam leszek az első, aki, ha tényleg azt látom, hogy olyan helyeken is történtek emelések, ahol ezek nem indokoltak, ennek orvoslása iránt intézkedem. Azt hiszem, ebben t. képviselőtársam is megnyugodhat. Én most nem tudom az intézkedés formáját, ennél azonban nem mehetek tovább, mert igenis itt vannak olyan tételek, amelyekre vonatkozólag egyetértettek a képviselő urak velem abban, hogy azoknál revizió nem lehetséges. Hogy én nem akarom az adókat mindenáron emelni, hanem inkább tehermentesíteni kívánok, mutatja az is, hogy — különösen, ha kisexisztenciákról volt szó — ott, ahol 5%-nál magasabb felmondást láttam a pénzügyi hatóságok részéről, magam avatkoztam bele, mert félek attól, hogy túlmentek az általam célzott intézkedéseken. Ezeknél az exisztenciáknál azért rögzítettem meg az adót, mert erősödést akartam az évek folyamán elérni. Ezt az álláspontomat fentartom és teljesen szabadkezet engedek abban a tekintetben, hogy az adót ők maguk mondják fel. Budapesten 40.000 adózónál van meg a megrögzités. Ebből 4000-nél történt felmondás, & közülök 1083 esetben magának az illető félnek kérésére. Ez is azt mutatja, hogy akármilyen szívtelen vagyok is, mégis beviszek valami szociális gondolkodást a gazdasági és a pénzügyi politikába. Ezen a téren igtazán csak magamtól fogok tanulni és senki mástól. Kérem a rovat elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e as» 1. cím 1. rovatát elfogadni, igen vagy nem 1 ? (Iaen!) A Ház a rovatot elfogadta. Következik a 2. rovat. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások 419.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 3. rovat. Kiküldetési és átköltözködési költségek 50.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 4. rovat. Vasúti menetdíjkedvezmények váltsága 397.020 P. Elnök: Megszavaztatik. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 5. rovat. Törvények előkészítési költségei 4080 P. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! A mélyen t. minister ur azt mondotta beszédében, hogy én szót^ emeltem az építkezések érdekében. Megismétlem azt, amit az építkezések kérdésében a népjóléti tárcánál, de a mélyen t. pénzügyminister urnák adresszálva mondtam. Igenis kérem azt^hogy a minister ur tegye lehetővé az építkezéseket a házadómentesség törvényes megváltoztatása által. Nevezetesen az. 1927. évi adómérséklési törvényben az ideiglenes adómentesség tartama 25 év, ha az épület az 1928. évben helyeztetik lakható állapotba, azután gradatim megy lefelé. Az egész épitőipari érdekeltségnek az a kérése, hogy ne 25 év legyen az adómentesség, hanem állittassék vissza az a 30 év, amely a régebbi törvényekben kontemplálva és megvalósítva volt, mert nekünk minden körülmények között elő kell mozdítanunk az építkezést. Fájdalom, ma az állami és a városi építkezés és a magánépitkezés is szünetel. (Ugy van! a baloldalon.) A mélyen t. minister ur ennek a törvényjavaslatnak indokolásában azt mondotta, hogy a békebeli állapotokhoz akar yiszszatérni akkor, amikor az adómentességnek időhatárát leszállítja, de a békebeli állapotok nem következnek be. A békebeli állapotok a keresetek terén nincsenek meg, ennélfogva nem lehet a békebeli állapotokat egyoldalúan csak egy térre áttelepíteni. Miután pedig az épitőipar munkájának megindulása különösen Budapesten — de állítom, hogy nemcsak Budapesten, hanem az egész országban mindenütt — rendkívül fontos, az államtól itt semmi különöset nem kérnek, csak azt, hogy mindenesetre adjanak 25 évi adómentesség helyett 30 évi adómentességet. Az ipari érdekeltségnek még egy nagyon fontos kérelme van, amelyik az 1927. évi törvény 6. §-ának 3. pontjára vonatkozik, amely a következőkép szól (olvassa): »Ideiglenes adómentesség illeti meg... 3. a teljesen lebontott épület helyére újonnan emelt épületnek a lebontott épület terjedelmét meghaladó részét. Ha az e pont alá eső uj épület a lebontott épület térfogatának négyszereset el : éri, az adómentesség az egész épületet illeti meg.« Ha pedig nem éri el, erre az esetre a 4. pont intézkedik, amely szerint (olvassa): »Tíz évi adómentesség illeti meg a teljesen lebontott épület helyére újonnan emelt épületnek -azt a részét, amely a lebontott épület terDedelmenek felel meg, hacsak az a rész az első bekezdésnek 3. pontja alá nem esik.« Ez nagyon helytelen intézkedés, mert méltóztatik tudni, hogy például Budapesten a Belvárosban ott vannak azok az alacsony kis viskószerü egyemeletes házak ma is. Ezek csak abban az esetben élveznek 25 évi adómentességet, ha legalább négyszeres terjedelemben építtetik fel a ház, már pedig négyszeres terjedelemben való építkezésekre ezeken a helyeken nem adnak építési engedélyt. A törvény tehát az élettel teljes ellentétben áll s így következik be az, hogy tulajdonképen nem hajtható végre a törvény. Ugy látom, ez nemcsak Budapesten van igy, hanem a vidéken is vannak hasonló 56*
